Hiszen köztudott, hogy rengeteg állami intézményben áldatlan állapotok uralkodnak, a szülők pedig rendszeresen pénzt gyűjtenek. Nemcsak étkezésre, kirándulásokra, bábelőadásokra, karácsonyi csomagokra, hanem fogyóeszközök vásárlására is, de az sem ritka, hogy „feketén” dadust, egészségügyi asszisztenst vagy takarítónőt fizetnek, illetve olyanról is olvasni-hallani lehet, hogy ágyakat, elektromos berendezéseket, játszótéri elemeket is vesznek.

Az eredeti szándék

A 2020/239-es számú, az adótörvénykönyvet módosító törvény tavaly novemberben jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Szabó Ödön akkori sajtótájékoztatóján jelezte, hogy oktatási szakemberekkel és a vállalkozói szféra képviselőivel egyeztetve még 2018-ban terjesztette a törvényhozás elé a módosító indítványt.

A jogszabály szerint az adófizető munkáltató leírhatja nyereségadó­jából az alkalmazottai bölcsődés vagy óvodás korú gyermekei után fizetett költségeket, gyermekenként havonta legfeljebb 1500 lej értékben. Ha a vállalkozás profitadója kevesebb ennél az összegnél, akkor a fennmaradó rész leírható a személyi jövedelemadóból, a társadalombiztosítási hozzájárulásból, az áfából vagy a jövedéki adóból. Az alkalmazás példájaként Szabó Ödön ismertette: az apuka vagy anyuka leadja a munkahelyén a következő havi bölcsődei díj számláját, és ezzel az összeggel kevesebb lesz a cég által fizetendő profitadó, a munkavállalónak pedig „valamilyen módon” visszatérítik a kifizetett díjat.

Alkalmazás a valóságban

A törvény életbe lépett és alkalmazható, és egyes cégek már fel is kínálták alkalmazottaiknak a lehetőséget. Főként a nagyobb, multinacionális vállalkozások, azok, amelyek nagy versenyt vívnak a munkaerőért, és emiatt számos „bónuszt” kínálnak munkavállalóiknak, és minden törvény adta lehetőséget kihasználnak. Csakhogy olyan cégről is tudunk, amely a dolgozóknak küldött értesítésben leszögezte:

Amikor az említett multinacionális cég egyik alkalmazottja visszakérdezett, hogy miért csak a „magánosokra” érvényes a lehetőség, azt a választ kapta, hogy a cég jogászai szerint az állami tanintézetek sok esetben nem rendelkeznek különálló jogi személyiséggel, nem tudnak számlázni, szerződést kötni, ezért úgy gondolják, állami bölcsis-ovis kicsik szülei nem eshetnek a törvény hatálya alá.

Szabó Ödön: törvényt sértenek

„Nem igaz, ez esetben törvényt sért a cég” – szögezte le a Krónikának Szabó Ödön parlamenti képviselő, amikor a cég HR-osztálya által közöltekre reagáltattuk. A törvény kezdeményezője szerint több, jogászok, könyvelők által kidolgozott, működő modell létezik, miszerint a jogszabály alkalmazható állami óvodák esetében is.

– jelentette ki az RMDSZ bihari honatyája.

– közölte Szabó Ödön.

Azonban a tapasztalatok azt mutatják, a valóságban ez nem így működik: több szülő is megerősítette lapunknak, hogy soha nem kapott számlát a befizetett pénz után, és arról sem tud, milyen hivatalos formája van az ebédrendelésnek a napközis óvodában.

– hangoztatta az RMDSZ politikusa.

Nem az óvoda nevére számláznak a cateringcégek

Csakhogy nincsenek – legalábbis az általunk megvizsgált esetekben nem köttetett közvetlen módon szerződés az oktatási intézmény és a vendéglátóipari egység között. Megerősítette mindezt lapunknak Balázs András, a kolozsvári Culina Nostra ügyvezetője. A közétkeztetésben érdekelt cateringcég jelenleg 6-7 oktatási intézménybe, óvodákba és iskolákba szállít meleg ebédet mintegy 350 gyereknek a kincses városban és környékén (ami jelentős szám, ám mégis „édeskevés” a járványhelyzet okozta vendéglátóipari válság előtti 1500 gyerekhez képest), de Balázs András szerint egyik esetben sem a tanintézettel állnak szerződésben.

