Kincsátadás a Kolozsvár melletti „magyar szigeten”: az anyaországi pénzből épített györgyfalvi ovinak a román állam is örülhet

Páva Adorján 2019. szeptember 25., 17:49

Erdély egyik legmodernebb óvodaépületével gazdagodott Györgyfalva. A szerdán átadott Kolozs megyei ingatlan magyar kormánytámogatásnak köszönhetően épült fel, mégpedig különleges körülmények között, hiszen a létesítmény csak addig volt a finanszírozást megpályázó katolikus egyház tulajdonában, amíg megvalósult a félszáz gyermeknek új otthont adó beruházás. Így az ünnepélyes átadás után a tulajdonjog „visszaszáll” a román többségű község, Erdőfelek polgármesteri hivatalára. Riportunkban Fábián László plébános segítségével világítunk rá: hiába van meg a pénz, a romániai bürokrácia úgy is számtalan akadályt gördít a fejlesztések elé. Ugyanakkor a magyar falu életében bekövetkezett gyökeres változásokat is bemutatjuk.

Az új óvodaépület még a felavatás előtt Fotó: Páva Adorján

A Kolozsvár dél-keleti határától csupán néhány kilométerre fekvő „magyar sziget”, Györgyfalva hírnevét Kárpát-medencei viszonylatban manapság leginkább a népzenei és néptáncos tehetségkutató versenyek öregbítik. De a tudatos vásárlók körében is ismerősen csenghet a falu neve, hiszen két nagyáruházlánc zöldséges standján Erdély-szerte kaphatóak az itt termesztett, cserepes kiszerelésben árult fűszernövények.

A kolozsváriakat már bővebb kínálattal kényeztetik a helyi termelők: a városbeliek évtizedek óta tudják, hogy a piacokon a györgyfalvi néniket-bácsikat kell keresni, ha igazán ízletes zöldséget vagy gyümölcsöt szeretnének vásárolni.

A környéken közismert és elismert az Angyalvár Egyesület árva, illetve nehéz sorsú gyermekeket felkaroló tevékenysége is. Ugyanakkor a természet szerelmeseinek az erdős, gyalogos és kerékpáros kirándulásokra tökéletes vidéken kívül elsőre talán a faluban és környékén is szép számban megtalálható egyedi képződmények, a gömbkövek juthatnak eszükbe, ha a Feleki-dombság észak-keleti lejtőjén elterülő településről hallanak. Szerdától azonban újabb, igazán 21. századi „látványossággal” büszkélkedik a falu, hiszen átadták Erdély immár egyik legmodernebb tanintézetének, a györgyfalvi óvodának vadonatúj, emeletes épületét.

Soltész Miklós államtitkár összefogásra szólított Fotó: Páva Adorján

„Visszaadjuk a román államnak, hogy ő vigyázzon rá”

Az ünnepélyes eseményt izgatott várakozás előzte meg. A Kalotaszeg és a Mezőség között elterülő magyar néprajzi kistáj településének valamikori központjában, a Falukútjánál kialakított buszmegállóban

már hetekkel ezelőtt arról cseverésztek a várakozó utasok, hogy bizony nagy-nagy dolog van készülőben, még Orbán Viktor is Györgyfalvára jön.

A „jól informált” népek természetesen azért kötötték össze az óvodaavatást a magyar miniszterelnök személyével, mert régóta tudta mindenki: az új épület magyar állami támogatásból valósul meg a budapesti kormány által meghirdetett Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében. Mégpedig nem is „szokványos” körülmények között: a telek ugyanis a román állam, jobban mondva az erdőfeleki polgármesteri hivatal tulajdonában van. Oda tartozott a régi épület is, és az új is a román többségű község birtokába kerül.

