A Kolozsvár dél-keleti határától csupán néhány kilométerre fekvő „magyar sziget”, Györgyfalva hírnevét Kárpát-medencei viszonylatban manapság leginkább a népzenei és néptáncos tehetségkutató versenyek öregbítik. De a tudatos vásárlók körében is ismerősen csenghet a falu neve, hiszen két nagyáruházlánc zöldséges standján Erdély-szerte kaphatóak az itt termesztett, cserepes kiszerelésben árult fűszernövények.

A környéken közismert és elismert az Angyalvár Egyesület árva, illetve nehéz sorsú gyermekeket felkaroló tevékenysége is. Ugyanakkor a természet szerelmeseinek az erdős, gyalogos és kerékpáros kirándulásokra tökéletes vidéken kívül elsőre talán a faluban és környékén is szép számban megtalálható egyedi képződmények, a gömbkövek juthatnak eszükbe, ha a Feleki-dombság észak-keleti lejtőjén elterülő településről hallanak. Szerdától azonban újabb, igazán 21. századi „látványossággal” büszkélkedik a falu, hiszen átadták Erdély immár egyik legmodernebb tanintézetének, a györgyfalvi óvodának vadonatúj, emeletes épületét.

„Visszaadjuk a román államnak, hogy ő vigyázzon rá”

Az ünnepélyes eseményt izgatott várakozás előzte meg. A Kalotaszeg és a Mezőség között elterülő magyar néprajzi kistáj településének valamikori központjában, a Falukútjánál kialakított buszmegállóban

A „jól informált” népek természetesen azért kötötték össze az óvodaavatást a magyar miniszterelnök személyével, mert régóta tudta mindenki: az új épület magyar állami támogatásból valósul meg a budapesti kormány által meghirdetett Kárpát-medencei óvodafejlesztési program keretében. Mégpedig nem is „szokványos” körülmények között: a telek ugyanis a román állam, jobban mondva az erdőfeleki polgármesteri hivatal tulajdonában van. Oda tartozott a régi épület is, és az új is a román többségű község birtokába kerül.

„Az érsekség részéről kaptuk 2017-ben a tájékoztatást, hogy óvodafelújítást lehet megpályázni a magyar államnál. Budapest felvállalta, hogy a györgyfalvi közösség érdekében megadja a szükséges pénzt, hogy felépítsük ezt az óvodát a magyar gyerekeknek. Meg persze a román ajkú kicsiknek is – mert most már ilyenek is vannak –, tehát hogy a teljes közösségnek egy 21. századnak megfelelő új óvodát biztosítson. Mi most ezt visszaadjuk a román államnak, hogy aztán ő vigyázzon rá”

– foglalta össze a helyzetet a főtisztelendő úr. Fábián László elmondása szerint amint megkapta az értesítést a pályázati lehetőségről, még aznap beszélt az óvónénikkel, akik támogatták az ötletet. 2017 nyarán be is nyújtották a pályázatot, és rá öt hónapra, 2017. december 29-én meg is érkezett az első részlet az egyház erre a célra létrehozott bankszámlájára.

A plébános emlékeztetett: eredetileg csupán felújítást terveztek, ám miután szakemberek megvizsgálták a régi épületet, kiderült, hogy az 1960-ban átadott régi épület alapozása nem bír meg egy új, oszlopos szerkezetű emeleti szintet, tehát alapjaiból kellett újjáépíteni az óvodaépületet. Emiatt pedig újra kellett kezdeni az engedélyeztetési folyamatot. És a mindenre kiterjedő papírmunka még a romániai viszonyok ismeretében is rendkívül hosszúra nyúlt – ezért nem sikerült tanévkezdésre átadni az óvodát.

Összehasonlításképpen a magyar állam nagyon gyorsan cselekedett. „Én először egy A4-es papírra írtam le a kérésemet, utána persze a hivatalos iratokat is kitöltöttem. Csak az okozott bosszúságot, hogy állandóan jeleznem kellett: még nem tudom elkezdeni a munkálatokat, még most sem, és még most sem – emlékezik vissza Fábián László. –

Egyre csak nőttek a költségek

A beruházás összegére kitérve a plébános úgy fogalmazott, eredetileg 280 ezer euróról indultak, ám amikor kiderült, hogy újjáépítés szükségeltetik, jelentősen megnőttek a kiadások. Új terveket kellett készíttetni, így a belső és külső munkálatok összköltsége jócskán megduplázódott. „Ehhez az is hozzájárult, hogy sok mindenről utólag derült ki, milyen szigorú feltételeknek kell megfelelnie. Ilyenek a tűzvédelmi követelmények, vagy egy másik példát mondjak:

