Oldani kellene az állandó félelemkeltést – Turóczi Ildikó független orvos, Afrika-kutató a járványhelyzetről

Turóczi Ildikó több afrikai országban dolgozott missziós orvosként •  Fotó: Facebook

Turóczi Ildikó több afrikai országban dolgozott missziós orvosként

Fotó: Facebook

A jelenlegi járványhelyzetben fontos lenne minél előbb oldani a már-már lelki terrornak nevezhető félelemkeltést, és lényeges volna a pragmatikus és hozzáértő kommunikáció a lakosság felé. A megfélemlítésből adódó, lazulni nem akaró veszélyeztetettségérzés károsabb és rombolóbb lehet, mint maga a vírus – jelentette ki a Krónika megkeresésére a kézdivásárhelyi származású Turóczi Ildikó szabad praxissal rendelkező, független orvos, Afrika-kutató. A gyógyító több, betegség sújtotta afrikai országban dolgozott missziós orvosként.

Kiss Judit

2020. április 23., 15:072020. április 23., 15:07

2020. április 23., 15:172020. április 23., 15:17

– A járványhelyzet miatt sokak életében a korábbinál is nagyobb szerephez jut az internet, így valószínűleg sok téves információ kering a koronavírusról és a vírus okozta megbetegedésről. Bár a hatóságok bizonyos szinten igyekeznek felvilágosítani a lakosságot, megeshet, hogy történik félretájékoztatás a részükről is. Mi az, amit orvosként kiemelne, mire lenne érdemes leginkább felhívni a nagyközönség figyelmét a megbetegedést, a betegség lefolyását illetően?

– A rengeteg téves információ helyett inkább fogalmaznék úgy, hogy rengeteg egymásnak ellentmondó információ terjed az új koronavírusról, és ez azért van így, mert valójában nagyon kevés mindaz, amit biztosan tudni lehet róla. Ha csak egy kicsit is próbálunk tájékozódni, akkor láthatjuk, hogy nem biztos a fertőzés forrása, a vírus terjedési módja valószínűsíthető. Nem tudni pontosan, mi a korreláció a kevésbé és nagyon súlyos formák között, szóval sok a kérdés, ami választ vár, és ami remélhetőleg lesz is, csakhogy mindez időbe telik. Nem újdonság ez, így történt minden ismert világjárvány idején.

A kérdésre, miszerint mire lenne érdemes felhívni a nagyközönség figyelmét, nehéz válaszolni, mert nem  homogén közösségről beszélünk. A járvány időszakát, az ezzel járó megszigorításokat másképp éli meg például az, akinek ez idő alatt a jövedelme biztosított, és megint másképp az, akinek nem. Másképp éli meg az egészséges, mint a krónikus vagy akár heveny beteg, megint másképp a várandós anyuka, mint az idős, szobafogságra ítélt, és megint másképp az, aki pragmatikusan bánik a napi információkkal, akikhez ezek eljutnak, és megint másképp az, akinek csak a rádió vagy a tévé egyik-másik csatornája által közölt hírek maradnak.

Láthattuk, például a saját felelősségre írt nyilatkozat körüli értelmezési gondokat, hogy nem mindenki tud lépést tartani a nyilatkozás éppen aktuális követelményeivel, nem mindenkinek van otthon nyomtatója, nem mindenki érti a nyilatkozat nyelvét sem, és sorolhatnánk. Itt jó és fontos látni a közösségi segítés és segítség megannyi hasznos és szükséges formáját, mindazt a sokszínű empatikus megnyilvánulást, ami egy ilyen helyzetet elviselhetőbbé tesz. Tanúi lehettünk a különböző civil szervezetek védőfelszerelések beszerzésében nyújtott óriási segítségének is akkor, mikor erre hihetetlenül nagy szükség volt.

A válaszom tehát az lehet, hogy inkább vegyük észre és társuljunk ezekhez a megnyilvánulásokhoz, ahelyett, hogy a bűnbakkeresés, hibáztatás, gyűlölködés csapdájába sétálnánk. Gondoljunk arra, hogy az utóbbiakra semmi szükség, haszna sincs, csak kára.
 
– A járványhelyzet fennállása óta sokan sokszor beszélnek arról, hogy mennyire markánsan jelen van a híradásokban, a médiában, a szabályozásokban a pánikkeltés, és hogy az általános szorongás, félelem mennyire áthatja a mindennapokat, a közhangulatot. Mit gondol, miért lehet mindez ártalmas, illetve miként lehetne úgy kezelni a kérdést, hogy valamelyest enyhüljön a mindenkiben ott lappangó félelem érzése?