Soltész Miklós Györgyfalván: nincs más út a térségben, csak az összefogás

A szerdai óvodaavatáson Soltész Miklós képviselte a magyar kormányt. Az egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár szerint a gyerekeknek nemcsak égi, hanem földi példaképek is kellenek, ezt a szerepet pedig azok tölthetik be, akik nevelik őket: szülők, óvónénik tanítók, egyházi emberek. A politikai vezetők csak segítséget tudnak nyújtani, hogy mindehhez megteremtsék a megfelelő körülményeket.
A magyar kormány ennek szellemében 2010 óta megpróbál minden segítséget megadni a határon túli magyarságnak a megmaradásért vívott harcban. A bölcsőde- és óvodaépítő program révén 48 milliárd forintos támogatást biztosítanak intézményfelújításra és -építésre Kárpát-medence-szerte, nagyjából az összeg fele pedig a Partiumba és Erdélybe érkezik.
A györgyfalvi óvoda 220 millió forintból (több mint 650 ezer euróból) valósulhatott meg. Soltész Miklós a román hivatalosságok felé fordulva hangsúlyozta: ami a magyarságnak jó, az például itt, Györgyfalván a román gyerekeknek is jó, de – a többi beruházásra is gondolva – ugyanúgy a romániai építőiparnak, illetve a gazdaságnak is, elég, ha csak az adóbevételekre gondolunk. Hangsúlyozta: Magyarországon fontosnak tartják a nemzeti kisebbségek megsegítését is, a románság is új tanintézetekkel gazdagodik. „Ha ebben a térségben meg akarunk maradni magyarként, románként, szlovákként vagy ukránként, nincs más út, csak az összefogás” – jelentette ki az államtitkár.

„Az óvoda a polgármesteri hivatalhoz tartozik. Az ingatlan nem volt telekkönyvezve: csak az négy hónapot vett igénybe, amíg rendeztük a papírokat.

Aztán a munkálatok idejére a tulajdonjogot átadták a katolikus egyháznak. A magyar állam jóvoltából sikerült felújítani, az avatóünnepség után pedig visszaadjuk a román államnak”

– avat be a részletekbe Fábián László györgyfalvi plébános, aki az óvodaépítés „atyja” is, hiszen ő pályázta meg az egyházközség nevében a magyar állami támogatást.

Fotó: Páva Adorján

„Az érsekség részéről kaptuk 2017-ben a tájékoztatást, hogy óvodafelújítást lehet megpályázni a magyar államnál. Budapest felvállalta, hogy a györgyfalvi közösség érdekében megadja a szükséges pénzt, hogy felépítsük ezt az óvodát a magyar gyerekeknek. Meg persze a román ajkú kicsiknek is – mert most már ilyenek is vannak –, tehát hogy a teljes közösségnek egy 21. századnak megfelelő új óvodát biztosítson. Mi most ezt visszaadjuk a román államnak, hogy aztán ő vigyázzon rá”

– foglalta össze a helyzetet a főtisztelendő úr. Fábián László elmondása szerint amint megkapta az értesítést a pályázati lehetőségről, még aznap beszélt az óvónénikkel, akik támogatták az ötletet. 2017 nyarán be is nyújtották a pályázatot, és rá öt hónapra, 2017. december 29-én meg is érkezett az első részlet az egyház erre a célra létrehozott bankszámlájára.

A plébános emlékeztetett: eredetileg csupán felújítást terveztek, ám miután szakemberek megvizsgálták a régi épületet, kiderült, hogy az 1960-ban átadott régi épület alapozása nem bír meg egy új, oszlopos szerkezetű emeleti szintet, tehát alapjaiból kellett újjáépíteni az óvodaépületet. Emiatt pedig újra kellett kezdeni az engedélyeztetési folyamatot. És a mindenre kiterjedő papírmunka még a romániai viszonyok ismeretében is rendkívül hosszúra nyúlt – ezért nem sikerült tanévkezdésre átadni az óvodát.

Az a szomorú, hogy az első pénzátutalás pillanatától kezdve eltelt majdnem másfél év, ami a papírmunkára ment el, utána pedig fél év alatt fel tudtuk építeni az új, emeletes óvodát. Ez a romániai bürokrácia”

– érzékeltette a visszás helyzetet a katolikus pap.

