Fotó: A szerző felvétele
2009. július 09., 10:542009. július 09., 10:54
A felszámolás alatt álló moldvai cég – mely 1990 után furcsa körülmények között tett szert az egykori állami gazdaságra –, Szőkefalván kívül a közeli Dicsőszentmártonban, valamint a szomszéd faluban, Szászbogácson is vásárolt ingatlanokat. A vámosgálfalvi önkormányzatnak viszont sem pénze, sem érdeke, hogy megvásárolja a gazdaság teljes vagyonát. Az ügyet az is bonyolítja, hogy a 18. században felhúzott épület jogos örököse hallani sem akart a családi vagyon visszaigényléséről.
Végh József korábbi polgármester hiába kérlelte a Bécsben élő gróf Rottenthal Schneider Annát, hogy igényelje viszsza a szőkefalvi kastélyt, a kommunisták által okozott traumái miatt az idős nő kijelentette: hallani sem akar Romániáról és Szőkefalváról. A település tavaly megválasztott elöljárója, Keszeg István politikai és gazdasági háttérintézkedéseket sejt az évek óta tartó huzavona mögött. Egy időben valóban nyílt titoknak számított, hogy a valamikori mintagazdaságra a Szociáldemokrata Párt (PSD) helyi bárói próbálják rátenni a kezüket.
Nem állja utunkat senki, így könynyen bejutunk a tágra nyílt kapun, majd a parkon végigsétálva, megérkezünk a kastély főépületéig. Se kint, se bent egyetlen lélek sincs, mindössze egy bátortalan kiscica nyávogását hallani. „Egy őrnek csak kellene lennie, hiszen úgy tudom, a felszámoló jelenleg három, egymást váltó őrt fizet, senki mást. A volt Gostat, ahogyan az állami mezőgazdasági vállalatot nevezték, az udvaron lévő vasak összevágásából fizette ki az utolsó alkalmazottakat. Négy éve semmi nem történik itt” – mondja a község tavaly megválasztott polgármestere, Keszeg István. Körbejárva az aránylag jó állapotban maradt kastélyt, bepillantunk poros ablakain, de sem a Horvátországból Erdélybe települt Petrichevich Dániel egykori otthonának fénye, sem a dicstelen közelmúlt – amikor állami gazdasági székhely volt – nem köszön vissza.
Azt mondja a kapun kívül álldogáló helybéli asszony, hogy a szőkefalvi kastélyt nem lehet összehasonlítani Erdély más kastélyaival, udvarházaival. Bár kétségtelenül óriási kulturális örökségnek számít, nem emlegethető egy napon a gerendi, a kerelőszentpáli vagy a magyarózdi nemesek hajlékával. Másrészt viszont azoknál sokkal jobb állapotban őrizték meg. „A kommunista időszakban kíméletesebben bántak ezzel a kúriával, mint a környékbeliekkel. Ennek csak örülni tudunk, mert ez a kastély egy kicsit a miénk is, büszkék vagyunk rá” – teszi hozzá, majd megjegyzi, ő nem is a kommunistákra, inkább ezek utódaira neheztel.
„A régiek olyanok voltak, amilyenek. Nem szerettük őket. De a mostaniakat még annyira sem állhatjuk, mert nem tettek semmit azért, hogy – amennyiben a jogos tulajdonos nem igényli vissza – a közösség megkaphassa a kastélyt” – mondja bosszankodva, miközben alkalmi járatra vár. Pedig a szőkefalvi közösséget nemcsak a szentimentalizmus hajtja a kastély megszerzésében.
Amint Keszeg István polgármester magyarázza, az önkormányzatnak megvan a jogi alapja arra, hogy valamilyen formában behajtsa az eladósodott cég kétmilliárd régi lejre rúgó ingatlanadóját. „Az lenne a legjobb, ha az Agrozooviticola vagyonát lefoglaló fináncok nekünk adnák a kastélyt. Mi is hozzájárulnánk valamivel, a megyei önkormányzat is kisegítene, elvégre a tavaly hétmilliárd lejt különítettek el erre a célra” – teszi hozzá Végh József korábbi polgármester. A volt elöljáró – bár tavaly még önkormányzati képviselőnek sem jelöltette magát – nem mondott le a közösségi élet szervezéséről, amelynek a kastély megszerzése is része. Volt helyettese és jelenlegi utódja mindig őt hívja, amikor a kastély sorsáról kell tárgyalni. Végh most is vaskos doszsziéban őriz a kastéllyal kapcsolatos minden okiratot.
„Már nem politizálok, de a kastélyt szívügyemnek tekintem. Pedig néhányszor szinte a végső elkeseredésbe kergetett. Például, amikor megkerestük Bécsben a jogos örököst, gróf Rottenthal Schneider Annát, és valósággal kérleltük, hogy igényelje vissza. Nem és nem, nem akarta. Valahol megértem, mert nem tudja kitörölni emlékezetéből a kommunisták hatalomra törése és a kegyetlen államosítás okozta traumát. Aztán amikor megtudtam, ki foglalkozik a Gostat-vagyon jogi felszámolásával, felhívtam az illetőt. Szóba se akart állni velem. Vonatra ültem, elutaztam Iaşi-ba, de továbbra sem akart tárgyalni. Végül elmondtam a szőkefalviak érveit, úgy tűnt, hogy megérti, és barátokként váltunk el” – meséli Végh József.
