Hogyan öltözködtek, mit és mivel ettek, ittak, kik és mit tanultak a középkori Magyarországon?

Lupescu Makó Mária történész elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz •  Fotó: Gazda Árpád

Lupescu Makó Mária történész elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz

Fotó: Gazda Árpád

Naponta kétszer étkeztek, egy tálból ettek „húst hússal” és mártásokkal, „márkás” anyagokból varratott ruhákat viseltek, olvasni, írni, számolni és zenélni tanultak, a szabadidejükben pedig sakkoztak, ostábláztak, vagy vadásztak a középkori Magyarország nemes családjainak tagjai és városi polgárai. Többek között ezt tudhatták meg mindazok, akik a Kolozsvári Magyar Napok számtalan programja közül szerda délelőtt a Farkas utcai református templom kerengőjében Lupescu Makó Mária történész tárlatvezetéssel egybekötött előadását választották.

Gazda Árpád

2024. augusztus 21., 18:392024. augusztus 21., 18:39

2024. augusztus 21., 23:042024. augusztus 21., 23:04

A Lendület Középkori Magyar Gazdaságtörténet Kutatócsoport által készített, Mindennapi élet a középkori Magyarországon című kiállítás pannói tulajdonképpen csak apropóul szolgáltak a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) tanárának ahhoz, hogy a középkori életnek azokról a vonatkozásairól beszéljen, amelyek nem szerepelnek a történelemkönyvekben.

Lupescu Makó Mária elmondta: az Árpád-kor kezdetén nagyon egyszerű veremházakban laktak az emberek a téli időszakban, nyáron sátrakban élték az életüket. A gödörházakat később fatörzsekből összeácsolt boronaházak váltották. A városokban favázas házakat, a tehetősebbek pedig már emeletes kő vagy téglaházakat építtettek. A városi polgárok otthonosabb, fűthetőbb lakásokban éltek, mint azok a nemesek, akik várakban laktak. A késő-középkorban, a XIV. századtól jelennek meg a házakban a csempékből kirakott kályhák, amelyek füstmentessé tették a lakást, és egyben a lakás díszének is számítottak.

A lakások legtöbb funkciójú berendezései a ládák voltak. A hosszú ládákat tárolásra, ülőhelyként, de alkalmi asztalként vagy fekvőhelyként is használták. Ezek felállításával alakultak ki a szekrények.

A középkorban naponta kétszer étkeztek: 9-10 óra tájt volt az első étkezés, amit ebédnek neveztek, és 16-17 órakor a második, a vacsora. Sokkal több húst ettek mint ma, a marhahús volt a legelterjedtebb étel, de baromfi- és sertéshúst is ettek. A péntek és a szombat böjti napnak számított, ezeken a napokon az egyházi tanítás szerint csak lábatlan állatok húsát szabadott fogyasztani. Így nyert fontos szerepet az étkezésben a hal, a rák, de a csiga is az étrend része volt.

Mátyás király történetírója, Galeotto Marzio írta le, hogy a magyarok a húst mindig mártással ették, és az ételeket nagyon fűszerezték. A fűszerek között előkelő helyen fordult elő a sáfrány, a szegfűszeg, a gyömbér, a bors, a só.

A nehezebben beszerezhető fűszereket nem akárki engedhette meg magának. A zöldségek közül a káposzta, a borsó és a lencse számított alapételnek. Magyar szakácskönyv nem maradt fenn a középkorból, de egy leírás szerint a magyaros káposztás marhahús sokkal fűszeresebb és ízletesebb volt, mint a hasonló török eledel.

A késő középkorig egy tálba helyezték az ételeket az asztal közepén, és általában kézzel vettek a tálból. Későbbi fejlemény, hogy mindenki elé egyéni tányért és kupát tettek az asztalra.

Elsősorban a kés és a kanál volt a használatos evőeszköz. Az étkezésekkor mindenki a saját eszközeit használta.

Magyarországon elsősorban fehér bort ittak az étkezések közben, a sör kultúrája Európának azokon a területein alakult ki, ahol a szőlő nem termett meg.

Tárlatvezetéssel egybekötött előadás helyszíne a Farkas utcai református templom kerengője •  Fotó: Gazda Árpád Galéria

Tárlatvezetéssel egybekötött előadás helyszíne a Farkas utcai református templom kerengője

Fotó: Gazda Árpád

Amint Lupescu Makó Mária elmondta, a középkorban az öltözet volt a legfontosabb dekodifikációs eszköz. Az öltözete alapján le lehetett olvasni egy-egy emberről a nemét, a foglalkozását, az etnikumát, a vagyoni helyzetét. A vagyonosabbak bársonyból selyemből készült ruhákat viseltek, a kevésbé tehetősek ruhái szürke posztóból készültek. Nem voltak ruhamárkák, de a vászonnak, a posztónak gyakorta volt márkája. A minőségi flamand, angol posztókat plombákkal jelölték meg, amelyen elolvasható volt a mester neve, és hogy melyik városban készült az anyag. Ekkor még nem léteztek készruhák. Mindenki a szabóhoz vitte a megvásárolt anyagot, amiből megvarratta azt a ruhadarabot, amire szüksége volt.

