– Sok szó esik arról is, hogy a koronavírus-fertőzés következtében elhunytak többségének súlyos társbetegsége volt. Mit kell tudni a krónikus betegek, idősek védelméről?

– Ha közelebbről megvizsgáljuk az elhunytakról szóló jelentéseket, azt láthatjuk, hogy nagy többségüknek súlyos társbetegsége is volt.

Ehhez tegyük hozzá az egészségellátás megnehezített, néhol ellehetetlenített, pánikkeretes módját az ambuláns és a kórházi betegellátásban egyaránt, az eklektikus kezelési sémákat, a zűrzavart. Így máris megnyugodhatunk – mármint ami a vírustól való rettegést illeti: nem feltétlenül, nem mindig és nem csupán a koronavírus volt a halált kiváltó ok. Gondoljunk arra is például, milyen hatással lehet, van a szívbetegekre, krónikus légúti zavarokkal küzdőkre, asztmásokra, pszichés betegekre a bezártság, a megfélemlítésből adódó, lazulni nem akaró veszélyeztetettség érzése, szeretteik hosszas távolléte, a hírek stb. Nos, mindez károsabb és rombolóbb, mint maga a vírus, és nyilvánvalóvá teszi a tényt, hogy miért leginkább a krónikus és idős betegek veszélyeztettek most, miért kell rájuk fokozottabban figyelni, miért ők a legveszélyeztetettebb korosztály.

De gondolhatunk arra is, hogy még pontosan nem tudni, mi okozza a betegség súlyos formáit, viszont úgy tűnik, hogy legnagyobb szerepe az úgynevezett expozíciónak van: azaz annak, hogy milyen mennyiségű vírust kapunk mennyi idő alatt és mekkora térben. Ha például egy 5 x 5-ös zárt helyen napi 4-5 órát töltünk koronavírusos betegekkel, akkor a fertőződésnek maximális az esélye, és itt jön képbe az, hogy miért olyan fontos a távolságtartás, a kültéri séta, az otthoni szellőztetés.

– A járványhelyzetet leíró statisztikák problémásságát is emlegetik mostanában. „Minél többet tesztelünk, annál nagyobb a pozitív tesztek száma is, ami nem azt jelenti, hogy fokozódik a járvány, hanem csak annyit, hogy több tesztet végzünk, és most nem a diagnosztikai gyorstesztekről van szó. Ez utóbbi azt jelzi, hogy valamikor átestünk a fertőzésen; több ilyen is forgalomban van már, és nem mind megbízható” – írta a közösségi oldalon. Mit kell tudni a diagnosztikai gyorstesztekről, illetve a tünetmentes fertőzésekről?

– A tünetmentes fertőzés nem ritka; ez azt jelenti, hogy találkoztunk a vírussal, de ez nem okozott betegségtünetet, tehát megbetegedésről nem beszélhetünk, viszont jelenthet egy valameddig tartó (tudomásom szerint ennek ideje még nem pontosan ismert) vírushordozói állapotot és potenciális vírusforrást, egy olyan epidemiológiai helyzetet, amiben a fertőzés általi veszélyeztetettség annál alacsonyabb, minél kisebb az expozíció. Az is tény, hogy egyre több diagnosztikai gyorsteszt kerül az országba, és ezek nem mind megbízható forrásból származnak. A pozitív gyorsteszt azt jelenti, hogy valamikor, a közel- vagy távolabbi múltban átestünk a fertőzésen úgy, hogy talán észre sem vettük, vagy egy enyhe lefolyású torokgyulladásnak, allergiás orrfolyásnak, lázas légcsőhurutnak véltük.
 
– Kamerunban és más szegény országokban is dolgozott orvosként. Tapasztalatai alapján hogyan összegezné, mi lenne az optimális lelki hozzáállásunk lényege a mostani járványhelyzethez, a tömeges megbetegedés jelenségéhez?

– Igen, dolgoztam Kamerunban, Szudánban és Dél-Szudánban többnyire önkéntesként, és mindig olyan helyen, ahol valóban nagy a szegénység. Az viszont egészen más helyzet volt, mint most az itthoni. Nehéz volt, néha nagyon nehéz és lélekpróbáló, viszont volt rendszer és átláthatóság a munkában, volt jól bevált és alkalmazott kommunikáció a csapaton belül, és ami talán a legfontosabb, nem volt sem kényszer, sem megfélemlítés. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem bírta a néha nagyon fárasztó vagy éppen lelki vagy pszichés stresszel járó körülményeket, bármikor kiléphetett a projektből, utána pedig pszichológus segítségét kérhette a történtek feldolgozásához. Fogalmunk sincs talán, milyen sokat jelent ez!

Ugyanezeken a helyeken tapasztaltam és tanultam meg, milyen sokat jelent a betegséghez való higgadt és nyugodt viszonyulás a beteg és az orvos számára is. Azt már tudtam, hogy a gyógyulás-gyógyítás olyan közös művelet, amiben a beteg és a gyógyító partnerkapcsolatban áll egymással, és ennek óriási szerepe van a gyógyulásban, ott viszont ez, a legnehezebb helyzetekben is többszörösen bebizonyosodott.

Optimális lelki hozzáállás? Ha nem akarok sokat hangoztatott közhelyekkel élni, akkor azt mondom, nem tudok egy általánosítható választ; úgy gondolom, hogy ez egyénre szabott, kinek-kinek a járványra adott válaszreakciója szerinti. Mindenképp fontos viszont a már-már lelki terrornak nevezhető félelemkeltés minél előbbi oldása, szintén nagyon fontos lenne a pragmatikus és hozzáértő kommunikáció a lakosság felé, az érhetetlenül magas büntetések helyett a büntetést megelőző felvilágosítás és figyelmeztetés, mikor erre szükség van, de érzem azt is, hogy ennek elvárása már-már a naivitás szintjét érinti a jelenlegi felállásban.