A marosvásárhelyi székhelyű Milvus Csoport madárvédelmi egyesület elnöke, Papp Tamás biológus a Krónika megkeresésére elmondta: a város határában egy Európa-szerte veszélyeztetett madárfaj, a túzok él és költ. Ez a nagy testű, pulykaszerű madár Magyarországon még több helyütt is fellelhető, elsősorban a Dévaványai Túzokrezervátumban, amely a Körös–Maros Nemzeti Park része, Romániában viszont már mindenütt eltűnt, egyedül Nagyszalonta és a határ között él még.

A tízkilósra is megnövő szárnyas méreteinél fogva igen nehézkesen repül, így az egyesületi elnök szerint félő, hogy a húsznál is több szélmalom forgó lapátjait nem tudná kikerülni. Mint elmagyarázta, a világon sehol nem tesztelték még, hogyan képes a túzok „együtt élni” a szélerőművekkel, de fokozottan védett fajról lévén szó, nem volna szerencsés, ha épp a szalontai projekt során derülne ki, hogy a malmok még inkább veszélyeztetnék a populációt.

Előre szóltak a zöldek

Papp Tamás egyébként azt mondja, nem kizárólag a túzokokkal van gond a park területén, hiszen számos költöző madár útvonala is itt halad el, emellett sok az olyan ragadozófaj, például az egerészölyv vagy a gatyás ölyv, amely az egész telet itt tölti. És nemcsak az a baj, hogy a figyelmetlenül vagy nehézkesen repülő madarakkal akár végezhetnek is a forgó lapátok: a környezetvédő szerint az sem kívánatos, hogy az itt költő madarakat arra kényszerítsék az erőművek, hogy folyamatosan kikerüljék őket, hiszen ezzel gyakorlatilag kiszorítják a madarakat az élőhelyükről.

Az átvonuló madarak esetében megoldás lehet, ha a park működtetője radarral figyeli a légteret, és ha észleli a rajok közeledését, néhány napra leállítja az erőművet – Nyugat-Európában erre is van példa. A Milvus Csoport egyébként már tavaly írásban és szóban is figyelmeztette az önkormányzatot, hogy a beruházás konfliktusokat fog szülni. A madárvédők azt javasolják, hogy a parkot ne a város nyugati, hanem a keleti határába telepítsék, ott ugyanis nincs ilyen méretű madárpopuláció.

Nem jó a szél keleten

Török László szalontai polgármester azonban azt mondja, nem véletlen, hogy épp a nyugati határban rajzolták meg a park tervét. Elmagyarázta: két éven át készült a tanulmány, amelyből kiderült, hol a szélerősség szempontjából a legelőnyösebb egy ilyen beruházás megvalósítása. A város keleti határában nem adottak a feltételek egy szélerőműparkra – jelentette ki. Török úgy tudja, a túzok nem repül 5-6 méternél magasabbra, így a 90–100 méter magasságú szélmalmok nem jelenthetnek számára veszélyt. A zöldek tiltakozásának eredményeképpen a Bihar Megyei Környezetvédelmi Ügynökség egyelőre nem engedélyezte az építkezést.