– fogalmazott az édesanya.

Kegyetlen hírrel köszöntött be a nyár

A Vass család kálváriája a nyár elején kezdődött. Amint a kislány megmentéséért létrehozott internetes oldalán az anyuka meséli, az egész egy ártalmatlannak tűnő hőemelkedéssel indult. Május utolsó napjaiban Larát édesapja elvitte a háziorvoshoz, de az semmi rendellenességet nem talált, vírusra gyanakodott. A hőemelkedés nem akart elmúlni, emellett fáradékonyság és sápadtság is megjelent, így az apuka egy vasárnapi napon ismét a háziorvoshoz rohant. Vérvétel után egyenesen a sürgősségi osztályra küldték, ahol laborvizsgálatot végeztek. Nem volt kérdés, máris beutalták őket a hematológiai osztályra. Másnap sor került a szükséges mintavételekre, valamint a kezelési terv kidolgozására.

Ez egy vérképzőrendszerből induló, rosszindulatú megbetegedés. A fehérvérsejtek éretlen, működésképtelen formái elszaporodnak, melyek fokozatosan kiszorítják a normális véralkotó sejteket a csontvelőben. Ennek következtében a vérben jelenlévő egészséges sejtek fokozatosan eltűnnek, és átveszik helyüket a kóros sejtek, melyek kiszabadulva a csontvelőből a vérkeringésbe kerülnek ,és megjelennek a leukémia első tünetei.

– mutatott rá a Vass Melánia. Mint kifejtette, a legnehezebb talán az volt számukra, hogy szétszakadt a család. Ezek voltak életük első külön töltött éjszakái, mivel a Covid–19 miatt csak férje, Tivadar lehetett bent a kislánnyal a kórházban. „Mirával itthon töltöttük azokat a napokat, amik örökkévalóságnak tűntek. Tivadar könnyek között, elcsukló hangon mondta el nekem telefonon, hogy Lara nagyon beteg, vérrákos” – osztotta meg élete legnehezebb pillanatait a fiatal anyuka. Egy szülő számára egy ilyen hír felfoghatatlan és feldolgozhatatlan. A világ megszűnt Melánia körül létezni. Mint mondja, számtalan kérdés kavargott a fejében: hogy miért pont ő, aki soha senkinek nem ártott? Miért kell neki szenvedni, hiszen annyira kicsi még, törékeny és ártatlan. Olyan jószívű, hogy az utolsó szem cukorkát inkább az apjának vagy Mirának adja, és nem eszi meg.

A kemoterápia mellékhatásairól is beszéltek neki, könyvet olvastak, videókat néztek más hasonló gyerekekről, akik leukémiában szenvedtek. „Tudtuk, hogy a haja hullani kezd majd, és le kell vágni. Sajnos ez a kezeléssel jár, a hajszálak elvékonyodnak és kihullanak. Az ő gyönyörű hosszú haja is, amit imádott fésülgetni, hullani kezdett. Egyik nap ő hívta fel erre a figyelmemet, és megkért, hogy vágjam le” – mesélte az édesanya. A szülők próbálják megértetni kicsinyükkel, hogy a haja idővel visszanő, és sokkal dúsabb, szebb lesz. Olykor eszébe jut a fejdísze, ilyenkor kis kezével megérinti a helyét. A szülők ekkor előveszik az egyszarvú varázskendőt. „Ez a kedvenc kendője, minden kemokezelésre felveszi, hiszen a varázserőjű egyszarvú ott van vele és erősíti. Nem lehet és nem is szabad őt becsapni. Akkor tud igazán küzdeni, ha pontosan tud mindent” – mondta az anyuka.

– fogalmazott Vass Melánia. Hozzátette, nincs annál rosszabb, ha egy gyereket szenvedni látsz, főleg, ha a saját gyerekedről van szó. „Nem omolhattunk össze! Hiszen szüksége van ránk jobban, mint bármikor, neki és Mirának is. A legfontosabb cél, hogy minden szükséges kezelést megkapjon és meggyógyuljon. Csak ez lebeghet a szemünk előtt!” – vallja az édesanya.

A folyamatos vérvétel, a kemoterápia, valamint más gyógyszeres kezelések együttes alkalmazási célja az, hogy megszüntessék a vérben, valamint csontvelőben lévő rákos sejteket, és további szaporodásukat meggátolják.

„Lara így sem hagyja el magát, kúszva elmászik a matracról az asztalig, hogy kirakóst játszhasson az apjával vagy velem. Olyankor, ha ez megtörténik, jó napunk van. Szeretem az ilyen napokat!” – osztja meg apró kis örömét Lara anyukája.

