Fenntartásokkal fogadott törvényes műemléktoldás: műépítészek szerint felesleges aggódni a marosvásárhelyi épületbővítés miatt

Az akut helyhiány a magyarázata annak a jelentős beruházásnak, amelyet az igazságügyi tárca végez a marosvásárhelyi bíróságnak, törvényszéknek, táblabíróságnak és ügyészségnek otthont adó két műemlék épületen. Az 1700-as, illetve 1800-as évek végén épült Bolyai téri impozáns ingatlanokhoz, az igazságügyi palotához, valamint az egykori királyi tábla épületéhez egy-egy újabb részt toldanak hozzá – a tervezők szerint a korhű építkezési stílus megőrzésével. Az utóbbi hónapokban mégis egyre több, városa építészeti öröksége iránt elkötelezett marosvásárhelyi fejezte ki aggodalmát a két épület „megtoldásával” kapcsolatosan.

Keresztes Géza műépítész szerint nincs mitől tartani, mindkét épületet a lehető legszakszerűbben bővítik. Mint érvelt,

Bukarestben öt minisztérium hagyta jóvá a beruházást, és a műemlékvédelem is áldását adta a tervre.

„Eleve az volt a kikötés, hogy a régi épületek stílusához kell igazítani az újak homlokzatát. Ebből nem lehetett, és nem is akartunk engedni” – szögezte le lapunknak Keresztes. Ugyanakkor hozzátette, hogy a megrendelő részéről – a törvényszéken történt elnökcsere után – voltak némi tervmódosítási próbálkozások, azonban a szakemberek nem voltak hajlandók kompromisszumos megoldásokhoz folyamodni. Ebbe valószínűleg a finanszírozó Országos Befektetési Társaság (CNI) sem egyezett volna bele.

Az igazságügyi minisztérium műemlékek iránti érdektelensége már korábban is megmutatkozott. A több mint kétszáz éves Kendeffy-palota felújítási tervét végző Guttmann Szabolcs a Krónikának elmondta, hogy mivel a szaktárca nem irányozott elő egyetlen fillért sem a falak kép- és kőkutatására, az általa vezetett csapat önkéntes alapon végezte el azt.

– fejtette ki a kolozsvári műépítész.

Mindkét bővítésre szoruló ingatlan a város építészeti kincsei közé tartozik. A törvényszéknek otthont adó Bolyai téri valamikori főúri palota a 18. század vége felé épült. A Teleki Tékával szemben álló impozáns épületet Kendeffy Elek és Bethlen Krisztina fia, Kendeffy Ádám 1826-ig birtokolta, majd elcserélte a királyi tábla két főtéri épületével. A palotát ekkor Sófalvi József tervei alapján, Schaffner Ignác kőművespallér, Thomas Rupert ácspallér és mások közreműködésével tették alkalmassá az új funkció ellátására. „Ezt követően 1849-ig, a Habsburg-tartományként különálló Erdélyi Nagyfejedelemség korszakának végéig itt székelt az erdélyi Királyi Ítélőtábla, de a későbbiekben is, gyakorlatilag napjainkig, folyamatosan joghatósági szervek használják az épületet. A telekhez eredetileg melléképületek és a jelenlegi Retyezát utcáig terjedő nagyméretű kert tartozott – a későbbiekben ezen a területen épült fel a bíróság dualizmus kori épülete, illetve a börtön” – írja Orbán János művészettörténész az 1789-re datált épületről.

A szomszédos, Bíróság utcai, eklektikus stílusú épületet bő évszázaddal későbben, 1895–97 között emelték. A téglalap alaprajzú épület szimmetrikus szerkesztésű utcai homlokzatának földszintje rusztikázott, míg emeleti részei, főleg az ablakok környéke, gazdag vakolatdíszítéssel ékesített. Az épület két belső udvart is magában foglal, ide nyílnak a minden szinten körbefutó körfolyosók.

A két épület közelségét a toldások még inkább fokozzák: az amúgy is szűk közös udvar teljesen összezsugorodott. Az igazságügyi minisztérium azzal sem számolt, hogy az épületek bővítésével a parkolási gondok is növekedni fognak.

A Bolyai téren és a közeli kis utcákban reggel 8 óra után szinte lehetetlen helyet találni. Bár a környék belvárosnak számít, a tömegközlekedési eszközök elkerülik.

Nemcsak az új szárnyak arculata, a régi épületek renoválása is több kérdést felvet. Magyar szemszögből a legfontosabb az épületbelsőkben lévő díszítéseket illeti. Amint Guttmann Szabolcs elmondta, a Kendeffy-ház freskóinak „újravarázsolásáról” egyelőre szó sem lehet.

Komoly kihívást jelent a másik épület falfestményeinek felújítása; ezek a képek egyszer már zavarónak bizonyultak, ezért a száz évvel ezelőtt berendezkedett román hatalom az eltüntetésükről döntött.

Mintegy hetvenöt esztendőn keresztül, az 1920-as impériumváltástól az 1995-ben végzett általános felújításig a négy festményt vakolat, rejtette. Ezek a magyar jog fejlődése szempontjából négy kiemelkedő férfiút ábrázolnak: II. András királyt, az Aranybulla kiadóját, Mátyás királyt, az igazságost, Werbőczy Istvánt, a Tripartitum szerzőjét, és Deák Ferencet, „a haza bölcsét”. Szintén a múlt eltüntetése volt azok célja is, akik a Kendeffy-palota belsejében lévő 1789-es emléktábláról levésték a kígyós bethleni Bethlen címert. Ennek kijavítása – a már említett érdektelenség miatt – teljesen bizonytalan.

A munkálatok befejezéséig a városi bíróság, valamint a megyei törvényszék polgári és közigazgatási részlege ideiglenesen a Marosvásárhely koronkai kijáratánál lévő Hotel Businessbe költözött. A bíróságok bűnügyi részlege a Dózsa György utcai Ciao Szállodában kapott helyet. Mindkét épület a Szociáldemokrata Párthoz közel álló Vlas család tulajdonát képezi. „Az adminisztrációs munka lebonyolítására a törvényszék tizenöt irodát, míg a bíróság nyolcat foglal el. A törvényszéknek ezenkívül három tárgyalóterme és egy tanácsterme van. A bíróságnak ugyancsak három tárgyalóterme van, amelyek befogadóképessége és felszereltsége megfelel a követelményeknek” – állítja Veronica Szasz, a törvényszék elnöke. Az igazságügyi szervek négyzetméterenkénti 8 eurós házbért fizetnek a turisztikai egység tulajdonosának. Az összeg havi több tízezer euróra rúg.