Méhviaszból készült karácsonyi ajándék: a tudatos vásárlókban bízik a biomézet termelő szovátai család

Méhviaszból készít gyertyákat, ünnepi dísztárgyakat a szovátai Ács család, amelynek tagjai méhészkedéssel foglalkoznak. Ács Ilonka a ház nappalijának asztalán mutatja be, hogyan készülnek a viaszból öntött gyertyák és szobrocskák. A család októbertől készül a viasztermékek karácsonyi főszezonjára, így a gyertyaöntés látványos bemutatása nem okoz különösebb gondot. A kaptárokból begyűjtött méhviaszt Ács József készíti elő olvasztható nyersanyaggá.

A bioméhész házaspár mindent felhasznál és értékesít, amit a közel kétszáz kaptárban élő méhcsaládok megtermelnek.

Legkeresettebb termékük természetesen a méz, de a vásárlók virágport, propoliszt, lépes mézet, méhpempőt és viaszból készült termékeket is szívesen vásárolnak. A Parajd és Székelyudvarhely irányába tartó főút mentén, a porta utcafrontján kialakított kis bemutató üzletük előtt gyakran megállnak átutazók és helyiek egyaránt. A Maros megyei fürdővárosban ők az egyetlen, méhészeti biotermékeket forgalmazó méhészcsalád, aki nem csak állítja magáról, hogy vegyszermentes árut kínál, hanem bevizsgált termékei valóban azok, és erről tanúsítványa is van.

A laikus azt gondolná, hogy a méh­viaszból készült gyertyák esetében nincs különösebb jelentősége, hogy a méhész milyen gyógyszereket használ méhbetegségek ellen, vagy a kaptárba beférkőző kártevők megfékezésére. A valóságban más a helyzet.

,,A kaptárból begyűjtött méhviaszban propolisz-, méz- és virágpormaradvány található. Ha a méhész erős gyógyszereket és különböző vegyszereket használ, a szermaradványok nem csak a mézben, hanem a viaszban is fellelhetők, így a gyertya égésterméke az emberi szervezetbe is bejut. A természetbarát méhészetből származó viasz gyertyájának füstje egészséges, másrészt jótékonyan hat a felső légúti betegségekben szenvedőkre” – magyarázza Ilonka asszony.

A széles körben elterjedt paraffingyertyákkal az a legnagyobb gond, hogyha a gyártás során adalékanyagokat, vegyszereket kevernek a nyersanyagba, az égéstermék káros lehet az emberi szervezet számára.

Az egészségesebb életmódra való törekvés maga után vonja, hogy egyre többen használnak természetes viaszból készülő gyertyákat. Ácsék a 60 Celsius fokra felmelegített, folyékony méhviaszt szilikonból készült formákba öntik. A szilikonformák ma már beszerezhetők méhészeti szakboltokban is, az Ács család által használt öntőformákat azonban az egyik rokon készíti.

A fél óra alatt megszilárduló szobrocskákról a könnyen szétnyitható szilikont sokszor újra lehet hasznosítani. De nem csak öntéssel készülnek gyertyák, hanem a vékony műlép feltekerésével is. Idén a tekert műléptermékek a keresettebbek, de a többi áru iránt is élénk az érdeklődés.

Az asztalon sorakozó viasztermékek egy része ajándékdobozokba kerül, ezekbe egy-két üveg méz mellé más méhészeti termékeket is csomagolnak.

Többféle ajándékdoboz készül az ünnepre, mindenikben van viaszgyertya, viaszjászol vagy más ünnepi szobrocska. A környéken azonban nem csak a kész viasztermékeknek van keletje, hanem a viaszöntés elsajátításának is. Ács Ilonka gyerekekkel érkező kismamák számára szervez bemutatókat a családi házban, ahol meg lehet tanulni a gyertyakészítés fortélyait. A gyerekek szeretik a viaszöntést, a helyi iskola diákjai körében is élénk az érdeklődés e régi mesterség iránt. Az alapanyagot méhészektől lehet beszerezni, így aki fantáziát lát a karácsonyt vagy húsvétot megelőző családi szobrászkodásban, az belevághat.