Luxusrendelkezések is korlátozták, hogy ki milyen ruhát varrathat magának. A városi polgárok például nem öltözködhettek úgy, mint a nemesek. Megszabták, hogy a nők uszálya melyik társadalmi csoportban milyen hosszú lehet.

A férfiak viselete a nadrág volt, de a 13. századig a nadrág szárait nem varrták hozzá a rövidnadrágszerű felső részhez. A nadrágszárakat kötőkkel rögzítették. Európa nyugatabbi részein is ismert volt a magyar módra elkészített nadrág. Ennek jellemzője az volt, hogy csak a külső felén volt varrás, így a láb belsején nem sértette a varrat a viselőjét például lovaglás közben. Felső ruházatként a férfiak tunikát hordtak, amit előszeretettel egészítettek ki csuklyákkal. Utóbbiak a hideg ellen, az eső ellen is védték a viselőjüket, és a gallér szerepét is betöltötték. A tunikára köpenyt vagy palástot is vettek. A nők olyan szoknyákat viseltek, amelyek a mai fogalmak szerint ruhának számítanának, hiszen a válltól a földig takarták a nő testét. Alsóruhaként mind a férfiak mind a nők inget viseltek.

•  Fotó: Gazda Árpád Galéria

Fotó: Gazda Árpád

A ruhákat általában a városokban lehetett megvarratni. Ott a különböző mesterségek képviselői, így a szabók is céhekbe tömörültek. Ezek az egyes mesterségek afféle érdekvédelmi szervezetei voltak. A céheken belül el lehetett sajátítani a mesterség részleteit, és lépdelni lehetett a szakmai ranglétrán. Aki inasként lépett be a céhbe, később legény lett, ha pedig kitanulta a mesterség minden részletét, és vizsgázott a cég tagjai előtt, megkapta a mesteri fokozatot.

Voltak céhen kívüli mesterek is, akiket kontároknak hívtak. Őket idézi a ma is használatos kontármunka (gyenge minőségű munka) kifejezés.

Az oktatás a középkorban nem volt kötelező, az küldte iskolába a gyerekét, akinek megvoltak ehhez a lehetőségei. Nem minden faluban működött iskola, sok esetben a plébános foglalkozott a gyermekek okításával. Az iskolában elsősorban olvasni tanították meg a fiatalokat, és a zene is alaptantárgynak számított. Az írás és a számolás már egy hosszabb idejű képzés része volt. Amikor már megtanultak írni, a fogalmazásra fektettek nagy hangsúlyt. A középkori keresztény világban az írásos kommunikáció nyelve a latin volt, így ezt a nyelvet is tanították. A XV. századig még a nemesek egy része sem tudott írni, olvasni.

A Szalkai kódex – Szalkai László későbbi esztergomi érsek 1490 körüli iskolai jegyzetei •  Fotó: Gazda Árpád Galéria

A Szalkai kódex – Szalkai László későbbi esztergomi érsek 1490 körüli iskolai jegyzetei

Fotó: Gazda Árpád

Hunyadi János például Mátyás fiával olvastatta fel a leveleit. Mátyás már több nyelven beszélt, írt és olvasott.

Lupescu Makó Mária kitért arra, hogy a középkorban a szórakozásra is áldoztak. Ekkor az egyházi ünnepeket és a vasárnapokat összeadva száz körüli munkaszüneti napja volt az évnek. Ilyenkor társasági játékokkal: sakkozással, kártyázással, ostáblával, vitézi tornákkal töltötték az időt, de bizonyos labdajátékokkal is próbálkoztak. Az előkelőbb rétegek számára a vadászat volt a legkiválóbb szórakozás. A vitézi tornákon és a vadászatokon is előfordultak sérülések, ám az is megtörtént, hogy végül a király birtokkal kárpótolta azt a vitézt, akinek a tornán kiütötte a fogait.

szóljon hozzá! Hozzászólások

Hírlevél

Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!

Ezek is érdekelhetik

A rovat további cikkei

2025. július 10., csütörtök

Mi a teendő, ha medvével találkozik az ember? – Megfontolandó tanácsok a hegyimentőktől

Az országos hegyimentő-szolgálat szakemberei gyakorlati tanácsokat adnak arra vonatkozóan, hogy mi a teendő, ha vadállattal – elsősorban medvével – találkozik az ember, és kiemelik azt is, hogy hasonló esetekben mit nem szabad tenni.