– Ott, ahol a járványstratégia meghatározó eleme a megfélemlítés, a rendszertelenség, az egymásnak ellentmondó, néha a racionalitás határain túllépő intézkedések és szabályok, az átláthatóság hiánya, elég nehéz, majdhogynem lehetetlen türelemre, nyugalomra inteni a lakosságot. Annál is inkább, mert jobb híján ezt továbbítják a tájékoztató médiafelületek is. Így jutunk el egy olyan nemkívánatos helyzetbe, melyben a megfélemlítésből, félelemkeltésből és bizonytalanságból bizalmatlanság, ebből pedig néha a pánik szintjét súroló szorongás fakad.

Idézet
Félünk a vírustól, félünk a büntetéstől, a munkahely elvesztésétől, félünk köhögni, kórházba menni, félünk a fertőzéstől. Mindez olyan krónikus stresszhelyzetet teremt, ami különféle formákban nyilvánul meg, beleértve nem csupán a már meglévő betegségek súlyosbodását, de a pszichoszomatikus megbetegedéseket és immunrendszeri védelmünk csökkenését is.

Ezt a félelmet fokozzák az olyan nem megalapozott hírek, mint például a legutóbbi, a 65 év fölöttiek kötelező elkülönítéséről szóló, egyáltalán nem megalapozott híresztelés is. Erre a hírközlésre vajon miért volt szükség? A választ nyilván tudjuk, és ebben benne van a kérdésére adott válaszom is: az ilyen hír, még ha növeli is az olvasottságot, iszonyú romboló hatással van az amúgy is szorongó, bezárt, sokszor egyedülálló öreg vagy idős emberekre.

Van egy érdekes nyelvi jelenség, amire szintén érdemes figyelni: észrevesszük vajon, hogy a különböző médiafelületeken, a mindennapi hírekben milyen rutinosan és már-már szokványosan használjuk az olyan szavakat, mint „háború”, „frontvonal” és hasonlók, miközben valójában egy járványról beszélünk, és nem háborúról még akkor sem, ha a járvány kezelésében jelen van a katonaság is. És sejtjük vajon, hogy éppen a leginkább veszélyeztetett korosztály mit asszociál (pszichésen, mentálisan) ezekkel a szavakkal? És ha igen, miért ezeket a szavakat használjuk?

– A közösségi oldalán nemrég arról írt, hogy Románia nem kezeli megfelelően a járványhelyzetet, nem alkalmazza a nemzetközileg elfogadott alapvető és járványmegelőző, járványstratégiai szabályokat, nem tájékoztat megfelelően, hogy a lakosságnak nincsen bizalma a hatóságokban. Hogyan látja, mik lehetnek mindennek a legfőbb következményei, illetve milyen lépésekkel lehetne visszanyerni a lakosság bizalmát?

– Igen, volt egy rövid bejegyzésem erről a témáról azért is, mert erről nem csupán olvastam és tanultam, hanem gyakoroltam is. Hadd jöjjek egy személyes példával: amikor az MSF-fel (az Orvosok Határok Nélkül napjaink egyik legnagyobb, 1971-ben alakult nemzetközi segélyszervezete, amely orvosi segítséget nyújt a háborús konfliktusok, a járványok, a természeti és az emberek által okozott katasztrófák áldozatainak – szerk.megj.) dolgoztam, minden missziót alapos, többnapos felkészítés előzött meg attól függően, hogy épp milyen zónába indultunk.

Ebben nyilván benne volt egy pontosan kidolgozott járvány-válaszstratégia is, olyan csapatmunka, amiben mindenkinek megvan a pontos és fontos logisztikai, egészségellátó és kommunikációs feladata. Megtanultuk és gyakoroltuk azokat a matematikai képleteket, amivel megsaccolható egy hirtelen felbukkanó járvány terjedésének megelőzése, a szükséges eszközök beszerzése, stb.

Körülbelül három hónapja dolgoztam egy kala-azar táborban (Leishmaniasis betegséggel fertőzöttek tábora – szerk.megj.) egy 8-9 fős csapat tagjaként, mikor megtudtuk, hogy néhány száz kilométerrel odébb kitört a kolerajárvány. Délelőtt megkezdtük mi is elkülöníteni a helyet az esetleges betegek fogadására, estére kész is lett. Közben megérkezett a csapatvezetőnk, összehívta a társaságot, ismertette a stratégiatervet, eldöntöttük, ki marad, ki megy. Másnap indultunk, és bő két hét alatt megszüntettük a járványt.