Olyan sarkított esetekben, amikor nincs egy szövetség az intézmény mögött, az óvó nénik vagy a dadusok összegyűjtik a pénzt, én meg adok egy kasszablokkot” – vázolta az ügyvezető. Amikor azt kérdeztük, szerinte egy állami óvoda hogyan tudna számlát adni az étkezési díjról, azt válaszolta: sehogy.

– írta le a folyamatot a Culina Nostra óvodai és iskolai étkeztetést lebonyolító ügyvezetője. Neki amúgy kötelessége számlát adni, és meg is teszi, az adókat kifizeti, a tanúsítványokat elküldi a pénzügynek.

Tehát mindezek ismeretében kijelenthető, hogy a Szabó Ödön által említett hármas protokollum a gyakorlatban – legalábbis az általunk megvizsgált esetekben – ilyen formában nem működhet: mindenképp be kellene vonni valamilyen formában egy negyedik szereplőt, az étkeztetést lebonyolító, számlát kapó civil szervezetet – ha egyáltalán lehet.

Egyébként Balázs András szerint szinte minden intézmény mögött áll egy szövetség, amelynek jogi státusa, akár több munkatársa is van, és nemcsak az étkezést intézi. Ugyanakkor tudomása szerint oktatási intézmény számlájára csak állami forrásból, a kincstárból érkezhet pénz, esetleg hivatalos elektronikus licit kiírása nyomán.

ha valamilyen hatóság vagy civil szervezet nem támogatja legalább részlegesen a meleg ebéd biztosítását.

Veszélyes következmények

És ez csak az étkezés: a szülők sok helyen félévenként 50–100 vagy annál is több lejt gyűjtenek fogyóeszközökre, és a nagyobb, „egyszeri beruházásokról” még nem is beszéltünk. Szabó Ödön elismerte, ezeket a „bújtatott” költségeket nem lehet elszámoltatni, csak azokat, amelyeket az oktatási intézmény „leszámlázhat”.

A fentebb említett kiadások nem a szülőket terhelik a magán­óvodákban – kivételt képezhetnek az egyházak által működtetett egyes intézmények, ahol előfordul, hogy pénzt gyűjtenek egy-egy hasonló céllal. De mindent összevetve kijelenthető, hogy furcsa helyzetet teremthet az új törvény széles körű alkalmazása: az eleve sokkal jobb körülményeket kínáló, éppen ezért magas díjszabásokkal dolgozó oktatási magánintézmények gyakorlatilag ingyenessé válhatnak,

Eredetileg csak a bölcsődékkel számoltak

Megkérdeztük a törvény kezdeményezőjétől, számoltak-e ezzel a helyzettel, illetve felmérték-e a veszélyes következmények lehetőségeit. Szabó Ödön úgy fogalmazott, hogy amikor elkezdték írni a törvényt, még csak a bölcsődékről szólt, és amikor egyeztetni kezdtek a hatóságokkal, az intézményrendszer képviselőivel, akkor terjesztették ki a teljes korai oktatásra, az óvodákra is, a 0–6-os korosztályra. Kiemelte, hogy

„Amikor ezt a tervezetet beterjesztettük, még nem jelent meg a másik törvénytervezetem – ami időközben megjelent –, hogy a bölcsődei oktatás normatív költségeinek egy részét az állam felvállalja, tehát esetleges volt a történet. Jelen pillanatban a bölcsőde összes költségét az önkormányzat állja, noha a tanügyi törvény szerint is a korai oktatás részének minősül óvoda előtti oktatásként. Ennek ellenére erre az oktatási formára nincs semmilyen állami, központi normatív támogatás” – emelte ki a honatya.

Felidézte, annak idején két irányból indultak el: egyrészt, hogy bevezessenek egy normatívát ezen oktatási forma számára is. „Másrészt ezzel párhuzamosan indítsuk el a korai oktatást segítő adójóváírást, amivel támogatnánk a költségek fedezésében az érintett szülőket, akik nagy valószínűséggel fiatalok, nincsenek karrierjük közepén, a kezdő fizetéseket pedig nagyon megterhelheti egy gyerek születése.

