Meginogtak az alappillérek, mélyebbre csúsztak a függők a világjárvány idején

A szenvedélybetegek, a függők, a leszokás felé haladók egyaránt bizonytalanok, ez az érzés pedig az elmúlt évben alaposan felerősödhetett bennük, elhatalmasodhatott rajtuk, hiszen 2020-ban mindenki elbizonytalanodott valamennyire.

Erdélyben a Bonus Pastor Alapítvány munkatársai, szakemberei a téma, illetve a függők „jó ismerői”.

A szervezet számos városban jelen van, támogató csoportok révén segíti a függőséggel küzdőket, rövid távú terápiákat szerveznek, valamint hosszú távú kezeléssel is foglalkoznak, mely a magyarózdi otthonban zajlik. Nagy hangsúlyt fektetnek az utógondozásra, illetve külön programokat szentelnek a függők hozzátartozóinak.

Bartha Éva klinikai szakpszichológus több mint két évtizede dolgozik az alapítványnál. Jelenleg a szervezet székhelyén, Marosvásárhelyen tevékenykedik, az ottani támogatói csoporttal, illetve ambuláns tanácsadással foglalkozik, a terápiás programokra jelentkezőkkel interjúzik. Tőle tudtuk meg, hogy az alapítvány igyekezett a járvány idején is folytatni tevékenységeit. A hosszú távú program mondhatni zavartalanul működött, a 12 napos, rövid távú program szintén. A támogatói csoportok találkozói egy ideig online zajlottak, de mivel nem túl nagy létszámúak a csoportok Marosvásárhelyen, a lazítások viszonylag hamar lehetővé tették a személyes találkozást is.

A járvány idején az utógondozói regionális találkozók maradtak el, mivel ezeken akár száz résztvevő is lehet. Az eseményeken a már felépült vagy felépülőfélben levő személyek szoktak részt venni, ám most online térbe helyezték át a rendezvényt.

Az online előadások, beszélgetések azonban nem igazán tudták pótolni a személyes találkozás „töltetét”.

Jelenleg is lehet jelentkezi a rövid és hosszú távú terápiára is; az eljárás csak annyiban változott a járvány miatt, hogy most már egy negatív koronavírusteszt is szükséges hozzá.

Az alapítvány már a járvány előtt is dolgozott internetes térben, voltak online tanácsadásaik, de a bezártság és a korlátozások előhoztak olyan problémákat, amelyek miatt többen fordultak szakemberhez. Bartha Éva hangsúlyozta, hogy

a helyzet elsősorban azok számára volt kritikus, akiknél volt már egy kialakult vagy akár kezdeti függőség, legyen szó alkohol- vagy akár játékfüggőségről. Ezeket a bezártság, az elszigeteltség, a magány, az unalom mind súlyosbította.

A stressz hatására erőteljesebbé válik a függőség, nehezebben tud vele megküzdeni a személy. Ez az időszak nemcsak a függőknek, hanem a hozzátartozóiknak is nehéz, hiszen rájuk is hatással voltak családtagjaik problémái. „A konfliktusokat, az erőszakot sokkal erőteljesebben felszínre hozta az összezártság” – jelezte Bartha Éva.

Bár a járványügyi korlátozások súlyosbították a függők helyzetét, és többen keresnek menedéket valamilyen szerben, csökkent azok száma, akik segítséget kérnek, akár úgy, hogy jelentkeznek a Bonus Pastornál. Bartha Éva szerint sokan félnek, és a jelentkezések csökkenő száma is megmutatja, hogy az emberek bezárkóznak, tartanak a járványtól. Szerinte fontos, hogy kitekintsünk a bezártságból – függők és nem függők egyaránt –, fontos, hogy ne váljunk reményvesztetté, hanem egy realista optimizmussal viszonyuljunk a helyzethez.

Miklós Csongor pszichológus, a csíkszeredai Áradat Egyesület önkéntese, a Hallgatlak – erdélyi internetes és telefonos lelkisegély-szolgálat szakmai vezetői stábjának tagja hangsúlyozta, hogy nem a járvány teremtett függőket, de tény, hogy akiknek azelőtt is voltak problémái, azok könnyen mélyebbre csúszhattak.

– fejtette ki a szakember. A világjárvány, illetve a korlátozások nemcsak a szerfüggők helyzetét tették nehezebbé, hanem a játékfüggők is könnyen elveszthették a talajt a lábuk alól. Azok, akik eddig sportfogadtak – és ezt egy ideig nem tehették, mert a sportvilág is leállt –, vagy azok, akik a játékgépeken játszottak, hamar „felfedezték” az online világ nyújtotta lehetőségeket. Miklós Csongor szerint

az a szektor, amely éppen a függőségeinkből él, nagyon gyorsan alkalmazkodott a helyzethez, az online pókerpartik vagy az online rulett soha nem látott népszerűségre tettek szert.

„Azt a dopaminlöketet, amit egy-egy nyerés által biztosított a félkarú rabló, nagyon gyorsan megadta már egy mobilapplikáció is a szenvedélybetegeknek” – hangsúlyozta a pszichológus.

Bár a drogfogyasztás terén a megkérdezett szakembereknek nincs arra rálátásuk, hogy a korlátozások idején hogyan tudta egy függő beszerezni a „napi adagját”, abban egyetértenek, hogy egy függő számára nincsen lehetetlen. Annak ellenére, hogy a kábítószer beszerzése valószínűleg nagyobb „macera” volt, és valószínűleg az ára is megnőtt, a függők bizonyára mindent megtettek a szokásos dózisért. „Ne legyenek olyan illúzióink, hogy a szerfüggők nem jutottak hozzá a napi adagjukhoz a karantén alatt” – fogalmazott Miklós Csongor.

