Hasznosítás helyett pusztulásra ítélik a hatóságok a kulturális örökséget

Navracsics Tibor sportért, ifjúságért, oktatásért és kultúráért felelős EB-biztos szerint Európa Ázsiától való különállása nem feltétlenül földrajzi, hanem kulturális kérdés. „Ami minket megkülönböztet Ázsiától, az az európai kultúra” – szögezte le. Meglátásában, ahogyan bővült az Európai Unió, ahogyan egyre sokszínűbbé vált, ahogyan szembesültünk a problémákkal, kicsit mintha kezdenénk elfeledkezni arról, hogy mit is jelent az európai közösség, mi az, ami összeköt bennünket.

Úgy véli, a kulturális örökségnek legalább három dimenziója kiemelendő: turisztikai vonzereje, az oktatásban való hangsúlyos megjelenítése, illetve kreativitásra ösztönző szerepe.

„A turizmus itt többször is szóba került, mint természetes szövetségese a kulturális örökségnek. Van összefüggés: a turizmus nem ér semmit a kulturális örökség helyszínei nélkül, de az örökség is szegényebb marad, ha nem látják. Hajlamosak vagyunk lebecsülni a kultúra jelentőségét, pedig Európában a két legnépszerűbb turisztikai látványosság a párizsi Notre Dame székesegyház és a Sacre Coeur bazilika. Nem feltétlenül az építészeti egyediség, ami látványossággá teszi a két épületet, többre van szükség: azon túl, hogy Párizsban vannak, szépirodalomtól a kereszténységig sok minden hozzájárul ahhoz, hogy ezek a kulturális örökségek ennyire értékesek a turisták számára” – hangsúlyozta többnapos romániai látogatása során a magyarországi politikus.

A biztos szerint ugyanakkor arra is oda kell figyelni, hogy a kulturális örökség védelme, használata, megismerése az oktatási anyag részévé váljon. Navracsics úgy véli, ennek kell lennie az állampolgársági képzés egyik legfontosabb elemének, hiszen ez hozzájárul az egymás iránti tisztelet kialakításához, a sokszínűség megismeréséhez.  Ami a harmadik dimenziót, a kreativitást illeti, az egykori külügyminiszter elmondta, a 2018-as Európai Kulturális Örökség Évének jelszava: amikor a múlt találkozik a jövővel, vagyis meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy a kulturális örökség egyfajta erőforrásává váljon a kortárs művészetnek.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Irina Cios, a Román Kulturális Alap igazgatója is, amikor arról beszélt, hogy Romániában szinte ismeretlen fogalom a kulturális menedzsment, mint ahogy rendkívül hiányos a nagyközönség az értékek megbecsülésére való nevelése is.

Műemlékvédelem és -hasznosítás terén Romániának bőven akadna tanulnivalója nyugati szomszédjától. Soós Zoltán marosvásárhelyi muzeológus szerint a felújított épületeket kár lenne nem bevonni a turisztikai körforgalomba és nem megmutatni kívül-belülről a nagyközönségnek.

Mint ahogy az is nagy kár, hogy önkormányzati tulajdonban maradt műemlékeket a helyhatóságok pusztulásra ítélnek.

Nem csak vidéki kastélyokról van szó, marosvásárhelyi épületekről is, melyeket a jelenlegi városvezetés pusztulásra ítélt.

Furu Árpád egy pozitív, Európa-szerte elismert példát mutatott. A Torockó értékvédő program igazgatója azt mutatta be, hogyan járult hozzá egy támogatási rendszer ahhoz, hogy a Fehér megyei település turizmusa és gazdasági tevékenysége is fellendüljön.

„Felajánlottuk a torockói háztulajdonosoknak, hogy támogatást biztosítunk, amennyiben megtartják az épületek eredeti formáját, és ha az előírásoknak megfelelően újítják fel azokat. Ma a háromszáz házból hatvannyolcban panzió működik, ez pedig munkahelyeket jelent nemcsak a tulajdonosoknak, hanem a környéken élő embereknek egyaránt” – magyarázta. A munkahelyek teremtése mellett a Székelykő lábánál fekvő falu másik nagy nyeresége a közösségi kohézió, melynek kialakulásához az értékvédő program elengedhetetlennek bizonyult.

A két évtizeddel ezelőtt beindított programnak köszönhetően a torockói fiatalok nem hagyták ott a falut, hanem beindították a fordított vándorlást: férjet, feleséget hoztak maguknak.

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg Hegedűs Csilla, az RMDSZ kultúráért felelős ügyvezető alelnöke is, aki arról beszélt, hogy a kulturális örökség a magyarság nemzeti identitásának alapja, de ugyanakkor összeköt bennünket, európaiakat is. „Ha megengedjük a fiatal generációnak, hogy saját képére formálja azt, akkor nyert ügyünk van, hiszen így biztosítjuk a továbbélését is” – mondta.

Műemlékvédelem terén Romániában az egyik legnagyobb gondot az jelenti, hogy sem az Európai Unió, sem a román állam nem támogatja a magánkézbe visszakerült műemlék épületek restaurálását – mutatott rá Kálnoky Tibor, a miklósvári kastély tulajdonosa.

„Érthetetlen miért van így, még abban az esetben is, ha a tulajdonos megnyitja kastélyát a nagyközönség előtt, vagy akár szociális és kulturális tevékenységek folytatására rendezi be” – sérelmezte a háromszéki gróf.

Hegedűs Csilla volt kultuszminiszter szerint ez már csak azért is igazságtalan, mert az állam hatvan éven keresztül bitorolta, lelakta, tönkretette ezeket az ingatlanokat. A hatóságok pofátlansága számos esetben ezen a határon is túllép: állagmegőrzési munkálatok elvégzése címén nem egy esetben kártérítést próbáltak kierőszakolni a visszaadott kastélyok tulajdonosaitól.

Ennél is súlyosabb, amikor az állam helyi vagy központi képviselői, mondvacsinált okok miatt mindegyre odázzák vagy nyíltan megtagadják az épületek restitúcióját.

A szakmai tanácskozás házigazdája, Sógor Csaba EP-képviselő szerint a visszaszolgáltatás már csak azért is fontos, mert az eredeti tulajdonosok képesek leginkább megbecsülni és a közösség javára fordítani épített, írott, tárgyi és egyéb kulturális örökségünket.

A statisztikák szerint az elmúlt években mindössze Erdélyben mintegy négyszáz kastély, udvarház már műemlék jellegű épület került vissza magánkézbe. A román hatóságok képviselői is belátják, hogy ez nem helyes megoldás. „Egyetlen hazai politikus sem ellenzi az épített örökség fokozott védelmét, viszont egyik sem igyekszik megváltoztatni a jelenlegi törvényeket” – szólt a politikai akarat hiányáról Ştefan Bâlici, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal menedzsere.