Fábián László plébános Fotó: Páva Adorján

Összehasonlításképpen a magyar állam nagyon gyorsan cselekedett. „Én először egy A4-es papírra írtam le a kérésemet, utána persze a hivatalos iratokat is kitöltöttem. Csak az okozott bosszúságot, hogy állandóan jeleznem kellett: még nem tudom elkezdeni a munkálatokat, még most sem, és még most sem – emlékezik vissza Fábián László. –

Nagyon szomorú, mindent elmond a romániai bürokráciáról, hogy még így is minden egyes hivatalba »valakin keresztül« jutottam be.

Nekik külön meg kell köszönnöm a segítséget – neveket nem mondok, de aki közülük olvasni fogja ezt, tudja, hogy rá gondolok. Ők voltak azok, akik valamennyire felgyorsították a folyamatot: sűrűn emlékeztettem őket, legyenek szívesek, szóljanak, ahol kell, hogy ott az a bizonyos papír. És még így is csaknem másfél évet elvett a folyamat.”

Fotó: Páva Adorján

Egyre csak nőttek a költségek

A beruházás összegére kitérve a plébános úgy fogalmazott, eredetileg 280 ezer euróról indultak, ám amikor kiderült, hogy újjáépítés szükségeltetik, jelentősen megnőttek a kiadások. Új terveket kellett készíttetni, így a belső és külső munkálatok összköltsége jócskán megduplázódott. „Ehhez az is hozzájárult, hogy sok mindenről utólag derült ki, milyen szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Ilyenek a tűzvédelmi követelmények, vagy egy másik példát mondjak:

ki gondolta volna, hogy csak a gyengeáram bevezetése körülbelül 10 ezer eurót visz el. Olyan árakkal szembesültünk, amilyeneket egy magánszemély nem is tudom, hogyan viselne el, beleőszülne”

– jellemzi a folyamatot a lelkipásztor. Rendkívül szerencsésnek tartja, hogy a magyar állam képviselői, a Bethlen Gábor Alap munkatársai végig rugalmasan, nyitottan viszonyultak az új fejleményekhez, megértették a helyzetet.

Térfoglalás. A gyerekek örömmel vették birtokba az új ovit Fotó: Páva Adorján

Eközben „román oldalról” a bürokrácián túlmenően nem tapasztaltak konkrétan tetten érhető akadékoskodásokat. A polgármesteri hivatal azt tudta csak nehezen elfogadni, hogy az egyházaknak nem kell versenytárgyalást kiírniuk a munkálatokra. „Tehát én és az egyháztanács eldönthettük, hogy kivel dolgozunk. Így egy olyan csapatot tudtam idehozni, amelyre felnéznek a faluban az emberek. Egy székely csapatról van szó Gyergyócsomafalváról, amely Németországban épít óvodákat Ambrus Csaba vezetésével” – mutatja be a kivitelezőket Fábián László, aki szerint nagyon sokat számított a tapasztalat: az építők meg tudták mondani, mire lesz szükség, körülbelül milyen költségekkel kell számolni, tanácsokat adtak. Elmesélték, Németországban hogy néznek ki az óvodák –

kiderült, hogy a romániai szabályozások még a németországinál is szigorúbbak.

Közben a polgármesteri hivatal azt sem tudta könnyen elfogadni, hogy a pénzt nem nekik küldik. „A magyar állam nem küldheti a román polgármesteri hivatalnak ezt a pénzt. Bennünk megbízott: nekünk egy váltót kellett adni, amiben vállaltuk, hogy valóban megépül az óvoda. A feleki hivatal részéről érezhető volt az a fajta hozzáállás: nem annak örvendünk, hogy tudunk valamit tenni, hanem keressük a kákán a csomót, hogy ez miért így van” – emeli ki a plébános. Az valóban bonyolította a helyzetet, hogy állami tulajdonban lévő épületről van szó, de ha a román állam átadta az egyháznak az ingatlant, „már nem szólhat bele”.

