Hatalmas a konfrontáció a medvehelyzet miatt

Kényes téma a túlszaporodott medveállomány kezelése – nyilatkozta lapunknak Sárkány Árpád, a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke. Szerinte örvendetes, hogy a kormány elfogadta az azonnali beavatkozást lehetővé tevő, a veszélyes medvék eltávolítását szabályozó sürgősségi rendeletet, ám ezzel nem lehet rövid idő alatt rendet tenni.

Úgy tűnik, nem fogunk sok kilőtt medvéről hallani, hiszen mindenki ódzkodik ettől a döntéstől.

Ismeretes az öt évvel ezelőtti nagyszebeni történet, amikor a prefektus, a rendőrparancsnok tűzparancsot adott ki, ki is lőtték a városban kószáló medvét, majd 24 óra után bűnvádi eljárás indult a parancsot végrehajtó vadőr ellen – emlékeztet a szakértő.

Sárkány Árpád rámutatott, a jelenlegi kormányrendelet értelmében az önkormányzat alakít bizottságot, amelynek tagja a polgármesteri hivatal, a csendőrség és a vadásztársaság képviselője, illetve egy állatorvos, aki altatópuskával rendelkezik. A medvét a tagok többségi szavazatával lehet kilőni – erre minden bizonnyal csak abban az esetben szavaznak, ha emberre támad a medve, ám akkor is meg kell fontolniuk, hiszen a támadások gyakran éjszaka történnek, nehéz körülmények között lehet-kellene lőni.

Ha pedig a vad csak megsebesül, még nagyobb problémákat okozhat

– részletezte Sárkány Árpád. Az elaltatás, elszállítás szerinte nem járható út, mert bizonyítékok vannak arra, hogy a medvék többsége visszatér a megszokott élőhelyére, de ha nem így történik, akkor is csak átszállítják a problémát egy másik helyszínre. Marad az elkergetés, ám ennek sem túl nagy a hatékonysága: amint a vadőr, a csendőrök távoznak, a medve visszatér.

Sárkány Árpád abban bízik, idővel mindegyik fél beletanul, hogy alkalmazzák a rendeletet, jelenleg mindenki abban reménykedik, hogy minél kevesebb beavatkozásra lesz szükség. Egyelőre még egyetlen vadásztársaság sem kötött szerződést önkormányzatokkal, kivárnak, mérlegelnek.

Az már megkönnyítette a helyzetüket, hogy megváltoztatták a fegyverhasználati törvényt, a hivatásos vadászok, a vadőrök a lakott területen is használhatják a fegyvert védelemre, a veszélyes medve kilövésére.

A kifizetésekkel sem lesznek gondok, az önkormányzat fizet a vadásztársaságnak, majd utólagos elszámolással megkapja a pénzét az államkasszából. Táncos Barna környezetvédelmi miniszter felvállalta a konfrontációt, ami semmi pozitívumot nem hoz a politikai karrierjében, minden irányból támadások érik: nemcsak a medvét védő civil szervezetek támadják, hanem azok is, akiknek segíteni akar. A szakmabeliek azt kifogásolják, hogy az intézkedések nem követik elég gyorsan egymást, de minden lépés óriási ellenállásba ütközik.

Pontosították, hogy mi a teendő a medvék miatti beavatkozásoknál

A Környezetvédelmi Minisztérium és székelyföldi önkormányzati vezetők online megbeszélésen tisztáztak gyakorlati kérdéseket a medveproblémák lehetséges megoldásaival kapcsolatosan – adta hírül az RMDSZ Székelyföldi Önkormányzati Tanácsának elnöke.

Sárkány Árpád szerint a legszerencsétlenebb felállás, amikor a vadgazdálkodás a környezetvédelmi minisztériumhoz tartozik, hiszen ennek a szaktárcának szorosan a civil szervezetekkel kell együtt dolgoznia.

A vadászat nehezen egyeztethető össze a környezetvédelemmel, ezért számos országban a vadgazdálkodás a mezőgazdasági minisztériumhoz vagy egy különálló erdészeti tárcához tartozik.

Eközben mindenkit megnyugtató állománybecslésre van szükség, ám a szakember szerint két-három évbe telik, amíg ezt véglegesítik; csakhogy addig sem lehet tehetetlenül szemlélni, hogy a túlszaporodás ellehetetleníti az emberek mindennapjait, veszélyezteti a javakat, az emberéletet. Ma már nincs osztálykirándulás, erdei túra, sátortábor, a családok nem járnak gombászni, málnát szedni, mert félnek a medvétől – sorolta Sárkány Árpád.

