Kiürült csűrök, eltűnő régi erdélyi falukép: új életet lehelne a pusztuló gazdasági épületekbe egy művészeti-építészeti projekt

A ma már nagyrészt funkciójukat vesztett csűröknek szán új, figyelemfelkeltő szerepet egy kulturális kezdeményezés, amelynek jegyében a régi székelyföldi gazdasági épületekben kortárs művészeti eseményeket tartanak. A Csűrök és pajták: a lakóhely és a kultúra minőségi terei – angolul BarnCulture – elnevezésű kortárs művészeti és építészeti európai uniós projekt vezető partnere a magyarországi Kárpát-medencei Művészeti Népfőiskola Alapítvány, partnere a csíkdelnei Agri-Cultura-Natura Transyalvaniae Egyesület, a németországi Landschaftspflegeverband Neumarkt in der Oberpfalz, vagyis Neumarkti Tájgondnok Egyesület.

Az erdélyi, magyarországi és németországi képzőművészek és építészek együttműködésének célja felhívni a figyelmet és valós megoldási alternatívát kínálni az épített és tárgyi örökség használaton kívüli értékeinek gyors pusztulására.

A kezdeményezésbe több székelyföldi csűr tulajdonosa bekapcsolódott, többek közt a sepsiszentgyörgyi Ferenczi Zoltán Sámuel műemlékvédelmi szakmérnök, aki a Krónika megkeresésére arról beszélt, miért látta fontosnak, hogy árkosi csűrjének bemutatásával csatlakozzon a kezdeményezéshez. Ferenczi Sámuel a sepsiszentgyörgyi Linea tervezőiroda munkatársaként dolgozik jelenleg. Kolozsváron végezte az építőmérnöki egyetemet, azt követően két éves műemlékvédelmi képzést végzett, majd Bukarestben megszerezte a műemlékszakértői képesítést, ami arra jogosítja fel, hogy műemléképületek felújítását tervezheti meg.

Ferenczi Sámuel árkosi csűrjében június utolsó napján Rizmayer Péter képzőművész Víz-Csűr projektjének különleges világába léphettek be az érdeklődők: a Víz-kapu, Fény-patak című installációkat tekinthették meg.

A képzőművészek és építészek együttműködése arra irányul, hogy segítsenek megőrizni a hagyományos épületek építészeti és esztétikai értékeit.

Közösségi céllal fenntartani a régi épületeket

„Ha a nagyközönségnek fel szeretnénk hívni a figyelmét a pusztuló épített örökségnek tekinthető csűrökre, pajtákra, nem elég pusztán az épületet bemutatni. Jó ötlet, hogy képzőművészek hoznak létre alkotásokat ezekben az egykori gazdasági épületekben, mert ez felkiáltójel lehet. A projekt két évet tart, idén képzőművészeti alkotásokat mutatnak be csűrökben az Artist elnevezésű rendezvény keretében, jövőre pedig az Architecture programban részt vevő építészek a képzőművészekkel közösen készítenek tervet a csűrök hasznosítására” – fejtette ki Ferenczi Sámuel.

A projekt idei részében a résztvevő művészek székelyföldi csűrök belső terét értelmezik újra a kortárs művészet nyelvezetével, úgy, hogy a végeredmény egy egymunkás – installáció, szobor, videó mű, stb. – kiállítás legyen.

„A négy székelyföldi csűrben négy különböző hasznosítási terv készül: egy épület a háromszéki Bikfalván található, az enyém Árkoson, és csatlakoztak még két Hargita megyei csűr tulajdonosai. Nálam jövőre családi élettér tervei készülnek el a csűr hasznosítására, de olyan tervek is készülnek, hogy az épületet műhelynek alakítják át, közösségi térnek vagy turisztikai célra használják fel” – mondta a műemlékvédelmi szakmérnök.

Azt is kifejtette kérdésünkre, hogy jelenleg csak raktárnak használja az árkosi csűrét. „Dédnagyapám megépítette, bivalyokat tartott benne, nagyapám disznókat, én pedig már csak raktározásra. De ezzel a projekttel már kicsit változni látszik a jövője, jó lenne a régi épületet fenntartani közösségi céllal. Most is karban van tartva, hogy ne essen be az eső, de nem volt felújítva” – mondta el Ferenczi Sámuel.

Nem lenne szabad össze-vissza építkezni a falvakban

A hagyományos erdélyi portához elválaszthatatlanul hozzátartozott valaha a csűr, ezeknek a kezdeményezéseknek egyértelműen az a céljuk, hogy az egyre funkciótlanabbá váló régi gazdasági épületek ne tűnjenek el teljesen. „Munkám során arra törekszem, hogy az egykori székelyföldi falukép se tűnjön el, ez tájvédelem és faluképvédelem egyben. Fontos, hogy a hagyományos építkezési stílus megmaradjon valamelyest, nem szabadna össze-vissza építkezni” – mondta a szakmérnök.

Kifejtette,

régebb úgy volt több helyen is, hogy a főútra merőlegesen állt általában a lakóház, és a porta hátsó zárásánál állt a csűr, utána volt a gyümölcsös. Ez a fajta elrendezés kezd eltűnni a faluképből, ugyanis mindenki felparcellázza a gyümölcsösét, kis telkekre építik fel a házakat.

„Ily módon elvesz a tér, és megváltozik a faluközösség együttműködése, működése, és ez nem biztos, hogy jó irány. Én a magam részéről azért dolgozom, hogy valamennyire őrződjön meg a hagyományos falukép, hiszen régen volt egyfajta rendszer, a régi emberek tudták, hogy miként kell építkezni, nem össze-vissza” – mutatott rá Ferencz Sámuel.