Hivatalosságok vizitje Fotó: Páva Adorján

„Ha nem lenne ott a ha”

Ugyanakkor ez problémát is eredményezett. „Ugyanis a polgármesteri hivatal egy adott pillanatban megígérte, hogy kiépíti a belső fűtésrendszert, hogy ő is járuljon valamivel hozzá a felújításhoz. Azért kértem ezt, hogy a román oldalról is érezhető legyen: ők is fontosnak tartják a györgyfalvi óvodát. Végül kiderült, hogy miután papíron átadták az épületet, ők nem tudnak pénzt adni nekünk – idézi fel a pap. –

Mondtam a polgármester úrnak: jó, de ezt nem tudták előre, nincsenek szakembereik, akik jártasak az efféle ügyekben?!

Lehet, hogy valahol érthető, de számítottunk erre a pénzre. Azzal ki tudtunk volna alakítani egy kis focipályát az óvoda mögött, de amikor kiderült, hogy nincs feleki támogatás, le kellett mondanunk róla.” Felvetettük: a polgármesteri hivatal utólag is kialakíthatná például a focipályát, ha akarná. A plébános erre úgy reagált: „Ha nem lenne ott a ha, akkor lehet...”

Magyar zászló is kézről kézre járt a gyerekek között Fotó: Páva Adorján

Szerinte az új óvodát a Jóistennek kell megköszönni, no meg a magyar államnak. „Köszönjük, hogy vállalták ezt, és reméljük, hogy a jövőben is mellettünk állnak: most már az iskola épülete következne.

Ahogy látom, a polgármesteri hivatalnak nem lesz erre pénze, csak a magyar államtól számíthatunk további segítségre.

A feleki hivataltól kértünk egy árbecslést, hogy mennyi pénz kellene a felújításra és a tetőszerkezet újjáépítésére, de annyira sem voltak képesek, hogy közöljék: 500 ezer euró vagy 20 ezer euró kellene, vagy nem kell semmi” – mondja Fábián László.

Köszönetet mondott a magyar államnak a román polgármester

A szerdai óvodaavatón felszólalt Gabriel Costea, Erdőfelek község polgármestere is. Az elöljáró magyarul, Jó napot kívánok!-kal üdvözölte az egybegyűlteket, majd köszönetet mondott a magyar kormánynak azért a „nagyszerű dologért”, amit tett. Megtisztelőnek tartotta, hogy ennyi világi és egyházi hivatalosság látogatott a községbe, majd megdicsérte a munkásokat, akik rövid idő alatt felépítették az óvodát, illetve köszönetet mondott az intézményben dolgozó pedagógusoknak is. „Vigyázzunk az óvodára, mert mennyei megvalósítás” – fogalmazott Gabriel Costea.

Az új óvodára visszatérve a pap hangsúlyozza, „ebbe már csak a gyerekeket kell bevinni, minél több gyereket”.

A magyar államnak egyetlen elvárása van: hogy az intézmény öt évig magyar óvodaként működjön. Remélem, hogy nem öt, hanem ötven vagy száz év múlva is magyar óvodaként fog működni”

– vázolja optimista jövőképét a györgyfalvi katolikus pap, hozzátéve, ebben a tanévben 50 óvodással büszkélkednek. Ez azért is nagy dolog, mert ugye Kolozsvár melletti faluról van szó, és sokan a kincses városba viszik a gyerekeket.

Az emléktábla leleplezése Fotó: Páva Adorján

Gondolkodásmódot alakító körülmények

Ám a vadonatúj, modern óvodaépület ezt a „szokást” is visszaszoríthatja. „Elsősorban a gyerekek érdekeit kell nézni:

ha ezek az óvodások ilyen kifogástalan körülmények között fogják megkezdeni a közösségi életet, akkor szerintem más mentalitással fognak felnőni.

