HIRDETÉS
– Június 22–25. között tizenötödik alkalommal szervezték meg a Zsil-völgyi Magyar Kulturális Napokat, amely a bányavidék szórványmagyarságának hagyományos ünnepének számít. Milyen élményekkel tért haza a rendezvényről, melynek megnyitóján Ön is beszédet mondott?
– Örömmel fogadtam el a meghívást, ugyanakkor hozzá kell tennem, hogy aggodalommal tölt el az a gondolat, hogy az Erdélyben szórványban élő magyarságnak vajon mekkora esélye van az elkövetkező években, évtizedekben a megmaradásra. Azt azonban kimondhatjuk, hogy a helyi egyházi, közösségi vezetők – a hasonló tematikájú kulturális rendezvények megszervezésével is – folyamatosan törekednek arra, hogy a szórványközösséget megtartsák, összetartsák, hogy értékeiket megmentsék.
Erőfeszítéseikben továbbra is számíthatnak a magyar kormány támogatására. Azok a templomfelújítások vagy közösségiház-építések, javítások, amelyeket a kormány az elmúlt években támogatott és támogatni fog, segítik a szórványterületen való megmaradást, a nyelv megmaradását, továbbörökítését.
Ezek nem hatalmas összegek, de bízunk benne, hogy ezeknek a közösségeknek sokat tudtunk ily módon segíteni akár a templomaik felújításában vagy közösségi terek létrehozásában, korszerűsítésében.
– Az év elején erdélyi egyházi intézmények, templomok, felekezeti iskolák támogatását jelentette be, a nemzetpolitikai államtitkárság pedig nagyszabású Kárpát-medencei óvodafejlesztési program beindításáról beszélt. Milyen stádiumban vannak most ezek a programok?
– Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy az elmúlt hat-hét év során a magyar kormány nemzetpolitikája egyre szélesebb területet foglal magába. Nyilván rendkívül fontos volt a kettős állampolgárság megadása, fontos volt az is, hogy a határon túli magyarok is szavazhassanak, hiszen ezáltal végképp bevontuk őket a magyarországi közéletbe.
Legalább ennyire fontos viszont, hogy a szülőföldön való megmaradáshoz, a magyarság és a magyar értékek megőrzéséhez is segítséget tudjunk nyújtani, ezért jött létre az óvodafejlesztési vagy akár a mi államtitkárságunkhoz tartozó egyházügyi támogatási program. Igyekszünk Erdélyben és a Partiumban, de az egész Kárpát-medencében olyan megoldásokat találni, amelyek a helyben maradást erősítik, a helyi egyházainkat erősítik.
– A marosvásárhelyi Római Katolikus Teológiai Gimnázium ügye kapcsán korábban azt nyilatkozta, az iskola létrehozása miatt indított korrupcióellenes eljárás révén a magyarság megfélemlítése zajlik. Mi a véleménye a román kormányválság körüli nacionalista hangulatkeltésről? Ön szerint ezek miként befolyásolják az elmúlt időszakban amúgy is hűvös magyar–román viszonyt?
– Azt gondolom, hogy egyfajta enyhülés tapasztalható, bármennyire is lassú, és nem hasonlítható össze a magyar–szerb vagy a magyar–szlovák viszonnyal. Magyarországnak egyre jobbak a kétoldalú kapcsolatai Szlovákiával és Szerbiával, és ennek következtében az ott élő magyarok helyzete is javult.
Románia esetében is több a közeledési pont, akár egyházi területen is.
Azok, akik a nacionalista, magyarellenes hangulatot szítják – akár televíziós műsorvezetőként vagy politikusként –, nem szolgálják ezt az együttműködést.
Mindez azért is érthetetlen számunkra, mert a Zsil völgyében például, ahol a magyarság aránya elenyésző, a román–magyar kapcsolatok nagyon jók, a helyi vezetők odafigyelnek a magyar közösség kéréseire, próbálnak támogatást nyújtani, amennyire tőlük telhető.
– Ki és miért lenne érdekelt abban, hogy a két ország közti együttműködés ne váljon szorosabbá?
– Meg merem kockáztatni, hogy ezek az emberek nem román, hanem külső érdekeket szolgálnak. Az olyanokét, akiknek mindig is az volt az érdekük, hogy a Kárpát-medencében élő nemzetek ne éljenek békességben, mert összefogva erősek tudnának lenni.
Persze vannak olyan alanyok, akik erre a célra nagyon alkalmasak, és fel is lehet őket használni. Szerintem ezeknek az embereknek fel kellene ébredniük, és
Nem mi vagyunk azok, akik közel ötmillió román fiatal munkavállalót elcsábítottunk külföldre, aminek következtében az a megdöbbentő hír is felröppent, hogy több román gyerek született külföldön, mint Romániában.
Erről biztosan nem Magyarország tehet, és a romániai magyar érdekvédelmi szervezetek sem vádolhatók ezzel. Fontosabb lenne, hogy a két nemzet összefogjon, és fölismerjék azt, hogy erősíti, és nem gyengíti az országot az a közel másfélmillió magyar, aki Romániában él.