Nyilván sántít a hasonlat, mert ott egy ismert kórról volt szó, ismert kezelési alapelvekkel, viszont a felkészülés (legyen az világjárvány is) elemei közösek: fontos időben rákészülni egy vélhetően közelgő járványra, tanulmányozni a már érintett országok járványstratégiáját, fontos ismerni a sajátunkat, ezt átszervezni, a meglévő hézagokat pótolni. Ugyanakkor fontos egy egységes és következetes stratégia a rendszeren belül, és rendkívül lényeges a következetes kommunikáció a szűkebb és tágabb értelemben vett rendszer tagjai között.

 Összefoglalva tehát: a járvány gócpontjaiban elvileg egy szakemberekből álló csapaté (epidemiológus, fertőzős, intenzíves, laboros, kommunikációs szakember) a főszerep, és ebben a csapatban nélkülözhetetlen láncszem a kommunikációs szakember. Utóbbi külön szakma, foglalkozás, ami jól meghatározott stratégia szerint működik, célja a lakosság folyamatos, közérthető nyelven történő tájékoztatása a járvány alakulásáról, a megszigorításokról, arról, hogy miért szükségesek ezek, a transzparens adatközlés és mindezek által a lakosság bizalmának elnyerése. Nos, nálunk ilyen nincs, nem létezik. Ugyancsak nem elhanyagolható a pontos adatgyűjtés, az adatok helyes értelmezése és közlése, a transzparencia. Gondolkodjunk csak el, mindezekből mi és mennyi valósult meg nálunk...

•  Fotó: Haáz Vince Galéria

Fotó: Haáz Vince

– Sok szó esik arról is, hogy a koronavírus-fertőzés következtében elhunytak többségének súlyos társbetegsége volt. Mit kell tudni a krónikus betegek, idősek védelméről?

– Ha közelebbről megvizsgáljuk az elhunytakról szóló jelentéseket, azt láthatjuk, hogy nagy többségüknek súlyos társbetegsége is volt.

Ehhez tegyük hozzá az egészségellátás megnehezített, néhol ellehetetlenített, pánikkeretes módját az ambuláns és a kórházi betegellátásban egyaránt, az eklektikus kezelési sémákat, a zűrzavart. Így máris megnyugodhatunk – mármint ami a vírustól való rettegést illeti: nem feltétlenül, nem mindig és nem csupán a koronavírus volt a halált kiváltó ok. Gondoljunk arra is például, milyen hatással lehet, van a szívbetegekre, krónikus légúti zavarokkal küzdőkre, asztmásokra, pszichés betegekre a bezártság, a megfélemlítésből adódó, lazulni nem akaró veszélyeztetettség érzése, szeretteik hosszas távolléte, a hírek stb. Nos, mindez károsabb és rombolóbb, mint maga a vírus, és nyilvánvalóvá teszi a tényt, hogy miért leginkább a krónikus és idős betegek veszélyeztettek most, miért kell rájuk fokozottabban figyelni, miért ők a legveszélyeztetettebb korosztály.

De gondolhatunk arra is, hogy még pontosan nem tudni, mi okozza a betegség súlyos formáit, viszont úgy tűnik, hogy legnagyobb szerepe az úgynevezett expozíciónak van: azaz annak, hogy milyen mennyiségű vírust kapunk mennyi idő alatt és mekkora térben. Ha például egy 5 x 5-ös zárt helyen napi 4-5 órát töltünk koronavírusos betegekkel, akkor a fertőződésnek maximális az esélye, és itt jön képbe az, hogy miért olyan fontos a távolságtartás, a kültéri séta, az otthoni szellőztetés.

– A járványhelyzetet leíró statisztikák problémásságát is emlegetik mostanában. „Minél többet tesztelünk, annál nagyobb a pozitív tesztek száma is, ami nem azt jelenti, hogy fokozódik a járvány, hanem csak annyit, hogy több tesztet végzünk, és most nem a diagnosztikai gyorstesztekről van szó. Ez utóbbi azt jelzi, hogy valamikor átestünk a fertőzésen; több ilyen is forgalomban van már, és nem mind megbízható” – írta a közösségi oldalon. Mit kell tudni a diagnosztikai gyorstesztekről, illetve a tünetmentes fertőzésekről?