Látni fogják, hogy sok mindent meg lehet valósítani akarattal és munkával. Látni fogják az új óvodát, a padlófűtést, a modern konyhát és egyéb berendezéseket, a Finnországból hozott játszótéri elemeket, és még sorolhatnám: ez a későbbi gondolkodásmódjukat is kedvezően befolyásolhatja” – véli a plébános, aki szerint semmi gond nincs azzal, hogy egyre többen költöznek ki Kolozsvárról a faluba.

Ambrus Csaba, az építők vezetője is kapott elismerő oklevelet Fotó: Páva Adorján

„2004 óta vagyok Györgyfalván, mindig is biztattam a híveket, hogy örömmel fogadják az újonnan érkezőket. Kellett ez a színváltás, vérfrissítés Györgyfalvának, már csak a gyerekek szempontjából is” – állapítja meg Fábián László, aki 15 évvel ezelőtti érkezésére visszaemlékezve úgy fogalmaz: akkor kevés gyerek volt, és ez az iskolában még inkább érződött. Utóbbiban – amely 1–8. osztályos tanintézet – ma is probléma a gyereklétszám, ezért szeretné, ha a szülők megértenék: a kisiskolásokat megterheli a sok utazás, hasznosabban is eltölthetnék azt az időt otthon.

És bizony innen is kerültek ki orvosok, mérnökök: aki akar tanulni, azt Györgyfalván is ugyanúgy megteheti.

A kolozsvári születésű plébános egyébként büszke arra, hogy érkezése óta megduplázódott a katolikus hívek száma a református többségű faluban (jelenleg mintegy 190-en vannak, reformátusok pedig körülbelül 700-an, több mint 100 lakos pedig ortodox vallású), ebben pedig sokat segítettek az újonnan beköltözöttek is. „Amikor idejöttem, egy néni azt mondta nekem: »Hát értünk már nem érdemes dolgozni, plébános úr, úgyis kevesen vagyunk«. Nekem az volt a válaszom, hogy bizony érdemes, mert nem tudjuk, hogy mit tud kihozni a gondviselés ebből a kicsi közösségből. A néni még él, látja ő is a változásokat” – mondja mosolyogva Fábián László.

Kilátás az emeletről a játszótérre Fotó: Páva Adorján

Jókorát fordult a világ húsz év alatt

Érzékelik, saját bőrükön tapasztalják „az új időket” az óvónénik is. A jelenleg a faluban dolgozó három pedagógus közül Tóth Emese györgyfalvi születésű, és 2005 óta neveli a kicsiket, Tóth Tímea pedig oda házasodott, és immár 20 éve egyengeti a gyerekek útját. „Az elején fennálló viszonyok kissé mostohák voltak,

mosdó nem volt az épületben, felvittük a kinti vécére a gyerekeket, vizünk sem volt bent, fával fűtöttünk, nem voltak hőszigetelő nyílászárók. De aztán lassan javultak a körülmények: lett vécé, lett vizünk, minden előrelépésnek nagyon örültünk”

– emlékezik vissza Tímea. Kolléganője, Emese felidézi, hogy az ő gyerekkorában sokan költöztek a faluból Kolozsvárra, ám az ezredfordulón már nem ez befolyásolta a gyereklétszámot, hanem a születések alacsony aránya. „Aztán körülbelül 10 évvel ezelőtt megindult a látványos kiköltözés hozzánk, és onnantól fogva egyre többen lettünk” – mondja Tóth Tímea. Az is sokat számított, hogy 2001-ben leaszfaltozták az utat Györgyfalva felé: azelőtt eléggé elzárt település volt,

télen sokszor hetekig nem lehetett közlekedni Kolozsvár és a falu között.

Az oklevelekkel: Tóth Emese és Tóth Tímea óvónő Fotó: Páva Adorján

A kiköltözések ellenére körülbelül öt évvel ezelőtt újabb mélypont következett: a két óvodai csoportból egy maradt. „Aztán évekig kellett harcolnunk, hogy ismét két csoport legyen. Két-három éven keresztül rengeteg kérvényt írtunk, aláírásokat gyűjtöttünk, állandóan a tanfelügyelőségre jártunk” – írja le a küzdelmes időszakot Tóth Emese. Végül 2017 őszére sikerült ismét hivatalosan is megalakítani a második csoportot –

szülői összefogással, minden téren alkalmazott, hathatósnak bizonyult nyomásgyakorlással.

