A bútordarabok jelentős része az elbontott gerendákból, tartóoszlopokból és szarufákból készült. „Az volt a célom, hogy mentsem át az újba a régi épület DNS-ét. Ugyanis a tetőszerkezetet teljesen el kellett bontani, és helyette egy jóval masszívabbat építeni” – magyarázza Pop, miközben lakosztályról lakosztályra vezet.

Mindenik más és más, ám mégis számos közös vonás fedezhető fel benne. Az üzletember büszkesége az általa kigondolt és berendezett pipázó-, szivarazóterem. Bizonyos elemek beszerzése érdekében Cosmin Pop Havannába repült, az amerikai zenegépet, a két világháború között gyártott jukeboxot pedig az Egyesült Államokban vásárolta meg egy árverésen.

Mindannyian románok voltak, akik több mint egy évtizede Albionban találták meg boldogulásukat, és ma már jobban beszélnek angolul, mint anyanyelvükön.

Máris megvásárolnák

Arra a kérdésre, hogy a bürokratikus és anyagi akadályok mennyivel szárnyalták túl az eredeti számításait, az ifjú vállalkozó nevetéssel válaszol. „Négy évig jártam az engedélyeztetés kálváriáját – olyan hivatalokban, amelyek éppen a műemlékvédelemmel kellene hogy foglalkozzanak.

De ma már érdekel valakit, hogy mennyibe került annak idején az Eiffel-torony felállítása vagy a Brooklyn-híd elkészítése? Nem. Ezzel így vagyok én is. Ha vállalkozói ésszel gondolkodtam volna, megvásárolom a palotát, várok egy-két évet, amíg összedől, és építek valami egyebet. De én szívvel-lélekkel álltam hozzá, a célom az épület megmentése volt” – állítja a néhány tíz méterrel odébb, a volt Kossuth utcában gyermekeskedett vállalkozó.

Mint meséli, bár jártas az építőiparban, ő maga sem hitte volna, mekkora romhalmazt vesz át. A melegedni próbáló hajléktalanok kétszer is felgyújtották, de mindez még semmi amellett, hogy a romeltakarításkor egy foszlásnak indult hullát találtak az alagsorban. Popnak ahhoz is nagy kurázsira volt szüksége, hogy vendéglátóipari egységet működtessen a város messzemenően legzsúfoltabb körforgalma mellett, ott, ahol naponta több száz vagy ezer teherautó dübörög vagy éppenséggel döcög el.

Amint Cosmin Pop mondja, még így is amikor az engedélyek beszerzésénél tartott, valakik megkeresték, hogy megvásárolnák az ingatlant. Azóta többen is érdeklődtek, többé-kevésbé komolyabb ajánlatokat tettek, de mint hangsúlyozza, az épület nem eladó.

DNS-mentés, de csak egy adott szintig

Amikor az épületlátogatás során a Bürger név mellőzéséről kérdezzük, Cosmin Pop arcára fagy a mosoly. Magyarázkodni kezd, és azzal érvel, hogy az utóbbi évtizedekben a köztudatba vésődött Aranykakas név többeket megérint, mint például az esetleges Bürger-ház vagy Bürger-villa elnevezés.

Az épület és a Turbina-árok között meghúzódó, addig névtelen kis utcát, az RMDSZ kezdeményezésére néhány évvel ezelőtt a vállalkozó-mecénásról nevezték el. Mindegyre bürokratikus gondokra hivatkozva, sem a volt, sem a jelenlegi városvezetés nem oldotta meg az utcanévtábla kihelyezését.

Grandiózus építkezési stílus az egykori Kossuth utca sarkán

A századforduló egyik legimpozánsabb marosvásárhelyi lakóépületének építője és első tulajdonosa, a vajasdi származású Bürger Antal a 19. század talán legtehetősebb vásárhelyi polgára volt, aki a közelben kétszáz munkást foglalkoztató sörgyárat virágoztatott fel, ezenfelül számos ingatlannal rendelkezett. Vagyonából gyakran és szívesen támogatta a városvezetés fejlesztési terveit, ugyanakkor a 20. század eleji művelődési élet egyik mecénásaként tűnt ki.

Az önkormányzat – azontúl, hogy óriásplakáton hirdette, hogy az ingatlan a bukaresti Romarta Rt. tulajdonát képezi – semmit nem tett a szimbólumértékű épület megmentéséért. Jelenlegi tulajdonosa 2014 nyarán azzal a szándékkal vásárolta meg, hogy visszaadja a barokk és neobarokk stílusban épült palota egykori fényét.