Eközben „román oldalról” a bürokrácián túlmenően nem tapasztaltak konkrétan tetten érhető akadékoskodásokat. A polgármesteri hivatal azt tudta csak nehezen elfogadni, hogy az egyházaknak nem kell versenytárgyalást kiírniuk a munkálatokra. „Tehát én és az egyháztanács eldönthettük, hogy kivel dolgozunk. Így egy olyan csapatot tudtam idehozni, amelyre felnéznek a faluban az emberek. Egy székely csapatról van szó Gyergyócsomafalváról, amely Németországban épít óvodákat Ambrus Csaba vezetésével” – mutatja be a kivitelezőket Fábián László, aki szerint nagyon sokat számított a tapasztalat: az építők meg tudták mondani, mire lesz szükség, körülbelül milyen költségekkel kell számolni, tanácsokat adtak. Elmesélték, Németországban hogy néznek ki az óvodák –

Közben a polgármesteri hivatal azt sem tudta könnyen elfogadni, hogy a pénzt nem nekik küldik. „A magyar állam nem küldheti a román polgármesteri hivatalnak ezt a pénzt. Bennünk megbízott: nekünk egy váltót kellett adni, amiben vállaltuk, hogy valóban megépül az óvoda. A feleki hivatal részéről érezhető volt az a fajta hozzáállás: nem annak örvendünk, hogy tudunk valamit tenni, hanem keressük a kákán a csomót, hogy ez miért így van” – emeli ki a plébános. Az valóban bonyolította a helyzetet, hogy állami tulajdonban lévő épületről van szó, de ha a román állam átadta az egyháznak az ingatlant, „már nem szólhat bele”.

„Ha nem lenne ott a ha”

Ugyanakkor ez problémát is eredményezett. „Ugyanis a polgármesteri hivatal egy adott pillanatban megígérte, hogy kiépíti a belső fűtésrendszert, hogy ő is járuljon valamivel hozzá a felújításhoz. Azért kértem ezt, hogy a román oldalról is érezhető legyen: ők is fontosnak tartják a györgyfalvi óvodát. Végül kiderült, hogy miután papíron átadták az épületet, ők nem tudnak pénzt adni nekünk – idézi fel a pap. –

Szerinte az új óvodát a Jóistennek kell megköszönni, no meg a magyar államnak. „Köszönjük, hogy vállalták ezt, és reméljük, hogy a jövőben is mellettünk állnak: most már az iskola épülete következne.

Gondolkodásmódot alakító körülmények

Ám a vadonatúj, modern óvodaépület ezt a „szokást” is visszaszoríthatja. „Elsősorban a gyerekek érdekeit kell nézni:

„2004 óta vagyok Györgyfalván, mindig is biztattam a híveket, hogy örömmel fogadják az újonnan érkezőket. Kellett ez a színváltás, vérfrissítés Györgyfalvának, már csak a gyerekek szempontjából is” – állapítja meg Fábián László, aki 15 évvel ezelőtti érkezésére visszaemlékezve úgy fogalmaz: akkor kevés gyerek volt, és ez az iskolában még inkább érződött. Utóbbiban – amely 1–8. osztályos tanintézet – ma is probléma a gyereklétszám, ezért szeretné, ha a szülők megértenék: a kisiskolásokat megterheli a sok utazás, hasznosabban is eltölthetnék azt az időt otthon.

A kolozsvári születésű plébános egyébként büszke arra, hogy érkezése óta megduplázódott a katolikus hívek száma a református többségű faluban (jelenleg mintegy 190-en vannak, reformátusok pedig körülbelül 700-an, több mint 100 lakos pedig ortodox vallású), ebben pedig sokat segítettek az újonnan beköltözöttek is. „Amikor idejöttem, egy néni azt mondta nekem: »Hát értünk már nem érdemes dolgozni, plébános úr, úgyis kevesen vagyunk«. Nekem az volt a válaszom, hogy bizony érdemes, mert nem tudjuk, hogy mit tud kihozni a gondviselés ebből a kicsi közösségből. A néni még él, látja ő is a változásokat” – mondja mosolyogva Fábián László.

