– Immár negyedik éve működik a Magyar Tudományos Akadémia Lendület programja keretében a Trianon 100 kutatócsoport, amely a száz évvel ezelőtt aláírt békeszerződés politikai, társadalmi, gazdasági jellemzőit, előzményeit és következményeit elemzi. Hogyan értékeli a testület eddigi tevékenységét, eredményét?

– Nyilván mindig lehet jobban csinálni, és én magam is érzem, hol voltunk lanyhábbak: jobban rá kellett volna feküdni az idegen nyelvű publikációkra. Ebből most is bőven van, csak azoknak sokkal hosszabb az átfutásuk, és kevesebb energia jutott volna a magyar nyelvű megjelenésekre.

– Van-e olyan, a csoport tagjai által elért kutatási eredmény, amelyet kiemelkedőnek, akár korszakosnak nevezne?

– Révész Tamásnak a magyar állam 1918–1919-es katonapolitikájáról írott monográfiája biztosan ilyen. Bódy Zsombor vagy Tomka Béla írásai a közellátás vagy a gazdasági talpra állás témakörében ilyen jelentőségűek. És nyilván fontos a magyarul még meg nem jelent diplomáciai dokumentumok kiadása, és szerintem ilyen lesz Romsics Gergely monográfiája a magyar külpolitikai gondolkodásról.

– Milyen érdeklődés övezi a szakmában a csoport tevékenységét? Gondolok itt elsősorban a nemzetközi – és nem utódállami – történészekre?

– Járjuk a konferenciákat, vannak nemzetközi kapcsolataink, a hátteremből adódóan nekem nyilván a frankofón világban: épp áprilisban lett volna egy konferenciánk a Sorbonne-on, ez a járvány miatt elmaradt, de novemberben talán pótolni lehet. Ahogy az általunk szervezett júniusi, nagy, háromnapos konferencia is őszre tolódik. Kollégáim és én is jelen vagyunk a nagy nemzetközi, Kelet- és Közép-Európával foglalkozó konferenciákon (ASEEES, BASEES). A környező országok nyilván más eset, de megjártuk Ljubljanát, Bukarestet, Kolozsvárt, a szlovák–magyar vegyes bizottságot, és vannak kimondottan jó személyi kapcsolataink, ebből születő rendezvények és publikációk. De ez alapvetően személyi alapú, nem intézményi.

– Hogyan reagált a szakmán kívüli, „laikus” közvélemény? Így a diktátum századik évfordulóján nőtt a nagyközönség érdeklődése a téma iránt?

– Érzékelhetően nőtt. A járvány ezt megakasztotta, de ha csak a honlapunk látogatottságát, a nekünk érkező visszajelzéseket és a Facebook-kommentek hevületét, illetve a logónk illetéktelen használata miatt írott levelek számát nézem, egyértelmű az érdeklődés.

– A csoport – és többek között személyesen ön is – sokat tett azért, hogy publikációiban, kutatásai során megpróbálja eloszlatni a Trianonnal kapcsolatos legendákat, téveszméket. Hogyan látja, mennyire sikeresek ezek az erőfeszítések? Sikerült legalább részben bevinni a köztudatba az objektív, fölösleges önviktimizálástól mentes megközelítést? Mennyire hajlandó elfogadni a magyar nagyközönség, hogy egyrészt a korabeli magyar elit sem teljesen bűntelen, másrészt a közkedvelt mítoszok ellenére nem igazán lehetett volna megakadályozni az országcsonkítást? Mekkora az ellenszél?

– Akinek szilárd meggyőződése van ilyen témában, az nyilván nehezen fogad el bármi újat. És az egytényezős magyarázatok mindig nagyon jól használhatók identitáspolitikai küzdelmekben. De nem akarok pesszimistának tűnni: