Lupescu Makó Mária történész elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz
Fotó: Gazda Árpád
Naponta kétszer étkeztek, egy tálból ettek „húst hússal” és mártásokkal, „márkás” anyagokból varratott ruhákat viseltek, olvasni, írni, számolni és zenélni tanultak, a szabadidejükben pedig sakkoztak, ostábláztak, vagy vadásztak a középkori Magyarország nemes családjainak tagjai és városi polgárai. Többek között ezt tudhatták meg mindazok, akik a Kolozsvári Magyar Napok számtalan programja közül szerda délelőtt a Farkas utcai református templom kerengőjében Lupescu Makó Mária történész tárlatvezetéssel egybekötött előadását választották.
2024. augusztus 21., 18:392024. augusztus 21., 18:39
2024. augusztus 21., 23:042024. augusztus 21., 23:04
A Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport által készített, Mindennapi élet a középkori Magyarországon című kiállítás pannói tulajdonképpen csak apropóul szolgáltak a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanárának ahhoz, hogy a középkori életnek azokról a vonatkozásairól beszéljen, amelyek nem szerepelnek a történelemkönyvekben.
Lupescu Makó Mária elmondta: az Árpád-kor kezdetén nagyon egyszerű veremházakban laktak az emberek a téli időszakban, nyáron sátrakban élték az életüket. A gödörházakat később fatörzsekből összeácsolt boronaházak váltották. A városokban favázas házakat, a tehetősebbek pedig már emeletes kő vagy téglaházakat építtettek. A városi polgárok otthonosabb, fűthetőbb lakásokban éltek, mint azok a nemesek, akik várakban laktak. A késő-középkorban, a XIV. századtól jelennek meg a házakban a csempékből kirakott kályhák, amelyek füstmentessé tették a lakást, és egyben a lakás díszének is számítottak.
A középkorban naponta kétszer étkeztek: 9-10 óra tájt volt az első étkezés, amit ebédnek neveztek, és 16-17 órakor a második, a vacsora. Sokkal több húst ettek mint ma, a marhahús volt a legelterjedtebb étel, de baromfi- és sertéshúst is ettek. A péntek és a szombat böjti napnak számított, ezeken a napokon az egyházi tanítás szerint csak lábatlan állatok húsát szabadott fogyasztani. Így nyert fontos szerepet az étkezésben a hal, a rák, de a csiga is az étrend része volt.
A nehezebben beszerezhető fűszereket nem akárki engedhette meg magának. A zöldségek közül a káposzta, a borsó és a lencse számított alapételnek. Magyar szakácskönyv nem maradt fenn a középkorból, de egy leírás szerint a magyaros káposztás marhahús sokkal fűszeresebb és ízletesebb volt, mint a hasonló török eledel.
A késő középkorig egy tálba helyezték az ételeket az asztal közepén, és általában kézzel vettek a tálból. Későbbi fejlemény, hogy mindenki elé egyéni tányért és kupát tettek az asztalra.
Magyarországon elsősorban fehér bort ittak az étkezések közben, a sör kultúrája Európának azokon a területein alakult ki, ahol a szőlő nem termett meg.
Tárlatvezetéssel egybekötött előadás helyszíne a Farkas utcai református templom kerengője
Fotó: Gazda Árpád
Amint Lupescu Makó Mária elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz. Az öltözete alapján le lehetett olvasni egy-egy emberről a nemét, a foglalkozását, az etnikumát, a vagyoni helyzetét. A vagyonosabbak bársonyból selyemből készült ruhákat viseltek, a kevésbé tehetősek ruhái szürke posztóból készültek. Nem voltak ruhamárkák, de a vászonnak, a posztónak gyakorta volt márkája. A minőségi flamand, angol posztókat plombákkal jelölték meg, amelyen elolvasható volt a mester neve, és hogy melyik városban készült az anyag. Ekkor még nem léteztek készruhák. Mindenki a szabóhoz vitte a megvásárolt anyagot, amiből megvarratta azt a ruhadarabot, amire szüksége volt.
A férfiak viselete a nadrág volt, de a 13. századig a nadrág szárait nem varrták hozzá a rövidnadrágszerű felső részhez. A nadrágszárakat kötőkkel rögzítették. Európa nyugatabbi részein is ismert volt a magyar módra elkészített nadrág. Ennek jellemzője az volt, hogy csak a külső felén volt varrás, így a láb belsején nem sértette a varrat a viselőjét például lovaglás közben. Felső ruházatként a férfiak tunikát hordtak, amit előszeretettel egészítettek ki csuklyákkal. Utóbbiak a hideg ellen, az eső ellen is védték a viselőjüket, és a gallér szerepét is betöltötték. A tunikára köpenyt vagy palástot is vettek. A nők olyan szoknyákat viseltek, amelyek a mai fogalmak szerint ruhának számítanának, hiszen a válltól a földig takarták a nő testét. Alsóruhaként mind a férfiak mind a nők inget viseltek.
Fotó: Gazda Árpád
A ruhákat általában a városokban lehetett megvarratni. Ott a különböző mesterségek képviselői, így a szabók is céhekbe tömörültek. Ezek az egyes mesterségek afféle érdekvédelmi szervezetei voltak. A céheken belül el lehetett sajátítani a mesterség részleteit, és lépdelni lehetett a szakmai ranglétrán. Aki inasként lépett be a céhbe, később legény lett, ha pedig kitanulta a mesterség minden részletét, és vizsgázott a cég tagjai előtt, megkapta a mesteri fokozatot.
Az oktatás a középkorban nem volt kötelező, az küldte iskolába a gyerekét, akinek megvoltak ehhez a lehetőségei. Nem minden faluban működött iskola, sok esetben a plébános foglalkozott a gyermekek okításával. Az iskolában elsősorban olvasni tanították meg a fiatalokat, és a zene is alaptantárgynak számított. Az írás és a számolás már egy hosszabb idejű képzés része volt. Amikor már megtanultak írni, a fogalmazásra fektettek nagy hangsúlyt. A középkori keresztény világban az írásos kommunikáció nyelve a latin volt, így ezt a nyelvet is tanították. A XV. századig még a nemesek egy része sem tudott írni, olvasni.
A Szalkai kódex – Szalkai László későbbi esztergomi érsek 1490 körüli iskolai jegyzetei
Fotó: Gazda Árpád
Lupescu Makó Mária kitért arra, hogy a középkorban a szórakozásra is áldoztak. Ekkor az egyházi ünnepeket és a vasárnapokat összeadva száz körüli munkaszüneti napja volt az évnek. Ilyenkor társasági játékokkal: sakkozással, kártyázással, ostáblával, vitézi tornákkal töltötték az időt, de bizonyos labdajátékokkal is próbálkoztak. Az előkelőbb rétegek számára a vadászat volt a legkiválóbb szórakozás. A vitézi tornákon és a vadászatokon is előfordultak sérülések, ám az is megtörtént, hogy végül a király birtokkal kárpótolta azt a vitézt, akinek a tornán kiütötte a fogait.
Mintegy százezer szavazattal többre számít a most vasárnapi államfőválasztáson Kelemen Hunor az öt évvel ezelőtti 357 ezer vokshoz képest.
Vasárnap reggelre a rossz időjárás által érintett összes Hargita megyei településen helyreállt az áramszolgáltatás – tájékoztatott a Hargita megyei katasztrófavédelmi felügyelőség.
Szombat délután az összes vasútvonalon továbbra is télies körülmények között közlekedtek a vonatok, különösen a iaşi-i és brassói regionális kirendeltség körzetében, a sűrű havazás és az alacsony hőmérséklet miatt – számolt be a CFR.
Tizenegy Hargita megyei település közel 4000 lakójának háztartásában még mindig szünetel az áramszolgáltatás, miután a heves havazás és az erős szél megrongálta az elektromos hálózatot.
A szél erősödésére és hóviharokra figyelmeztető előrejelzést bocsátott ki szombaton az Országos Meteorológiai Szolgálat 23 megyére.
Tűz ütött ki szombat hajnalban egy székelyudvarhelyi tömbházban, tíz lakót evakuáltak.
Közös tudományünnepi rendezvény tartott az EME és a KAB. Az ünnepi alkalom a kolozsvári Protestáns Teológia Intézet dísztermében köszöntésekkel és megemlékezéssel kezdődött.
Az egyházi média szerepét és működését járta körül a kolozsvári Vallásszabadság Házában pénteken rendezett panelbeszélgetés és előadás, amelyen a legfontosabb erdélyi egyházi, vallásos sajtóorgánumok képviselői és kutatók vettek részt.
Országhatárokon kívül és belül újra minden nap meg kell harcolni azért, hogy magyarként élhessünk, méltósággal, szabadon – mondta Magyar Levente államtitkár pénteken Nagyváradon.
Rossz időre figyelmeztető vörös, narancssárga és sárga jelzésű riasztásokat adott ki pénteken az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM).
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!