A szilágycsehi közösség adománygyűjtése

Már a hír hallatára megmozdult szilágycsehi közösség. Akadt, aki a közösségi oldalakon megadott bankszámlára utalt pénzt, volt, aki a történetet osztotta meg, és segítségre ösztönözte ismerőseit. „Az emberek nagyon empatikusak, s egyre inkább érezni bennük a tenni és segíteni akarást, a támogatást, a biztatást” – mesélte Angi Orsolya, aki néhány hónappal korábban egy másik Facebook-licitcsoporton keresztül ismerkedett meg az e fajta közösségmegmozgató adománygyűjtési módszerrel.

Amint értesült Vassék drámájáról, a szintén kétgyermekes, külföldön élő szilágycsehi anyukának nem volt kérdéses, hogy mielőbb lépni kell. Mint mondta, rengeteg kérdés, vívódás, töprengés előzte meg a közösségi csoport alakulását.

„Tudtam, hogy nem lesz egyszerű ekkora összeget összegyűjteni, napokig tépelődtem az óriási felelősségen. De egy gyermek mellett sem lehet elmenni, ha ráadásul ismerőseid gyermekéről van szó, az még inkább megérint. Minél többet gondolkodtam, annál egyértelműbbé vált számomra, hogy segíteni kell”

– tette hozzá a fiatal nő, aki tisztában volt azzal, hogy egy hétköznapi családnak, éljen az bárhol is a világon, képtelenség másfél millió dollárt előteremteni. Sok kicsi sokra megy alapon azonban belevágtak. Úgy érzi, akármennyi pénz gyűl össze, az mind segítséget jelent. Minden pénzmag közelebb juttatja Larát a kezelésekhez, esélyt kínál a gyógyulásra és a túlélésre.

– magyarázta a család­apa.

Az árverezéseken a gyerekjátékoktól a szilágysági borig, a ruhaneműktől a festményekig sok mindent felajánlottak a résztvevők. Az egyik helyi cukrászda hetente egy finom tortát bocsát árverezésre, amelyre bőkezűen licitálnak a közösségi csoport tagjai. Egy másik szilágycsehi üzlettulajdonos a havi jövedelmének egy töredékét ígérte Lara szüleinek, egy 75 éves néni pedig azért tért be a város régiségboltjába, hogy olyasvalamit vásároljon, amit a közösségi oldalon árverezhet. A licit szabálya pofonegyszerű: a felajánlásnak tartalmaznia kell az induló árverezés időpontját és az aukció végét, esetleges licitlépcsőt. A nyertesnek három nap áll rendelkezésére, hogy igazolja a befizetést, ellenkező esetben a sorban következő legmagasabb licit nyertesét illeti a felajánlás. Az átadás vagy postázás feltétele a banki bizonylat bemutatása.

Kesergés helyett pozitív gondolkodás

„Nem sírtam, Anya! Nem fájt, amikor megszúrta a hátamat a doktor bácsi” – ezekkel a szavakkal szokott mosolyt csalni édesanyja arcára a kezelésről hazatérő Lara. Ilyenkor Melánia is úgy érzi, hogy lányát a Fennvaló elképesztő erővel áldotta meg, olyannal, amellyel felnőtteket megszégyenítő módon tudja viselni a betegségét.

Ezt tízesztendős orvosi megfigyelés követné. Mindez abban az esetben, ha a kemoterápiás kezelésekre jól reagál a szervezet. „Mindig próbálunk pozitívan gondolkodni és reménykedni a legjobbakban, de reálisan kell látnunk a dolgokat. Sajnos, ha a rákos sejtek nem szűnnek meg létezni, csak lelassulnak, gerincvelő-transzplantációra lehet szükség. Ez viszont csak megfelelő donor segítségével lehetséges. Más típusú terápiákra is szükség lehet. Sajnos még hosszú és rögös út áll előttünk. Az elkövetkező időszak nemcsak pszichikailag tesz minket próbára, hanem anyagilag is” – vázolta a szomorkás jövőképet Vass Melánia.

A kezelések, kórházi szolgáltatások árát csak részben finanszírozza a biztosító, önerőből képtelenség megfizetni. A különleges terápiákat egyáltalán nem támogatja az amerikai állam. A szülők – akik egyébként restellik a közvetlen segítségkérést – bíznak abban, hogy összefogással sikerül összegyűjteniük Lara kezelésére a szükséges összeget. Hisznek az orvosok és nővérek szakértelmében, a barátok, ismerősök, ismeretlenek önzetlen jóakaratában és segítségében. És nem utolsósorban abban, hogy a Jóisten onnan fentről vigyáz Larára. Jelszavuk: soha, de soha nem feladni!