Ez azért is fontos, mert a neves fürdőtelep egyetlen édesvizű forrása nem épülhetett volna meg a több ízben is Szovátán nyaraló Jászai Mari kezdeményezése és hathatós támogatása nélkül. A magyar színjátszás minden idők egyik legnagyobb tragikájának a tiszteletére 1910-ben állítottak emléket a szovátaiak.

A márványtáblát alig néhány év múlva, 1916-ban, a bevonuló román hadsereg katonái megrongálták. Lapunk felvetésére, hogy közel egy évszázad után az önkormányzatnak illene pótolnia az emléket állító feliratot, Péter Ferenc polgármester pozitívan reagált. Bevalotta: ő nem tudott a márványtábláról és annak szövegéről, de megígérte, hamarosan utánanéz és elkészítteti az eredeti mását.

„Mindenképpen jó ötletnek tartom. Viszont addig is, amíg kifaragtatjuk a kút falára kerülő márványlapot, a csorgó mellé kihelyezünk egy háromnyelvű információs táblát, amelyről az arra járók megismerhetik a forrás történetét\" – vázolja elképzeléseit Szováta elöljárója. Mint hozzáteszi, ez utóbbira pénz is kerül, hisz a fürdőváros jelentős összeget nyert a Só útja projektjével, melynek keretében már több eligazító táblát helyeztek ki.

A színésznő a támogató, nem a királyné

A táblaállítás időszerűségét az a tény is alátámasztja, hogy a kút falára vésett „Izvorul Maria forrás\" felirat, így, ékezet nélkül a román turisták számára sokkal inkább a román királynéra utal, aki Jászai Marihoz hasonlóan, de valamivel később, a két világháború között többször is megfordult Szovátán és a Medve-tó partján.

Az édesvízű kútnak eredetileg a Jó vizű forrás volt a neve, amit a Medve-tó partján rendházat építő ferencesek adtak és jókora táblával jelezték. „Látván a helyiek gondjait, az 1905 és 1907 között háromszor is Szovátán nyaraló Jászai Mari elhatározta, hogy segít a forrás kiépítésében. A hangszálait az itteni friss levegőn kezelő művésznő a fürdővendégek sorából alkalmi társulatot toborzott és estélyeket, bálokat, előadásokat szervezett, a bevételt pedig a kút létesítésére ajánlotta fel\" – meséli Fekete Árpád nyugalmazott történelemtanár.

Az, hogy a támogatások eltérítése nem valami újszerű találmány, az egykori helyi fürdőbizottság szándéka bizonyítja a legjobban. Az üdülőtelep fejlesztésén munkálkodó testület egy játszótér kialakítására próbálta felhasználni a felajánlott összeget, és csak a színésznő határozott kiállásán múlott, hogy pénze mégiscsak az eredeti célt szolgálja. Az összegyűlt mintegy 2400 koronából Radó Sándor marosvásárhelyi építész, a fiúgimnázium (mai Papiu Ilarian Főgimnázium) tervezője elkészítette a rajzokat, Reimann János kőfaragómester pedig nekilátott a munkának.

A terv az volt, hogy a forrás vizét három medencébe fogják fel, melyből az első fogyasztásra szolgált volna, a további kettő pedig egyéb vízszükségletek kielégítésére. A színésznő Szűz Mária-kút nevet javasolta az általa választott kútépítő bizottságnak. A több mint egy évszázaddal ezelőtt elkészült kútra, 1910 augusztusában azonban a következő szöveg került: „Mária forrás, Jászay Mari lelkes közreműködésével emelte a fürdő közönsége. 1910\".

Jelképes összeg a fürdő jelképéért

„Valamikor egy szép rézcső nyúlt ki a falból, mára csak egy vascsonk maradt\" – mutatja Józsa András, a bekecsalji település helytörténésze. Fölötte állt az a fekete márványtábla, melynek szövegében a helyiek hálájukat fejezik ki a magyar színművészet nagyasszonyának. A tönkretett emlékmű mása már rég állhatna, ha a színmagyar helyi önkormányzati testület nem utasítja el Józsa kérését.

„A márványtábla szövege nem veszett el, éppen ezért valamikor a \'90-es években arra kértem a tanácsosokat, hogy helyezzük vissza. Nem emlékszem pontosan, mennyibe került volna, de azt tudom, hogy jelképes összegről volt szó. Az akkori városvezetésnek ez nem volt fontos, így a mostaninál már nem is próbálkoztam\" – idézi fel a történteket Józsa András. A helytörténész szerint nemcsak a forrás és környéke veszített száz évvel ezelőtti pompájából, de a víz minősége sem a régi.

A dombra épült, elhanyagolt állapotban lévő villákból be-beszivárog a földbe az a lé, aminek szigorúan a szennycsatornában lenne a helye. A szemközti piacon árusítók nap mint nap a Mária-forrás vizét isszák. Mint mondják, a csorgó vize lényegesen jobb, mint a déli megyékben palackozott sima vizeké.