– A tünetmentes fertőzés nem ritka; ez azt jelenti, hogy találkoztunk a vírussal, de ez nem okozott betegségtünetet, tehát megbetegedésről nem beszélhetünk, viszont jelenthet egy valameddig tartó (tudomásom szerint ennek ideje még nem pontosan ismert) vírushordozói állapotot és potenciális vírusforrást, egy olyan epidemiológiai helyzetet, amiben a fertőzés általi veszélyeztetettség annál alacsonyabb, minél kisebb az expozíció. Az is tény, hogy egyre több diagnosztikai gyorsteszt kerül az országba, és ezek nem mind megbízható forrásból származnak. A pozitív gyorsteszt azt jelenti, hogy valamikor, a közel- vagy távolabbi múltban átestünk a fertőzésen úgy, hogy talán észre sem vettük, vagy egy enyhe lefolyású torokgyulladásnak, allergiás orrfolyásnak, lázas légcsőhurutnak véltük.
 
– Kamerunban és más szegény országokban is dolgozott orvosként. Tapasztalatai alapján hogyan összegezné, mi lenne az optimális lelki hozzáállásunk lényege a mostani járványhelyzethez, a tömeges megbetegedés jelenségéhez?

– Igen, dolgoztam Kamerunban, Szudánban és Dél-Szudánban többnyire önkéntesként, és mindig olyan helyen, ahol valóban nagy a szegénység. Az viszont egészen más helyzet volt, mint most az itthoni. Nehéz volt, néha nagyon nehéz és lélekpróbáló, viszont volt rendszer és átláthatóság a munkában, volt jól bevált és alkalmazott kommunikáció a csapaton belül, és ami talán a legfontosabb, nem volt sem kényszer, sem megfélemlítés. Ez azt jelenti, hogy ha valaki nem bírta a néha nagyon fárasztó vagy éppen lelki vagy pszichés stresszel járó körülményeket, bármikor kiléphetett a projektből, utána pedig pszichológus segítségét kérhette a történtek feldolgozásához. Fogalmunk sincs talán, milyen sokat jelent ez!

Ugyanezeken a helyeken tapasztaltam és tanultam meg, milyen sokat jelent a betegséghez való higgadt és nyugodt viszonyulás a beteg és az orvos számára is. Azt már tudtam, hogy a gyógyulás-gyógyítás olyan közös művelet, amiben a beteg és a gyógyító partnerkapcsolatban áll egymással, és ennek óriási szerepe van a gyógyulásban, ott viszont ez, a legnehezebb helyzetekben is többszörösen bebizonyosodott.

Optimális lelki hozzáállás? Ha nem akarok sokat hangoztatott közhelyekkel élni, akkor azt mondom, nem tudok egy általánosítható választ; úgy gondolom, hogy ez egyénre szabott, kinek-kinek a járványra adott válaszreakciója szerinti. Mindenképp fontos viszont a már-már lelki terrornak nevezhető félelemkeltés minél előbbi oldása, szintén nagyon fontos lenne a pragmatikus és hozzáértő kommunikáció a lakosság felé, az érhetetlenül magas büntetések helyett a büntetést megelőző felvilágosítás és figyelmeztetés, mikor erre szükség van, de érzem azt is, hogy ennek elvárása már-már a naivitás szintjét érinti a jelenlegi felállásban.

Turóczi Ildikó szabad praxissal rendelkező orvos, Afrika-kutató

A kézdivásárhelyi születésű Turóczi Ildikó általános, majd háziorvosként dolgozott, 2012-ben lépett ki a romániai egészségügyi rendszerből. Azóta szabad praxissal rendelkező, független orvos. Kamerunban független orvosként, majd kutatóként dolgozott, előbb egy helyi, később két magyarországi humanitárius szervezettel. Erről az időszakról szól az első két afrikai témájú kötete: Változó idők Kamerunban (Fehér gyógyítóként a hegyi királyságban) – Publikon Kiadó, Pécs (2012), Boszorkányok, sámánok, varázslók (Esuföld, Kamerun) – Publikon Kiadó, Pécs (2015). Az MSF-fel (Médecins sans Frontières – Orvosok Határok Nélkül elnevezésű, 1971-ben Párizsban alapított nemzetközi humanitárius szervezet) előbb Szudánban, majd Dél-Szudánban volt missziós orvos; ennek ideje alatt leginkább járványtant tanult; világjárványokról és erről a periódusról szól a tavaly megjelent harmadik, afrikai témájú kötete: Varázslatok, járványok, missziók – Publikon Kiadó, Pécs (2019). Jelenleg egy permanencia-központban (egészségellátó ügyeleti központban dolgozik): az ügyeleti központ tehermentesíti a sürgősségi ellátást, olyan esetekben vehető igénybe, amikor a háziorvos nem érhető el, például hétvégenként vagy éjszakánként.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2024. november 20., szerda

Kormányalakítási tárgyalásokról csak az elnökválasztás után lehet szó Kelemen Hunor szerint

Az államfőválasztás második fordulója után kezdődnek csak a tárgyalások az új kormány megalakításáról – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ szövetségi elnöke és államfőjelöltje szerdán Szatmárnémetiben.