Jelezte, a többezres állomány esetében még nem végeztek DNS-vizsgálatra alapuló számlálást. Ürülék- vagy szőrmintákat vizsgálnak a laboratóriumban – ha meg is fizetnek tíz embert egy faluban, hogy mintát gyűjtsön, nagy a kísértés, hogy ugyanabból az ürülékhalomból készítsen harminc mintát, és elkérje érte a pénzt. Így továbbra is viták vannak arról, hogy hat- vagy nyolcezer medve él Románia területén, ám 

a lényeg az, hogy az állomány évente minimum 10 százalékkal növekszik, mert annyi a szaporulat, tehát évente 600 vagy 800 medvével több van.

„A kérdés az, hogy ezt meddig akarjuk görgetni, hol van a határ, amikor meghúzzuk a vonalat” – mutatott rá Sárkány Árpád.

Hozzátette, a „felesleget” oda lehetne ajándékozni azoknak az országoknak, ahol nincs medve, de egyik sem akarja a konfliktust bevinni a saját országába. „Azt szeretnék, védjük itt a medvét, ahol nem zavarja őket, és csak a tévében nézik a híreket a medvetámadásokról” – húzta alá a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács alelnöke. Arra is felhívta a figyelmet, hogy jelenleg kevesebb a támadás, mert most érik a kukorica, a medvék beköltöztek a kukoricatáblákba, ezért kevesebb jár be a településekre.

Ez „a vihar előtti csend”, ugyanis idén kevés bükk- és tölgymakk termett, így amint a kukoricát betakarítják, a medve élelem nélkül marad.

– véli Sárkány Árpád, hangsúlyozva, hogy ha enyhe a tél, akkor a medve nem húzódik vissza.

A medve szerethető vad, büszkék kellene lennünk a hazai állományra, ám a túlszaporodás folyamatos konfliktusokat okoz, a vadfaj elveszítette a méltóságát, Európa csúcsragadozója Bálványoson, a Transzfogarasi út mentén kéreget – hívta fel a figyelmet a székelyföldi szakember. Úgy véli,

az egyensúlyt kell visszaállítani, hiszen 2016 előtt is sok medve volt, de akkor minden támadás hatalmas szenzációnak számított, míg „ma már csak akkor az, ha az áldozat belehal”.

Arra a kérdésünkre, hogy megelőző kvóta esetén valóban csak a trófeának számító nagy medvéket lőnék-e ki, Sárkány Árpád kifejtette, minden vadállomány piramis­szerű: a csúcsán vannak az idős, nagy méretű egyedek, a közepén a középkorú, közepes méretűek, majd az alján a szaporulat. A szabályozás arról szól, hogy a piramis valamennyi részéből ki kell emelni egyedeket, hogy az állomány egészségesen fejlődhessen. Erre megvan a törvényes lehetőség, a miniszter minden évben kihirdetheti a megelőzési és a beavatkozási kvótát, ám ezt nem alkalmazzák.

Ott kell vadászati módszerekkel beavatkozni, ahol problémát jelent a túlszaporulat, például az Erdélyi-szigethegységben erre nincs szükség.

Félő, hogy ha nem lesz beavatkozás, az emberek önbíráskodni kezdenek, vannak térségek, ahol bár sok a medve, soha nincs medvetámadás. Ha a vad fagy­álló folyadékba áztatott kenyeret eszik, szörnyű kínok között pusztul el, napokig szenved – figyelmeztetett a szakember.

A vaddisznóállományt elpusztította az afrikai sertéspestis, miközben a medvék táplálékláncában fontos szerepe volt a vadmalacnak; most viszont megölik a szarvasborjakat. A medve túlszaporodása a többi faj létét is befolyásolja, ezen is el kell gondolkodni – húzta alá Sárkány Árpád. Bár tervezik, de

szerinte értelmetlen medverezervátumot létrehozni, mert állatkínzás bezárni a medvét egy szűk területre, másrészt „úgyis egy medverezervátum az egész ország”, minden a medvetartásnak van alárendelve.

A szakértő szerint a helyzet azért fajult el idáig, mert a lakosság csak nagyon kis hányadát érinti közvetlenül a medveveszély, azokat, akik az erdőszéli településeken élnek. A nagyvárosi ember ebben a kérdésben érzelmileg manipulálható: ha úgy teszik fel a kérdést, ki kell-e lőni a medvét, a többség nemmel felel. A kérdést viszont úgy kellene feltenni, szükség van-e az állomány szabályozására, hogy megelőzzük az ember-medve konfliktusokat, és a vad se veszítse el a méltóságát.

Nehezen „szelídíthető” meg a medveprobléma: sok még az ismeretlen a nagyvadak azonnali eltávolítása körül

Egyik napról a másikra nem oldódik meg a településekre bejáró, az emberéletet és a javakat veszélyeztető medvék problémája a Krónikának nyilatkozó szakemberek szerint.