De hiába győzte meg a volt elöljáró Corneliu Mititelut, hogy a csődbe juttatott vállalat vagyonát ossza fel és próbálja meg külön-külön értékesíteni, a felsőbb érdekek közbeszóltak. „Végül én is úgy gondoltam, hogy ily módon könnyebben el lehetne árverezni az Agrozooviticola-vagyont, de az én véleményem kevéssé számít. A jelenlegi tulajdonos, az állam másként szeretné: vagy mindent eladunk, vagy semmit. Mit gondol, nekem nem érdekem minél előbb túladni ezeken az ingatlanokon?” – kérdezi a felszámolással és átszervezéssel megbízott vezető. Arról, hogy milyen fázisban van az új eladási procedúra kidolgozása, a moldvai szakember szintén felháborodottan válaszol. Kiderül: annak ellenére, hogy már megtörtént a javak értékének felmérése, a jelenlegi tulajdonos újabb felértékelést kért. „Három év telt el, és egy helyben topogunk. Most csak azt tudom remélni, hogy valamikor július végére elkészül a felértékelés, bár ki tudja” – mondja, de látszik, hogy ezt maga sem hiszi. Mititelu elszólja magát, miszerint valakinek egyáltalán nem mindegy, ki teszi rá a kezét a kastélyra, azonban nevet nem hajlandó említeni.
„Semmit nem lehet bizonyítani, és különben is, én csak az aktívumok értékesítéséért felelek” – teszi hozzá a jogi felszámoló. A helyi közösség nemcsak érzelmileg ragaszkodik a falu épített örökségének legfontosabb eleméhez. „Számos társadalmi-kulturális célra lehetne használni a kastélyt, de leginkább egy öregotthonra lenne szükségünk” – fejtegeti Végh József. Évekkel ezelőtt a szőkefalvi és környékbeli magyarság egy alkalommal a kastély udvarán, Wesselényi Margit sírjánál gyűlt össze megünnepelni a magyar forradalom évfordulóját.
A tulajdonos azóta március 15-én nem engedi be ide a helyi közösséget. Az év többi napján azonban szabadon lehet kószálni az árkádíves portikus előtt, a még megmaradt fák között. Bő félórás sétánk alatt egyetlen őr sem jelentkezett, pedig az állam a havi ezer lejt mindhárom alkalmazottjának kifizeti. „Kiadnivaló pénz van, de bevételre, legalábbis ha az önkormányzat adja, nincs szükség” – állapítja meg lehangoltan a volt elöljáró.
Tűz ütött ki kedd reggel a temesvári megyei kórház egyik kórtermében. A helyszínre a tűzoltók vonultak ki, és a szomszédos kórteremből két személy önként evakuálta magát.
Enyhe hipotermiás állapotban hoztak le a Máramarosi-havasokból egy ukrán férfit a hegyimentők és a határrendészek keddre virradóra.
Akkreditált, a román oktatási minisztérium által elismert képzést indít ősztől pedagógusoknak az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány.
Zahoránszki Brigitta Máramaros megyei parlamenti képviselő a Krónikának elmondta: a szakemberek által javasolt megoldás láttán a rónaszékiek érzik, hogy a hatóságok nem közömbösek a helyzetük iránt.
Bevezették hétfőn az elárasztott parajdi sóbánya fölött kígyózó Korond-patak vizét az ebből a célból épített csőrendszerbe, és ezzel végéhez közelednek a bányánál zajló sürgősségi munkálatok az illetékesek szerint.
Románia régióinak nagy részén ingadozó lesz a hőmérséklet a következő két hétben, és esőzésekre is számítani lehet – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) július 28. és augusztus 10. közötti időszakra vonatkozó előrejelzéséből.
Összesen 19 800 lej értékű bírságot „Osztott szét” a csendőrség a Nagyváradon szombaton az önkormányzat tiltása ellenére megtartott Pride-felvonulás kapcsán.
Zivatarokra figyelmeztető narancssárga és sárga jelzésű riasztás van érvényben vasárnap estig az ország nyugati felén. Az ország keleti felében ugyanakkor harmadfokú, vörös jelzésű riasztást adtak ki kánikula miatt.
Az Országos Katasztrófavédelmi Főfelügyelőség (IGSU) szerint jelentős károkat okozott a szombat délutáni és esti vihar Románia nyolc megyéjében – köztük Erdély, a Partium és a Bánság számos településén.
Ha az Európai Unió nem védi meg őshonos nemzeti közösségeket, nem különbözteti meg őket a bevándorló közösségektől, „akkor Európa saját sírját fogja megásni”,