Ezt foglaltuk törvénytervezetbe, több szakértővel konzultálva” – mondta Szabó Ödön.

– szögezte le a képviselő. – A megoldás az, hogy növeljük a normatív finanszírozást, az alapfinanszírozást, aminek fedeznie kellene a működési költségeket. És akkor a szülőknek nem kellene anyagilag hozzájárulni.”

Reményei szerint idén lesz valamilyen előrelépés e tekintetben, az RMDSZ javaslatára belefoglalták a kormányprogramba. „Ez lehet a megoldás, nem pedig a pluszköltségek »leszámlázása«, mert azzal levennénk az állam felelősségét az állami oktatási rendszerről, és azon alkotmányos kötelezettségét, hogy az oktatás egy alapjog, kvázi eltöröltetnénk, és mi ezt nem akarjuk” – hangsúlyozta Szabó Ödön, aki szerint

Mindenki magánoviba – de mi lesz a magyar csoportokkal?

Ezzel együtt sokan felróják az „egyensúlyvesztést”, ez pedig további veszélyeket rejt magában. A törvény azt eredményezheti, hogy megnő a magánóvodák népszerűsége, sokan átviszik az amúgy is jobb körülményeket biztosító privát intézményekbe a gyerekeket.

mint ahogy vannak is egyházi és egyéb vonalon. Ez szerinte „olyan opció, amit mi, mint közösség meg tudunk szervezni, ha erre igény van”. Csakhogy ez esetben meginoghatnak az állami alapok. „Igen, ezzel egyetértek, sőt, sőt, sőt. Ez nem kérdés, hogy ezt tartani kell” – válaszolta felvetésünkre, miszerint azért az állami oktatás alapjait is „tartani” kellene.

Tehetőseken kell segíteni?

Szintén problémás a törvény alkalmazásának szociális vonzata, hiszen – eddig legalábbis – általában tehetősebbek adták magánoviba gyereküket, a törvény mostani alkalmazása pedig – jelen pillanatban – éppen nekik kedvez, nem pedig a szűkebb zsebű polgároknak, akik továbbra is fizethetik a magas rejtett költségeket az állami intézményekben.

– replikázott a törvényhozó.

– reagált a példára Szabó Ödön.

Ám amikor jeleztük: a jogalkotói szándék nem lehet az, hogy hagyjuk el az állami intézményeket, az RMDSZ képviselője kijelentette, egyetért. „Nem ez volt az alapszándék, de az már kikerült a mi hatáskörükből, hogy maga a minisztérium normatív rendszerén milyen ütemben lehet változtatni. Megmondom őszintén, azt remélem, hogy ennek a törvénynek a hatására mindenkinek a terhe csökken. Tehát abban megegyezhetünk, hogy akár állami, akár magánhálózatban alkalmazzák, a teher csökken – ismételte meg a politikus. –

De közben hiszünk abban, hogy az államnak el kell végeznie az alkotmányos feladatát.”

Túl sok az 1500 lej? Drágulhatnak a magánovik

Arra a kérdésre, hogy mindezek fényében, az eddigi tapasztalatok alapján tervez-e törvénymódosítást benyújtani, a képviselő igennel válaszolt. Zajlik egy vita az adóhatósággal – amely kizárólag a nyereségadót fizető cégekre szűkítené az érintettek körét –, miközben a kezdeményezők szeretnék a kisebb cégeket is bevonni a törvény hatálya alá, hogy a vállalkozói ágazat minél szélesebb körében alkalmazott adózók igénybe vehessék a felkínált lehetőséget, például a magánvállalkozók is.

Emellett olyan visszajelzéseket is kaptak, hogy túl magas az 1500 lejes keret: Szabó Ödön szerint Bukarestben valóban ilyen magasak például a bölcsődei díjak. Ugyanakkor Kolozsváron tudunk összvissz mintegy havi 800 lejes, de 1400 lejes magyar magánóvodai díjról is.

„Zajlik a kollégákkal egy konzultáció, hogy ne legyen visszaélés sem: tehát hogy hirtelen megemeljük a díjat, és akkor »bújtatottan« leszámlázzuk. Egyeztetünk az adóhatósággal is, nehogy emiatt legyen gond” – vázolta a politikus.