Kormányalakítási tárgyalásokról csak az elnökválasztás után lehet szó Kelemen Hunor szerint
2024. november 20., szerda

Erdély-szerte havazásra és erős szélre figyelmeztetnek

Havazásra és a szél erősödésére figyelmeztető előrejelzést bocsátott ki szerdán az Országos Meteorológiai Szolgálat 29 megyére.

Erdély-szerte havazásra és erős szélre figyelmeztetnek
2024. november 20., szerda

Meglépték: betiltotta a bérelhető elektromos rollereket az egyik erdélyi nagyváros

A brassói városháza arra kényszerítette a bérelhető elektromos rollerek üzemeltetőit, az Ubert és a Boltot, távolítsák el ezeket a járműveket a település utcáiról, miután ezt a szolgáltatást meghatározatlan időre felfüggesztették – írta a helyi sajtó.

Meglépték: betiltotta a bérelhető elektromos rollereket az egyik erdélyi nagyváros
2024. november 19., kedd

Síszezon Erdélyben: belőtték a hóágyúkat

Több erdélyi síközpontban már beindították a hóágyúkat, miután megérkeztek a síszezonkezdethez nélkülözhetetlen mínusz fokok, így a működtetők és a sízés szerelmeseinek reményei szerint hamarosan megnyitnak a legnépszerűbb pályák.

Síszezon Erdélyben: belőtték a hóágyúkat
2024. november 19., kedd

„Összefutották” tíz defibrillátor árát Nagyváradon, a jótékonysági akció folytatódik

Hatalmas érdeklődés övezte a hétvégi 24 órás jótékonysági futást Nagyváradon, amely a „Védett szívek, biztos jövő” szlogennel meghirdetett projekt része. A cél, hogy minél több helyi iskolát el tudjanak látni életmentő automata defibrillátorokkal.

„Összefutották” tíz defibrillátor árát Nagyváradon, a jótékonysági akció folytatódik
2024. november 19., kedd

Megalakult az aradi képviselőtestület, az alpolgármesteri tisztségek sorsa a közelgő választásoktól függ

Arad megyében az öt polgármesteri tisztség mellett egyelőre három alpolgármesteri tisztséget szerzett a magyar érdekvédelmi szervezet, az aradi sorsa a következő választási eredményektől függ.

Megalakult az aradi képviselőtestület, az alpolgármesteri tisztségek sorsa a közelgő választásoktól függ
2024. november 19., kedd

Szeles idő jön, megérkezhet a havazás is

Szeles idő várható szerdán szinte a fél országban; ugyanakkor szerdától szombatig sokfelé előfordulhat csapadék, a hegyekben havazásra lehet számítani – tájékoztatott kedden az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).

Szeles idő jön, megérkezhet a havazás is
2024. november 19., kedd

Iskolabusz és autó ütközött, egy gyermek és egy nő megsérült

Iskolabusz és személygépkocsi ütközött össze kedd reggel Krassó-Szörény megyében, az 582-es megyei út Székul és Kuptorja települések közötti szakaszán, egy gyermek és egy nő megsérült.

Iskolabusz és autó ütközött, egy gyermek és egy nő megsérült
2024. november 19., kedd

Tömegbalesettel indult a nap Gyulafehérváron

Tizenhat autó érintett abban a tömegbalesetben, amely kedd reggel történt Gyulafehérvár egyik utcáján.

Tömegbalesettel indult a nap Gyulafehérváron
2024. november 18., hétfő

Szilágysági nagyüzem: az elmúlt hétvégén százezer lejre büntettek a rendőrök

Százezer lejre bírságoltak a közlekedésrendészet munkatársai az elmúlt hétvégén Szilágy megye településein. Az ellenőrzések során a gépkocsivezetők mellett sok gyalogos és rollerrel helytelenül közlekedő is büntetést kaptak a Szilágyságban.

Szilágysági nagyüzem: az elmúlt hétvégén százezer lejre büntettek a rendőrök