Marosvásárhelynek terhére vált az egykori népi egyetem: anyagi és személyi indokok alapján szüntette meg a tanács az intézményt

Öt évvel ezelőtt tűzte zászlajára a 2016-os helyhatósági választáson a marosvásárhelyi képviselő-testületben három mandátumot szerző Szabad Emberek Pártja (POL) a Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományegyetem (MKTE) felszámolását. Leginkább két dolog zavarta a vegyes párt tagjait az intézménnyel kapcsolatban: az MKTE neve és vezetőjének személye.

A POL-osok nevetségesnek tartották, hogy a többek közt esztergályosképzést hirdető intézmény egyetemnek nevezze magát.

Azt sem tudták lenyelni, hogy a valamikori népi egyetem élére a képviselő-testület Dorin Florea polgármester egykori helyettesét, Csegzi Sándort nevezte ki igazgatónak.

A politikai alakulat követelése 2020 őszéig nem talált meghallgatásra, sokáig sem az RMDSZ, sem a román pártok nem tartották helyesnek a hiánypótló oktatási és kutatási tevékenységet is felvállaló intézmény bezárását. Azonban a tavalyi helyhatósági választások után az RMDSZ – amelynek teljesen megújult az összetétele a vásárhelyi tanácsban – is magáévá tette a POL nézőpontját, és a legutóbbi tanácsülésen

a kulturális és tudományegyetem felszámolásáról szavazott.

A polgármesteri hivatal közleménye szerint az intézmény megszüntetésének fő okát a működési hatékonyság képezte a „példátlan költségvetési válság” közepette. A városvezetés kimutatása szerint az utóbbi öt évben az MKTE költségvetése megduplázódott: a 2016-ban megítélt 330 ezer lejről 2020-ban 668 ezer lejre nőtt. Ezzel együtt az oktatási tevékenység, valamint a hallgatók száma jelentősen csökkent – mutat rá a jelentés.

Az 1963-ban létesített volt népi egyetem felszámolását szorgalmazó tanácsosok ugyanakkor azt rótták fel az intézmény vezetőségének, hogy mindössze jelentéktelen bevételre tett szert.

A közlemény arra is kitér, hogy

az MKTE javai nem vesznek kárba, nem kallódnak el, hanem ezeket átirányítják az itt szervezett tanfolyamokhoz hasonló oktatási profillal rendelkező technológiai középiskolákhoz.

A városháza arról nem számolt be, hogy mihez kezd a valamikori Iparos Tanoncotthon száz évvel ezelőtt, 1915-ben felhúzott belvárosi műemléképületével. Az intézmény impozáns székháza a marosvásárhelyi Építő Iparosok Szövetségének kezdeményezésére, a magyar iparos tanulók számára, valamint a városban tevékenykedő kőműves mestereknél tanuló inasok elméleti oktatása céljából épült.

A kommunista rendszerben bentlakásként használt ingatlant teljesen lelakták, a volt városvezetés és az MKTE konzerválta, és részlegesen felújította.

Mint ahogy az 1989-es fordulat után lélegeztetőgépre került népi egyetemet is Dorin Florea polgármester mandátuma idején, az utóbbi nyolc esztendőben sikerült újjáéleszteni.

Csegzi Sándor igazgató reméli, hogy „azok, akik a múlt heti döntést meghozták, az elégtételük mellett tovább is látják a dolgokat”. Értesüléseink szerint a polgármesteri hivatal szomszédságában álló épületbe a városháza bizonyos osztályai költöznek majd át. Lapunknak ezt Soós Zoltán polgármester is megerősítette, mondván, hogy jelenleg több tíz alkalmazott dolgozik méltatlan körülmények között a hivatal alagsorában.

