Meglátása szerint nagyon sok vidéki (és nem csak) iskolában, iskolából vagy családból nem volt „prioritás” egy ilyen jellegű teszt kitöltése, épp ezért néhol félrevezetőek lehetnek az eredmények.

„Ahogy a cikk eredményei is mutatják, visszaigazolhatom a saját diákjaim esetében is, hogy az általános iskolások rendelkeznek kevesebb digitális kompetenciával, amelyek aztán az évek során fokozatosan bővülnek, fejlődnek, újak alakulnak ki. Az érettségi előtt álló diákok a legjártasabbak ezen a téren. Természetesen mindez általánosságban mondható el, hiszen mindig vannak kivételek pozitív és negatív irányba is” – magyarázta a neve elhallgatását kérő tanár.

korábban írtuk

A digitális kompetencia nem sokat javul attól, ha az egyén függővé válik az elektronikus eszköztől

A valamilyen digitális eszközt hetente több órát használó tanulók magasabb szintű digitális készségekkel rendelkeznek - derül ki az iskolai teljesítményt mérő oktatási technológiai platform jelentéséből.

A hazai számítógépesismeret-oktatás kapcsán elmondta, hogy az információs és kommunikációs technológia tárgyból (TIC/IKT) régebben csak a líceumi osztályokban voltak órák (a szaktól függően 1-2 óra hetente), illetve az általános iskolai osztályokban megjelenhettek opcionális tárgyként, ám 2017-től fokozatosan bevezették az 5-8. osztályokban, többnyire egybevonva az informatikával.

Itt máris felmerül a kérdés, hogy minden hazai iskolában rendelkezésre állnak-e jól felszerelt infólaborok, ahol ezeket az órákat úgymond gyakorlatiasítani lehet. Létezik-e kellő számú és képesítésű tanerő az IKT oktatására? Úgy tudom, nagyon sokan átképzésekkel tartanak IKT-órákat a kisebb osztályokban, mert egyszerűen nem találtak elég tanárt ezekre az állásokra, főleg a vidéki iskolákban” – vélekedett a pedagógus, leszögezve, alapvetően elmondható, hogy van lehetőség az alapismeretek átadására – bár

A pedagógus kérdésünkre azt is elmondta, hogy például a World, Excel és hasonló – akár az egyetemi oktatás, akár a munkaerőpiacon „alapvetőnek” és elvártnak mondható – szoftverek használatát is lehet úgy oktatni, hogy a tanár fenntartsa a diákok érdeklődését. Kifejtette, az első tanórák egy adott témáról mindig az újdonság erejével hatnak, ám ideális esetben egy tanár mindig, a későbbiekben is tud „újat mutatni”. Ha ez sikerül, akkor a diákok el tudnak mélyülni a részletekben is, nem csak felszínesen sajátítják el az adott program használatát.

– tette hozzá.

Változó egyébkény, hogy a tanulók mennyire vannak tisztában azzal, hogy álláskereséskor vagy munkájuk során az említett szoftverek hasznukra válhatnak.

– mesélte a pedagógus.

A TIC/IKT tantárgyak kapcsán a pedagógus úgy vélekedett, hogy

„Próbál ugyan igazodni (a nemzetközi standardokhoz – szerk. megj.), de például alig van néhány tankönyv, amely aktuális operációs rendszereket mutat be, és ugyanez igaz a legtöbb (irodai) szoftverre is. Sőt az iskolák gépparkjai, szoftverei sem tudják mindig ezt az iramot tartani, ami szükséges lenne, és a tanárok továbbképzéseit még nem is említettem” – fejtette ki.

„A tanult készségek, melyek ezekhez kapcsolódnak, valamilyen formában aztán a személyiségünket is formálják, megmaradnak, továbbfejlődnek” – hívta fel a figyelmet az oktató.

Azt is elmondta, hogy a diákok „elég kíváncsiak”, ha szabad kezet kaptak a kütyük használatára, élnek a lehetőségekkel.

– szögezte le, hozzátéve, hogy bár az iskolai órák keretében is szó esik a kütyü-, illetve internethasználat kapcsán a biztonságról, veszélyekről is, kevesekre jellemző az elővigyázatosság. Azaz például csak akkor cserélnek jelszót egy közösségi oldal felhasználói fiókjában, ha valaki már feltörte azt, vagy csak akkor telepítenek egy vírusirtót, miután már fertőzött fájlt töltöttek fel a gépükre.

Molnár Csilla kolozsvári informatikatanárt is megkérdeztük saját tapasztalatairól. Kiemelte, nem meglepő, hogy a fiatalok többségének nem javulnak jelentősen a digitális kompetenciái, hiszen a kütyü-használatuk többnyire a közösségi média használatából, böngészéséből áll. Hozzátette, szerinte épp ezért volt hasznos ilyen szempontból a pandémia, illetve az online oktatás időszaka(i), hiszen akkor a fiatalok (és nem csak) nap mint nap rá voltak utalva különböző, addig akár nem is használt programokra.