Mi a teendő, ha medvével találkozik az ember? – Megfontolandó tanácsok a hegyimentőktől
2025. július 10., csütörtök

„A levegőben lóg” a kolozsvári metró építése, lekezelően válaszol a polgármester a tamáskodóknak

A levegőben lóg a kolozsvári metró építése, mivel az önkormányzat sem a finanszírozást nem biztosította, sem a műszaki terveket nem véglegesítette, így építési engedélye sincs – vonta meg a nem túl kecsegtető mérleget a Pro Infrastruktúra Egyesület.

„A levegőben lóg” a kolozsvári metró építése, lekezelően válaszol a polgármester a tamáskodóknak
2025. július 10., csütörtök

Kolozsvári magyar diákokat, sőt a Piramis zenekart is árgus szemekkel figyelte a Securitate – Zilahi Csaba emlékezik a korszakra

A magyarországi Piramis zenekar által „ihletett” kolozsvári magyar „csövesek” viselkedését, öltözékét, szokásait, lázadását is figyelemmel követte a kommunizmus idején a romániai titkosszolgálat, a Securitate.

Kolozsvári magyar diákokat, sőt a Piramis zenekart is árgus szemekkel figyelte a Securitate – Zilahi Csaba emlékezik a korszakra
2025. július 10., csütörtök

Füst- és szénmonoxid-érzékelőket oszt szét ingyen a katasztrófavédelem

Az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség (IGSU) kampánya keretében 10 ezer füst- és szénmonoxid-érzékelőt osztanak szét ingyen az ország majdnem kéttucat megyéjében, alacsony jövedelmű családok keretében.

Füst- és szénmonoxid-érzékelőket oszt szét ingyen a katasztrófavédelem
2025. július 10., csütörtök

„Feljelentette” az áramszolgáltatót a partiumi kisváros polgármestere a késlekedő hibajavítás miatt

Bepanaszolta a prefektusnál és a fogyasztóvédelmi felügyelőségnél az áramszolgáltatót Antal Péter pécskai polgármester, mert elfogadhatatlannak tartja, hogy a hétfő esti vihar okozta meghibásodások egy részét csak szerda reggelre javították meg.

„Feljelentette” az áramszolgáltatót a partiumi kisváros polgármestere a késlekedő hibajavítás miatt
2025. július 10., csütörtök

Közúti fellélegzés Erdélyben: megnyitották a rekorddrága tordatúri gyorsforgalmit

Nincs többé hosszas várakozás, araszolgatás a Bukarest vagy Székelyföld és Kolozsvár között közlekedő sofőrök körében egyik legutáltabbá vált erdélyi városban, Tordán: csütörtökön délután megnyílt a DEx4-es számú gyorsforgalmi út.

Közúti fellélegzés Erdélyben: megnyitották a rekorddrága tordatúri gyorsforgalmit
2025. július 10., csütörtök

Tíz tábla csokoládét lopott egy nagyváradi üzletből, rablásért kell felelnie a bíróság előtt

Rablás vádjával vettek őrizetbe egy 15 éves nagyváradi fiút, aki egy nagyváradi belvárosi üzlet polcairól csokoládét lopott: menekülés közben dulakodott a biztonsági őrrel, aki sérüléseket szenvedett.

Tíz tábla csokoládét lopott egy nagyváradi üzletből, rablásért kell felelnie a bíróság előtt
2025. július 10., csütörtök

Új székházba költözik, klubot indít Kolozsváron az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL)

A legnagyobb határon túli magyar írószervezet, az Erdélyi Magyar Írók Ligája új kolozsvári székházból folytatja az erdélyi és magyar irodalom terjesztését és népszerűsítését.

Új székházba költözik, klubot indít Kolozsváron az Erdélyi Magyar Írók Ligája (E-MIL)
2025. július 09., szerda

Szigorítanák az utak mentén élelemért kolduló medvék etetéséért kiszabható bírságokat

Az utak mentén élelemért kolduló medvék etetéséért kiszabható bírságok szigorítását ígérte szerdán Diana Buzoianu környezetvédelmi miniszter, miután részt vett a Transzfogarasi út környékén élő medvék kezeléséről szóló tanácskozáson.

Szigorítanák az utak mentén élelemért kolduló medvék etetéséért kiszabható bírságokat
2025. július 09., szerda

Adományokat vitt a háromszéki árvízkárosultaknak a Katolikus Karitász

Átadta szerdán a Kovászna megyei Kökösbácsteleken az újabb, adománygyűjtő akcióból származó 16 millió forintos (mintegy 200 ezer lej) támogatását a háromszéki árvízkárosultaknak a Katolikus Karitász.

Adományokat vitt a háromszéki árvízkárosultaknak a Katolikus Karitász