Jókorát fordult a világ húsz év alatt

Érzékelik, saját bőrükön tapasztalják „az új időket” az óvónénik is. A jelenleg a faluban dolgozó három pedagógus közül Tóth Emese györgyfalvi születésű, és 2005 óta neveli a kicsiket, Tóth Tímea pedig oda házasodott, és immár 20 éve egyengeti a gyerekek útját. „Az elején fennálló viszonyok kissé mostohák voltak,

A kiköltözések ellenére körülbelül öt évvel ezelőtt újabb mélypont következett: a két óvodai csoportból egy maradt. „Aztán évekig kellett harcolnunk, hogy ismét két csoport legyen. Két-három éven keresztül rengeteg kérvényt írtunk, aláírásokat gyűjtöttünk, állandóan a tanfelügyelőségre jártunk” – írja le a küzdelmes időszakot Tóth Emese. Végül 2017 őszére sikerült ismét hivatalosan is megalakítani a második csoportot –

Most pedig a kis- és nagycsoportba járó mintegy félszáz gyermek – akik tanévkezdés óta ideiglenesen az iskola egyik termében kaptak helyet – vadonatúj óvodának örülhet. „Mi készen állunk akár három csoportra is, több kollégával mindenképp” – mondják a pedagógusok arra reagálva, hogy a térség egyik legmodernebb óvodája vonzó lehet azok számára is, akik eddig a városba vitték gyerekeiket, vagy akár a környékbeli településeken, például Ajtonban laknak.

„Mi eddig is mindent megoldottunk. Sokat számít, hogy helybéliek vagyunk, mert valahol a szívünk csücskén hordozzuk az óvodát, és nem mindegy, hogy mennek itt a dolgok. Az új körülmények nagyban segíteni fogják a munkánkat” – jelenti ki Emese, aki szerint a gyerekek is nagyon várták már az átköltözést. „Amikor a napokban bejött a plébános úr, és viccesen azt mondta nekik: milyen jó elvagytok itt, az iskolában, maradhattok itt – kiáltani kezdték, hogy nem!” – meséli az óvónő. – Nagyon hálásak vagyunk a magyar államnak, de a plébános úrnak is, mert ha nem veszi kézbe a dolgokat, akkor nem tudom, mi lett volna.”

Tímea hozzáteszi, a plébános (aki egyébként tavasszal, az építkezés elkezdése után ideiglenesen befogadta az ovit a katolikus közösségi házba) már a másfél éves bürokratikus harc során azt mondhatta volna, hogy „hagyjuk már ezt az egészet”, de „nem hagyott minket cserben”, és ezáltal egy olyan épületet kaphattak, ami hosszú évtizedeken keresztül biztosíthatja az óvodások jólétét – és a gyerekek érdeke a legfontosabb.

Tóth Emese kitért arra is, hogyan fogadták a helybéliek az óvodaépítés hírét.

A „beköltözöttek” befogadása

Tóth Tímea a faluban „beköltözetteknek”, „idegeneknek” nevezett új lakók „térfoglalására” kitérve úgy látja, lehet, hogy a közösség egy része szkeptikusan figyeli a változásokat, de az biztos, hogy az óvodai közösség nyer ebből. A szülői közösségen sem látjuk, hogy ebből konfliktusok származnának”

– mondja, kolléganőjével összhangban dicsérve a szülői összefogást. Hiszen ennek köszönhetően a problémákat egy emberként tudják megoldani, „mert csak így lehet”.

„Jelenleg öt román anyanyelvű gyermek jár az oviba. Nálunk gyakorlatilag három nyelven zajlanak a foglalkozások: alapvetően magyarul beszélünk, de a román gyerekekkel románul, sokat fordítunk is, és azt a magyar gyerekek is hallják, figyelnek. És mindennap nagyjából egy óra angol foglalkozás: angol dalokkal altatjuk el őket” – ismerteti Tímea.

Ráadásul ha minden igaz, Amerikából hazaköltözik egy család, a két, ott született gyerek pedig nagyjából csak angolul beszél már – teszi hozzá Emese. Egyébként arra is büszkék a pedagógusok, hogy magyarországi szülők gyermekei is hozzájuk járnak oviba.

Györgyfalva 2050-ben

Feltettük a kérdést az óvónőknek, milyennek látják Györgyfalvát mintegy 30 év múlva, amikorra a jelenlegi ovisok akár már családot is alapíthatnak. Tóth Emese úgy véli, akkor a falu – amelynek nagy részében most még csak a „helyi leleménynek” köszönhetően van vezetékes víz, és nincs csatornázás – olyan lesz, mint egy kicsi Kolozsvár.

Amikor ugyanezt kérdeztük Fábián László plébánostól, a főtisztelendő úr szokásához híven derűlátóan nyilatkozott, de figyelmeztetést is megfogalmazott: „Mindig optimista vagyok, hiszen ott az isteni gondviselés: a Szűzanya gyermekei vagyunk, akinek ezer évvel ezelőtt felajánlott Szent István királyunk.