Benkő Ágnes pszichiáter, családterapeuta, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán Kristóf Kórház mentálhigiénés részlegének munkatársa úgy vélekedik, hogy bár már most is látjuk, hogy a függők számára kritikus volt ez az időszak, sokan visszaestek, a helyzet következményei 1–2 év múlva fognak tisztán kirajzolódni. „Valószínűleg lesznek olyan esetek, hogy két év múlva jön a páciens, a hozzátartozó a problémájával, és akkor hamar kiderül majd, hogy bizony, akkor borult a bili, amikor a bezártság periódusa volt.

– vélekedett a szakember. Benkő Ágnes kiemelte, hogy ő játékfüggők körében lát súlyos visszaeséseket, elsősorban az olyan eseteknél, ahol a függőséget nem absztinenciával, hanem a játékidő minimálisra redukálásával sikerült eddig kordában tartani. Az ilyen páciensek esetében kritikus volt a bezártság: sokan online dolgoztak, és eleinte csak a munka szüneteiben játszottak online, de hamar kicsúszott a kezükből az irányítás.

Benkő Ágnes szerint a múlt évben rengeteg párkapcsolati krízis felütötte a fejét, melyek jelentős részében szerepet játszott a függőség.

– nyilatkozta.

Kozma Ferenc, a Bonus Pastor Alapítvány sepsiszentgyörgyi munkatársa, az ottani támogatói csoport vezetője, mentős asszisztens, egykori függő elmesélte, hogy a sepsiszentgyörgyi csoportban nagyon érezhető volt a járvány hatása, hiszen míg 2020 januárjában közel harmincas létszámmal dolgoztak, amikor néhány hónap után újra találkozhattak személyesen, csak 8-9 résztvevő jelent meg. A csoportban főleg alkohol- és játékfüggők vannak, akik a járvány előtt heti rendszerességgel találkoztak.

A szenvedélybetegeknek támogatásra, biztonságra és lelki egyensúlyra lenne szüksége, de ezek egyike sem adatott meg a járványhelyzetben.

A kialakult helyzetben elsősorban azok miatt aggódtak a szakértők, akikről tudták, hogy nagyon könnyen visszaesnének. Ennek megelőzésére online és telefonos beszélgetésekkel próbálták pótolni a személyes találkozás hiányát, de Kozma Ferenc szerint ez csak szükségmegoldásként volt jó, nem látnak benne jövőt. Egyrészt mert ezek a telefonos beszélgetések „ellaposodtak”, másrészt mert nem mindenkinek volt lehetősége részt venni egy online találkozáson eszközök, technika hiányában.

Amikor ősszel újrakezdődtek a találkozások, nem „hagyták el” azokat a tagokat sem, akik nem mentek el a tevékenységre: érdeklődtek felőlük, felvették a kapcsolatot telefonon, a lehetőségekhez mérten meglátogatták őket, igyekeztek az esetleges visszaesőket sem elveszíteni.

De többen is visszaestek, többeknek elkezdődött egyfajta mélyzuhanása, ami ellen nem lehetett semmit tenni.

„Voltak visszajelzések, hogy hiányzik a támogatás, hiányzik a biztonság. Tulajdonképpen meginogtak az alappillérek” – jelentette ki a szakember.

Kozma Ferenc szerint sokan nem bírták a nyomást – ez az időszak feltette az i-re a pontot, és tényleges függőkké váltak. Nemcsak mint függőkkel foglalkozónak, hanem mint mentős asszisztensnek is az a tapasztalata, hogy például

egy új függő számára a kórházak sem tudtak hathatós kezelést biztosítani.

A függők esetében nem egy bevett szokás, hogy valaki felkeresse a pszichiátert, pszichológust: a legtöbben akut vagy krónikus fázisban kerülnek be a sürgősségire. Ebben az időszakban is voltak ilyen esetek, akár például súlyos elvonási tünetek miatt, de a betegek csak egy gyors tüneti kezelést kaptak, és küldték is őket haza. Bár statisztikákra még nem lehet hivatkozni, de csökkent a beutalt szenvedélybetegek száma: akárcsak a krónikus betegek, a függők is háttérbe szorultak a koronavírus miatt.

– panaszolta el Kozma Ferenc. A szakember szerint nem elhanyagolható az a tény sem, hogy sok függőnek a vallás, egy egyházi közösséghez való tartozás is nagyon fontos, és rájuk nagyon negatívan hatott, hogy egy ideig templomba sem lehetett menni. Másfelől a munkahelyek megszűnése is nehezítette a helyzetet, egyhangúságot, depressziót, elzárkózást okozhatott. Nagyon sok minden felhalmozódott.

– érzékeltette a helyzet súlyosságát Kozma Ferenc.

A szakemberek és segítők nem idealisták, tisztában vannak a helyzet súlyosságával, következményeivel, illetve azzal is, hogy a társadalom és a hatóságok nagyon kis mértékben foglalkoznak a problémával, így ezzel a helyzettel is maguknak kell megbirkózniuk. Ugyanakkor remélik, a járványhelyzet lassan javul, és utána lassacskán „újra össze tudják rakni magukat”.