Most pedig a kis- és nagycsoportba járó mintegy félszáz gyermek – akik tanévkezdés óta ideiglenesen az iskola egyik termében kaptak helyet – vadonatúj óvodának örülhet. „Mi készen állunk akár három csoportra is, több kollégával mindenképp” – mondják a pedagógusok arra reagálva, hogy a térség egyik legmodernebb óvodája vonzó lehet azok számára is, akik eddig a városba vitték gyerekeiket, vagy akár a környékbeli településeken, például Ajtonban laknak.

Az új épület egyébként is úgy van megtervezve, hogy akár 90–100 kicsinek is otthont adhat.

Kémenes Lóránt főesperes szentelte fel az új épületet Fotó: Páva Adorján

„Mi eddig is mindent megoldottunk. Sokat számít, hogy helybéliek vagyunk, mert valahol a szívünk csücskén hordozzuk az óvodát, és nem mindegy, hogy mennek itt a dolgok. Az új körülmények nagyban segíteni fogják a munkánkat” – jelenti ki Emese, aki szerint a gyerekek is nagyon várták már az átköltözést. „Amikor a napokban bejött a plébános úr, és viccesen azt mondta nekik: milyen jó elvagytok itt, az iskolában, maradhattok itt – kiáltani kezdték, hogy nem!” – meséli az óvónő. – Nagyon hálásak vagyunk a magyar államnak, de a plébános úrnak is, mert ha nem veszi kézbe a dolgokat, akkor nem tudom, mi lett volna.”

Tímea hozzáteszi, a plébános (aki egyébként tavasszal, az építkezés elkezdése után ideiglenesen befogadta az ovit a katolikus közösségi házba) már a másfél éves bürokratikus harc során azt mondhatta volna, hogy „hagyjuk már ezt az egészet”, de „nem hagyott minket cserben”, és ezáltal egy olyan épületet kaphattak, ami hosszú évtizedeken keresztül biztosíthatja az óvodások jólétét – és a gyerekek érdeke a legfontosabb.

Szalagvágás: Fábián László, Soltész Miklós és Gabriel Costea polgármester Fotó: Páva Adorján

Tóth Emese kitért arra is, hogyan fogadták a helybéliek az óvodaépítés hírét.

Az idősebbek nincsenek tisztában azzal, hány óvodásunk van: többször hallottam azt a kérdést, hogy minek nektek ekkora óvoda.

De nem tudják, hogy több mint 50 gyerekünk van – vázolja a pedagógus. – Akkora óvodátok van, mint az iskola – mondják. Igen, hála Istennek, valóban annyi óvodásunk van, mint iskolás. És reméljük, hogy a jövőben ez az iskolások létszámán is meglátszik, mi is bízunk abban, hogy az iskolaépület is fel lesz újítva, és nem fogják a gyerekeket Kolozsvárra vinni.”

Modern mosdók állnak a kicsik rendelkezésére Fotó: Páva Adorján

A „beköltözöttek” befogadása

Tóth Tímea a faluban „beköltözetteknek”, „idegeneknek” nevezett új lakók „térfoglalására” kitérve úgy látja, lehet, hogy a közösség egy része szkeptikusan figyeli a változásokat, de az biztos, hogy az óvodai közösség nyer ebből. A szülői közösségen sem látjuk, hogy ebből konfliktusok származnának”

– mondja, kolléganőjével összhangban dicsérve a szülői összefogást. Hiszen ennek köszönhetően a problémákat egy emberként tudják megoldani, „mert csak így lehet”.

A beköltözöttek egyre nagyobb része román nemzetiségű, de közülük többen nem idegenkednek a magyar óvodától.

