A Szentföldön dolgozó erdélyi szerzetes: hivatása mindenkinek van, csak fel kell ismerni

– Nagyváradon született, Böjte Csaba testvér dévai gyermekotthonában nevelkedett, majd hét évvel ezelőtt tett örökfogadalmat Csíksomlyón. Böjte atya szellemiségének hatására döntötte el, hogy a ferences szerzetesség útjára lép? Mi volt még a legmeghatározóbb lelkiség szempontjából az Ön életre szóló döntésében?

– Számomra a szerzetesség iránti érdeklődés még Déván kezdődött. Arra a kérdésre, hogy Csaba testvér szerzetesi élete hatott-e rám, a válasz igen. Gyerekként sokféle hivatással találkozunk, melyek az évek folyamán érnek be és hoznak gyümölcsöt. De mindamellett, hogy hatással volt rám a ferences közösségek jelenléte, a gyakran velük töltött idő hozzájárult hivatásom kialakulásához.

Ezeket látva aztán sikerült döntenem. A legmeghatározóbb számomra Assissi Szent Ferenc életpéldája volt, ennél jobb lelkiséget nem is találhattam volna. Az ő lelkiségében megvolt mindaz, ami tetszett és ami követhető számomra.

– A Szentföldön végez szolgálatot. Korábban Betlehembe helyezték, 2018 óta a jeruzsálemi Szent Sír bazilika egyik sekrestyése. Miért vállalta el a szentföldi hivatást, és hogyan került Jeruzsálembe? Hogyan tudná összefoglalni, mi az ottani szolgálatának a lényege?

– Úgy gondolom, hivatása mindenkinek van, csak éppen fel kell ismerni, teret kell neki adni, hogy kibontakozzon. Valójában annak idején én csak tapasztalatot akartam szerezni, más ferences közösségeket megismerni, és persze nyelvet tanulni. Konkrétan nem a Szentföldre gondoltam, csak kéréssel fordultam az elöljárókhoz, hogy nyitott vagyok misszióba menni, a többi már a Szentlélek közreműködése volt. Én csak hagytam, hogy vigyen az ár. Nyitott voltam bármilyen lehetőségre. Azt fogadtam el, amit felajánlottak nekem. Ennél jobb helyet keresve sem találtam volna. Az idő telt, közben a teológiai tanulmányaimat is befejeztem, amikor a provinciális atya azzal állt elém, hogy megvan a hely, ahova mehetek.

Persze izgatott voltam, mivel itt alapból kérik az olasz nyelvet, és nem mellesleg számomra teljesen idegen ország, kultúra, ráadásul Európán kívül is volt. Aztán lassan elkezdtem felkészülni az utazásra, kicsit utánaolvastam, úgyhogy teljesen fel voltam villanyozva. Miután minden hivatalos engedély meg papírmunka megvolt, megkaptam a repülőjegyet. A megérkezésem napján egy testvér várt rám, aki nagyon kedves volt, így egy kicsit megkönnyebbültem. Ugyanis nagyon izgultam. Majd egy egyórás utat követően megérkeztünk Jeruzsálembe, arra a napra még ma is jól emlékszem. Nagyon felemelő volt. Arra a kérdésre válaszolva, mi a szolgálatom lényege itt, nagyon egyszerű. A szent helyek őrzése, hogy mindazok a keresztény zarándokok, akik eljutnak ide, meg tudják látogatni ezen szent helyeket és imádkozhassanak, végigjárhassák azokat a helyeket, ahol Jézus Krisztus élt és járt.

– Hogyan néz ki egy átlagos napja?

– A mi napjaink nem sokban térnek el az otthoni közösségek napi programjaitól. Reggel szentmise, zsolozsma, ezt követően reggeli. Utána takarítás, elkészítjük az oltárokat azon csoportok számára, akik előjegyeztek szentmisére. Mindemellett jelen vagyunk a szentélyben, ha bárki valamilyen kérdéssel keresne minket, legyen lehetősége rá.

– Mi a legszebb és mi a legnehezebb része a szentföldi szolgálatának?

– Azt, hogy legszebb vagy legnehezebb, így konkrétan nem tudnám szétválasztani, a kettő párhuzamosan van jelen. Egy új kultúra megismerése egyben érdekes és szép is, ugyanakkor nehéz is, mert egyeztetnem kell az én addigi szokásaimmal. Néha egy új nyelv megtanulása nyűg és nehéz is, de egyben egy új lehetőséget ad a másokkal való kommunikációra.

– A Szentföldön a keresztényeken (katolikusokon) kívül természetesen más vallások képviselői, így muzulmánok, zsidók is végeznek szolgálatot. Van-e Önök között együttműködés? Milyen nyelveken tanult meg, és milyen nyelvet használ a szentföldi mindennapokban?

– A ferencesek évszázadok óta jelen vannak a Szentföldön. Az együttműködés magától értetődő. A testvérek mindig is ismertek voltak arról, hogy a béke képviselői. A rászorulókon mindig segítenek, néha közvetítő szerepet töltenek be, így az együttműködés nagyon fontos a testvérek számára.

de mellette jelenleg tanulom az angolt. Persze ezen két nyelv mellett még számos más nyelvet használnak a testvérek, akik a világ minden részéről jelen vannak. A kolostoron kívül az angol az, amit használunk.

– Milyen lélekszámú keresztény közösségekben dolgozik, kik a ferences munkatársai, honnan érkeznek?

– A keresztény közösségek létszáma itt nagyon kicsi. Nekünk mindössze pár plébániánk van, amit ellátunk. A fő tevékenység pedig a szent helyek őrzése. A plébániákkal a patriarchátus foglalkozik. Közösségeink munkatársai a helyi keresztény közösségekből kerülnek ki, de vannak önkéntesek is, akik többnyire külföldről jönnek. Magyar nyelvterületről jelenleg ketten vagyunk.

– A ferences szellemiség, lelkiség lényeges gondolatai, eszméi közül melyek azok, amelyekre felhívná az olvasók figyelmét? Mi az a fontos gondolat, amit a mindennapjainkban, lelki életünkben szem előtt kellene tartanunk mindannyiunknak?

– A ferences szellemiség nagyon gazdag, mindenki talál benne valamit, ami megfogja, megragadja, Krisztushoz vezeti. Én inkább azt mondanám el, ami engem megragadott. Egyszerűség, Krisztussal való párbeszéd, amely minden élethelyzetben átsegít.

Ferenc az egyszerűségével még magára a szultánra is hatni tudott, úgy, hogy közben Krisztus képviselője volt és maradt. Kell ennél több a mai embernek? Éljem a hivatásomat ott, ahol vagyok, és amilyen helyzetben vagyok, még akkor is, amikor körülöttem mindenki más próbál elterelni.