A Marosvásárhelyi Kulturális és Tudományegyetemet nyolc éve irányító Csegzi Sándor szerint nagy tévedés volt egy ilyen intézményt kizárólag az anyagi oldaláról megítélni. „Szánalmas, ahogyan egyesek csak úgy dobálóznak a számokkal, ahelyett, hogy közzétennék a reális összegeket. Mert nem mindegy, hogy milyen költségvetéssel terveztünk, és abból mennyit kaptunk meg. Mint ahogy az sem, hogy a hét év alatt kapott 2,7 millió lej mellé szinte ugyanekkora összeget vonzottunk be pályázatokból, támogatásokból, önerőből” – hívta fel a figyelmet az igazgató. Hozzátette:

világszerte az önkormányzatok tartják fenn a népfőiskola-rendszerben működő oktatási intézményeket, és sehol nem várják el, hogy azok profitot termeljenek.

Mindemellett Marosvásárhelyen sikerült úgy szervezni a képzéseket, hogy azok önfenntartók legyenek.

A volt alpolgármester arra is felhívta a figyelmet, hogy a világjárvány beállta óta gyorsan sikerült áttérni az online felületre, sőt a pedagógusok átállásának megsegítésére is kurzusokat szerveztek.

Megítélése szerint a tanácsosokat vajmi kevéssé érdekelte, hogy mit valósítottak meg, valójában mennyiből gazdálkodtak, az összegnek mekkora részét szerezték be uniós pályázatokból, illetve a munkaerőképzésben érdekelt vállalkozók, hazai és németországi Rotary-klubok támogatásából. Ezen felül

laboratóriumokat és műhelyeket szereltek fel korszerű gépekkel önerőből, illetve szponzorok segítségével.

Számos fiatal képzését olyan helyi és környékbeli cégek finanszírozták, amelyeknek ezáltal sikerült megoldást találniuk a szakképzett munkaerőhiányra.

Mint elmondta, olyan tanfolyamok szervezését vállaltak fel, amelyeket nemcsak a megyében, de a régióban sem szervezett senki. Az MKTE által szervezett drónfesztivál országos premiernek számított, ahol nem csak a gépek röptetésére, hanem azok elkészítésére, felszerelésére, kihasználására és használata törvényes kereteinek ismertetésére helyezték a hangsúlyt.

Az egyetem a kutatás terén is jelen volt: a klímaváltozásról, valamint a marosvásárhelyi és környékbeli radonsugárzásról készítettek több mint négyszáz diák bevonásával felméréseket és jelentéseket.

Csegzi Sándor arra is felhívta a figyelmet, hogy Németországban már évszázados hagyománya van az efféle rendszerben működő szakmai képzéseknek. „Több életbe ültetett nyertes EU-s pályázatunk volt, és több volt előkészítve. Olyanok is, amelyekbe nyugati partnereket is sikerült bevonzani. Ezek, a befektetett munkánkkal együtt, mind kárba vesznek.

– sajnálkozott az Erdélyi Magyar Műszaki Társaság marosszéki fiókszervezetét is vezető Csegzi Sándor.

Soós Zoltán azonban úgy véli, a volt alpolgármester nem számíthatott egyébre az RMDSZ részéről. Mint Marosvásárhely tavaly megválasztott polgármestere elmondta, egyrészt az egyetem nem felelt meg a mai követelményeknek, másrészt az új tanácsosok – akiket ő nem tudott befolyásolni –

Csegzi Floreához való szoros kötődését is mérlegelték, amikor az intézmény felszámolásáról szavaztak.

Az egyetem, és nemsokára városházi állás nélkül maradó fizikus azonban nyomatékosítani kívánta, hogy ő korábban már jelezte az új városvezetésnek: amennyiben az intézmény megnevezése jelent gondot, az csak részletkérdés, bármikor meg lehet változtatni. Ha viszont az igazi probléma az ő személye, azonnal hajlandó felállni a székéből, és átadni másnak a helyét, csak tudja, hogy az MKTE hat évtizedes múltja, valamint az ő meg a csapata több esztendős munkája nem vész kárba.