A kezdeményezésnek az is célja, hogy a funkcióját vesztett régi gazdasági épületekbe valamiképpen életet kellene lehelni. A szakmérnök azt mondta, a jelenlegi munka mellett sajnos az állattartás nem fér bele sem az ő, sem sokak életmódjába, így a csűrre szénatárolás céljából nincsen szükség.

Kiemelni a régi épület vizuális értékeit

„Fontos lenne, hogy ezeket az épületeket ne bontsák le, hanem valamiképpen hasznosítsák, de legalább tartsák meg az emberek – egy családi ház esetében egyébként raktározásra is kell egy hasonló épület. A projekt második fázisában az építészetre terelődik a hangsúly, a korábban a kortárs művészet által belakott csűröknek elkészül egy-egy átalakítási terve, amik az építészek és képzőművészek közös munkájának eredményeként születnek meg.

Különleges hangsúlyt kap a funkcionalitás és a megfizethetőség annak érdekében, hogy a kevésbé tehetős vidéki családok számára is reális alternatíva legyen, hogy lakóhelyükként, üzleti vagy kulturális helyszínként egy ilyen régi gazdasági épületet hasznosítsanak.

A képzőművészek ezen a ponton kreatív ötletekkel segítik az építészek munkáját. A csűrök esetében a művészet képes azt beemelni a kortárs kultúra kontextusába újraértelmezve és kiemelve annak vizuális és szellemi értékeit; az építészet pedig valós alternatívát kínál a funkció vesztettség problémájának áthidalására úgy, hogy a csűr építészeti és esztétikai értékei megmaradnak.

Mindennek különleges jelentősége van Közép- és Kelet-Európában, ahol

több millió családi gazdaságban még mindig állnak ilyen épületek, de a hagyományos mezőgazdaság megszűnésével a csűrök fokozatosan elvesztik eredeti funkciójukat.

Előremutató háromszéki példák: Nagyajta, Kökös

Ferenczi Sámuelt arról is kérdeztük, hogy műemlékvédelmi szakemberként még mit tart szívügyének. „Elsősorban templomok felújításával, karbantartásával foglalkozom, pályáztatásokkal, a munkák követésével, majd utánkövetésével. Az is foglalkoztat, hogy miként tudnánk a templomainkat nemcsak megtartani, de belakni is.

Természetesen a vallásgyakorlás itt elsődleges, de

Hozzátette, egy ilyen értékeket bemutató, élményt nyújtó közösség tér a helyieket, de a turizmust is szolgálná. „Ebben az lenne a lényeg, hogy a templom köré vonzaná az embereket. És persze nem sörcsapolós helyre gondolok, hanem kulturált, inkább kávézószerű helyre, játszótérrel. Ilyen épületek sok faluban megvannak már közösségi házként, imaházként. És ha a templomok mellé vonzzuk az embereket, hátha bejönnek az istenházába is – ehhez próbálunk forrásokat szerezni” – mondta a szakmérnök. Mint mondta, például a nagyajtai unitárius vártemplomnál ezt részben sikerült megvalósítani, Kökösben éppen lejárt a közbeszerzés és felújítják a 19. század végén épült Serester József-házat. „Mivel műemléképület, ezért sikerült bevonni forrásokat,

A kökösi unitárius templomban Szent Lászlót ábrázoló falképek láthatóak. A kis templomnak korábban csak az 1718-as évszámmal ellátott déli kapuja jelezte valamelyest a régiségét, az 1954-ben bekövetkezett tűzvész után került az érdeklődés középpontjába. Ekkor ugyanis a csupasz falakról középkori falfestmények, festett bélletű ablaküreg, valamint egy megcsonkított szentségtartó fülke került a napvilágra. „Az ilyen közösségi házak esetében nagyon jó lenne, ha lenne egy helyi gondnok, aki a kezdeményezést szívügyének érzi, és működtetné, rendezvényeket szervezne oda.

Én mindenképp azon vagyok, hogy elősegítsem, hogy élet induljon el a közösségi terekben. Kiürülő templomaink és már kiürült csűrjeink közös nevezője lehet a jövőben, hogy fellendüljön a közösségi élet” – mondta Ferencz Sámuel.

Beleszólhat a művészet a megállíthatatlan folyamatba

Amint a Barn Culture projekt leírásában olvasható, a tájjal együtt élő hagyományos organikus kultúrák által fenntartott életforma és falukép mára nagy átalakuláson megy át, ami maga után vonja az általa létrehozott épített és tárgyi kultúra funkcióvesztését, és ezzel együtt rohamos eltűnését.

Ebbe a megállíthatatlannak tűnő folyamatba viszont beleszólhat a művészet és az építészet a maga eszközeivel,

ráterelve a figyelmet a problémára, kiemelve és új megvilágításba helyezve értékeket, esetleg megoldási alternatívákat vázolva fel.

Beemelhet a kortárs művészeti és építészeti diszkurzusba egy meghaladottnak ítélt, funkcióját vesztett, de pótolhatatlan értékeket hordozó tárgyi és épített kultúrát. A BarnCulture projekt ezt teszi a csűrökkel három európai országban kiemelten pedig Székelyföldön, ahol máig a falukép és életforma meghatározó eleme. A projekt erdélyi, magyarországi és németországi képzőművészek és építészek együttműködése révén jön létre.

Megmentjük az épített örökségünket!

A Bolyai utca 36. szám alatt található régi épület, amely több egyesület székhelye volt, teljes külső homlokzat- és részleges tetőfelújításon esett át.

Régi porták restaurálásával mentenék az épített örökséget Etéd községben

Összesen nyolc, a vidékre jellemző régi portát restaurálhatnak az elkövetkező években Etéd községben, miután a helyi önkormányzat sikeresen pályázott ilyen jellegű támogatásra. A kedvezményezetteket szakemberekből álló bizottság nevesítette.