Miközben a konyhán a két kiskorú Ács-gyerek segítségével folyik a szobrászkodás, Ács Józseffel kinézünk a kert végében álló kaptárszállító kamionhoz, amelyen a méh­családok telelnek. A kamion és az utánfutó belsejében, a kaptárak között naponta megforduló gazda folyamatosan ellenőrzi a méhcsaládokat. Téli eleségként a mézzel bőven ellátott családok nyugodt körülmények között telelnek, hogy a tavaszi hordás idején új ,,évadot” kezdjenek az ország különböző részein.

Az április végén induló akácvirágzás Ács Józsefet rendszerint Dél-Romániában, a Duna mentén éri.

Az olténiai tavaszi vándorlásnak több állomása van: egyhetes turnusokban költözik a méhész egy-egy segítővel egyik helyszínről a másikra Dolj és Vâlcea megyébe. Május végén, júniusban az erdei málna és az egyéb mézelő növények virágzása kezdődik a székelyföldi hegyekben. A nyári hordás azonban itt nem ér véget: az éves méhészprogramba egy dobrudzsai hárs- és napraforgó-legelő is bekerül. A bioméhésznek sokkal körültekintőbben kell megszerveznie a vándorlást, hogy a környéken ne legyen vegyszerezett mezőgazdasági parcella, amelynek szermaradványai bekerülhetnek a mézbe.

Vendéglátóm szerint ez ma már nem akkora probléma, mint tíz-húsz évvel ezelőtt, mert a magas biogazdálkodási agrártámogatásoknak köszönhetően egyre többen foglalkoznak szántóföldi biotermeléssel. Amelyik mezőgazdász ért a szakmájához, az virágzás és beporzás idején örömmel fogadja a méhészt, hiszen a méhek szerepvállalása nagyban hozzájárul a magasabb hektárhozamokhoz.

A két évtizede főállású méhészként elköteleződött Ács család magyarországi vendégmunkáról tért haza, hogy otthon, Szovátán éljen meg a gazdálkodásból. ,,Jól döntöttünk, amikor a bioméztermelést választottuk. Termékeit Németországban értékesítő marosvásárhelyi mézkereskedő ajánlotta fel a lehetőséget, és mi éltünk vele. Németországból jött előadók mutatták be, hogy mit jelent a bioméhészet, ezt követően a romániai szakhatóságtól szereztük meg a szükséges bizonyítványt” – meséli a méhész az indulás történetét.

A Romániában és Németországban is bevizsgált bioméz iránt Nyugat-Európában egyre nagyobb a kereslet.

Az Ács család a megtermelt teljes mézmennyiséget jó áron tudná exportálni, öt évvel ezelőtt mégis úgy döntött, hogy Szovátán kis bemutatóüzletet nyit, hogy helyben is tudják forgalmazni méhészeti termékeiket. Ács József az értékesítésben fontosnak tartja a „több lábon állást”, még akkor is, ha az exportra kínált biomézért ma olyan árat fizetnek, hogy jobban megéri nagy tételben eladni, mint üvegkannákba tölteni és felcímkézni.

A keleti országokból nagy mennyiségben érkező, gyenge minőségű, de olcsó importmézet a hazaival összekeverő romániai mézforgalmazó cégek leverik a méz árát, így nehéz pár lejjel többet kérni a bizonyíthatóan vegyszermentes, tiszta termékért. Ács Ilonka szerint az utóbbi időben mégis kezd növekedni a tudatos vásárlók tábora, akik a mézet nem a nagyáruházakból szerzik be, hanem személyesen vagy a vásárokban keresik meg a minőségi termékeket kínáló méhészeket. A bővülő hazai vásárlói törzsgárdára szeretné a szovátai méhészcsalád is alapozni gazdaságát.