így óvva őket a koronavírus-járványtól, és hogyha nincs egy ráérő szomszédasszony, bizony nagyon sokan kénytelenek fizetni a gyerekek felügyeletéért. Számuk pedig tovább fog gyarapodni a hamarosan kezdődő nyári vakáció kezdetén.

A bébiszitterek iránti kereslet megnövekedéséről számolt be minap a bukaresti sajtó is, ráirányítva a figyelmet, hogy egyes szülők havonta akár 4500 lejt is fordítanak erre a célra, az alsó határ pedig valahol 2000 lej körül mozog.

Növekvő kereslet

Számított és készült a szükségállapotot követően megnövekedő keresletre Keresztes Sarolta, a kolozsvári Margó bébiszitter-kiközvetítő cég tulajdonosa. A bukaresti árakat viszont kissé túlzásnak tartja, legalábbis kétli, hogy Kolozsváron bárki is ezer euró közeli összeget fizetne a dadusnak, mivel senki nem kap nagyobb fizetést, mint eddig.

„A nagyobb terhet a szülőknek – ugyanakkor számomra is – most az jelenti, hogy míg eddig a nyári programokat a nyári ovik megoldották, addig idén ezek is elmaradnak, és sokan még a nagymamákhoz sem vihetik el a gyerekeket. Így arra számítok, hogy

– jelentette ki a Krónika kérdésére Keresztes Sarolta. Kitért egyúttal arra is, hogy az elmúlt időszak amiatt is rosszabb volt a korábban tapasztaltnál, mivel a cége épp a személyes kapcsolatról, az emberközeliségről szól, mégis webes alkalmazásokkal kellett a szülőkkel tartani a kapcsolatot.

Mennyi az annyi?

Kérdésünkre, hogy a kincses városban például milyen mélyre kell a zsebükbe nyúlniuk azoknak a szülőknek, akik bébicsőszre bíznák alkalmanként vagy napi rendszerességgel gyerekeiket, Keresztes Sarolta elmondta: tapasztalata szerint különbség van a román és a magyar családok erre szánt összege között. „Valószínűsítem, hogy a román családoknak más a jövedelme, és inkább szánnak ilyesmire pénzt” – jegyezte meg. Hozzátette:

„Az, hogy a dadust alkalomadtán vagy teljes munkaidőre „szerződtetik”, tényleg kis mértékben befolyásolja az erre szánt összeget, de nem általánosítható. Magamból kiindulva, mindig felfelé kerekítettem az összeget, nyilván ez a felkerekítés arányaiban sokkal nagyobb, ha ezt napi/alkalmi szinten csinálja az ember, nemcsak egyszer egy hónapban” – avatott be a részletekbe a közvetítőcég tulajdonosa. Hozzátette:

de ez függ a munka minőségétől, a gyerekek számától, a család extra ajánlataitól – útiköltség-térítés, meleg étel, kávé stb. – vagy a munkavégzés helyétől.

Amikor arról faggattuk, hogy nálunk is meghonosodott-e az, amit külföldön tapasztalható, vagy a filmekben látunk, vagyis hogy a bébiszitter be is költözik a családi házba, Keresztes Sarolta azt mondta, eddigi karrierje folyamán mindössze két kérése volt „bentlakó dadusra”.

Inkább a fiatalok állnak
bébicsősznek

Felmerül ugyanakkor a kérdés, hogy miután a koronavírus-járvánnyal karöltve érkező gazdasági válság miatt tízezrek maradtak munka nélkül, nőtt-e azoknak a száma, akik bébiszitternek jelentkeznek. A közvetítőcég tulajdonosa azt mondja: nem jellemző, hogy nagyobb lenne a választék a munkanélküliség miatt.

– osztotta meg velünk tapasztalatait.

Keresztes Sarolta szerint ugyanakkor ami jellemző Kolozsvárra, nem jellemző a kisebb erdélyi városokra, ahol nem is biztos, hogy lenne annyi megkeresése egy hasonló profilú cégnek, hogy meg tudjon belőle élni. „Egyrészt Kolozsváron sokkal több ember lakik, tehát arányaiban több embernek lehet kínálni, mert nagyobb valószínűséggel lesz kapható a szolgáltatásra, másodsorban mások a fizetések is” – magyarázta. Hozzátette: a kisebb közösségekre ugyanakkor az is inkább jellemző, hogy nem kell közvetítő, sokkal könnyebben adják „kézről kézre” a dadusokat.