„Jelenleg öt román anyanyelvű gyermek jár az oviba. Nálunk gyakorlatilag három nyelven zajlanak a foglalkozások: alapvetően magyarul beszélünk, de a román gyerekekkel románul, sokat fordítunk is, és azt a magyar gyerekek is hallják, figyelnek. És mindennap nagyjából egy óra angol foglalkozás: angol dalokkal altatjuk el őket” – ismerteti Tímea.

Az emeleti részt is megvizsgálták a kicsik Fotó: Páva Adorján

Ráadásul ha minden igaz, Amerikából hazaköltözik egy család, a két, ott született gyerek pedig nagyjából csak angolul beszél már – teszi hozzá Emese. Egyébként arra is büszkék a pedagógusok, hogy magyarországi szülők gyermekei is hozzájuk járnak oviba.

Györgyfalva 2050-ben

Feltettük a kérdést az óvónőknek, milyennek látják Györgyfalvát mintegy 30 év múlva, amikorra a jelenlegi ovisok akár már családot is alapíthatnak. Tóth Emese úgy véli, akkor a falu – amelynek nagy részében most még csak a „helyi leleménynek” köszönhetően van vezetékes víz, és nincs csatornázás – olyan lesz, mint egy kicsi Kolozsvár.

Szerencsénk van az erdővel, emiatt nem fog teljesen beszippantani, de kicsi Kolozsvár lesz”

– mondja. Eközben Tóth Tímea inkább egy amolyan luxusnegyednek látja Györgyfalvát három évtized múlva, hiszen az árak is afelé haladnak. „Biztos, hogy a közeljövőben még jobban fog fejlődni a falu” – véli az óvónő. „És három csoport lesz az óvodában” – teszi hozzá mosolyogva kolléganője.

Játszósarok Fotó: Páva Adorján

Amikor ugyanezt kérdeztük Fábián László plébánostól, a főtisztelendő úr szokásához híven derűlátóan nyilatkozott, de figyelmeztetést is megfogalmazott: „Mindig optimista vagyok, hiszen ott az isteni gondviselés: a Szűzanya gyermekei vagyunk, akinek ezer évvel ezelőtt felajánlott Szent István királyunk.

A jelenlegi óvoda is annak köszönhetően valósulhatott meg, hogy nem vagyunk elfelejtve, bennünket szeretnek fentről is, és ha mi szeretjük egymást, akkor itt leszünk 30 év múlva is. Ha viszont ez nem így lesz, és széthúzás lesz közöttünk, akkor már nem leszünk itt.” 
Emléktábla-avatás és szalagvágás

Az óvodaavatást megtisztelte jelenlétével többek között Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is, aki hivatalos vizitáción vett részt györgyfalvi egyházközségben. Az új épületet Kémenes Lóránt katolikus főesperes szentelte fel. Az óvoda falára elhelyezett emléktáblát – amelyen két nyelven szerepel, hogy Magyarország kormánya támogatásával épült – Soltész Miklós és Fábián lászló plébános leplezte le, az átadást jelképező ünnepélyes szalagvágáshoz pedig Gabriel Costea polgármester is csatlakozott: népviseletbe öltözött fiatalok egy-egy piros-fehér-zöld és kék-sárga-piros csíkot tartottak a hivatalosságok elé. Ezek után valamennyi résztvevő megcsodálhatta belülről is az új óvodát, amelynek alsó szintjén konyhával kiegészített ebédlő, alvóterem és mosdó található, az emeleten pedig egy egy-egy tágas szoba várja a kis-, illetve a nagycsoportosokat, és egy újabb mosdó. Az épületben külön bejáratú elkülönítő helyiséget is kialakítottak a betegeskedő gyermekek számára.

Fotó: Páva Adorján

Az emléktábla Fotó: Páva Adorján

Fotó: Páva Adorján

Mile Lajos főkonzul Fábián László és Soltész Miklós társaságában Fotó: Páva Adorján

A játszótér Fotó: Páva Adorján

 

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat