– hívta fel a figyelmet a szakorvos. Felidézte, magyarországi adatok vannak arról, hogy húsz év alatt 200–300 grammal növekedett az újszülöttek átlagsúlya, de a kolozsvári magánkórházban is készítettek kimutatást, és tíz év alatt több mint 100 grammal növekedett az átlagsúly. „Ez óriási növekedés, és minél nagyobb a gyerek, annál inkább választjuk a hasi műtétet” – szögezte le Zsigmond István.

Hozzátette: tovább növeli a császármetszések arányát, hogy a nők egyre idősebb korban vállalnak gyereket, ez újabb indok lehet az orvosi beavatkozásra. Megnövekedett a különböző betegségek megléte miatt javasolt császármetszések száma, sokkal több az orvosi indoklás, mint húsz–harminc évvel ezelőtt. Ez azzal magyarázható, hogy egyre több esetben a betegségek ellenére is sikerül a teherbeesés és kihordás. A nők fájdalomtűrése viszont csökkent, ha az édesanya nagyon szenved, nem akarja a természetes szülést, akkor az orvosok sem erőltetik.

– mondta a szakorvos. Arra is kitért, hogy a különböző kismamaklubok, szülésiskolák általában a természetes szülés hívei, de el kell fogadni, hogy ez nem minden esetben valósítható meg. „Én is a természetes szülés híve vagyok, de a császármetszés lehetőségét nem lehet kizárni. Nagyon sok kismama kezdi úgy, hogy minden beavatkozást visszautasít, csak természetes szülést akar, ám tízből nyolc a szülés során már kéri legalább az epidurális érzéstelenítést, és aki kevésbé bírja a fájdalmat, császármetszés mellett dönt” – részletezte Zsigmond István. Hangsúlyozta, a természetes szülést nem elég akarni, végig is kell csinálni. Ha az anya nem bírja a fájdalmat, kéri a császármetszést, az orvos nem utasítja vissza, arra hivatkozva, hogy „ki kell bírni”.

A kolozsvári szülész szakorvos kérdésünkre elmondta, előfordul természetesen olyan is, hogy az orvos saját kényelmi szempontjai miatt dönt a császármetszés mellett, de ez nem jellemző. „A felkészítőkön sokszor riogatnak ezzel, hogy az orvos erőlteti az indokolatlan császármetszést, de ez nem jellemző. Mindenki olyan szülész orvost válasszon, akiben megbízik, és akiről nem feltételezi, hogy indokolatlanul dönt a császármetszés mellett” – javasolja Zsigmond István.

„Ez mind azért fontos, mert a nő jobban átlátja, megérti, mi történik vele, mire van szüksége nemcsak testileg, de lelkileg is, hogy meg tudja szülni kisbabáját, könnyebben fog döntést hozni, illetve nem kell hirtelen másra bíznia döntési jogát. Ezáltal magabiztosabbnak fogja érezni magát és nem kiszolgáltatottnak” – részletezte a dúla, aki fontosnak tartja azt is, hogy legyen jelen egy támogató személy a szülő pár mellett. Egy olyan személy, aki átérzi a nő, a pár szükségleteit, de egyúttal objektíven tudja figyelni a folyamatot. „Mégpedig azért, mert a szüléshez legtöbb esetben érzelmi támogatásra van szükség orvosi beavatkozások helyett. Ezt jól mutatja az a statisztika is, miszerint azon országokban, ahol a legkisebb a császármetszések aránya, a várandósság és szülés nagy része alatt bába van jelen orvos helyett. Nyilván itt is figyelnek a fizikai egészségre, elvégzik a szükséges vizsgálatokat, de nem erre teszik a hangsúlyt. Hanem a nőre, a nő érzéseire, mibenlétére, a mama-baba egységére” – irányította rá figyelmünket Cosma Sonja.

Hozzátette:

Mindezt tudományos kutatással is alátámasztotta. Mint mondta, dr. Marshall Klaus gyermekgyógyász és neonatológus professzor több mint kétezer megfigyelést végzett kétféle csoporttal. Mindkét csoport komplikációmentes várandósságot követő, hagyományos szülészeti ellátást kapott. Az egyetlen különbség az volt, hogy az egyik csoportban dúla is jelen volt a szülésnél. Az eredmény: a dúla által is kísért szüléseknél a vajúdás időtartama 25 százalékkal lerövidült, a császármetszések száma 50 százalékkal csökkent, 40 százalékkal kevesebbszer kellett oxitocint, 30 százalékkal kevesebbszer fogót, fájdalomcsillapítást, 60 százalékkal kevesebbszer pedig epidurális érzéstelenítést használni, valamint gátmetszést végezni. Meglepő módon dúlák jelenlétében az apák is sokkal aktívabbak voltak.

„Dúlakörünk tagjai is azt tapasztalják, ha vajúdáskor, szüléskor támogató-elfogadó környezetben van, az anya akkor tudja átadni magát a folyamatnak. Akik szülés után fordulnak hozzánk támogatásért, azzal a jelenséggel találkozunk, hogy nem feltétlen úgy zajlott a szülés, ahogyan az anya elképzelte, úgy érezte, hogy nem vették figyelembe az igényeit, szükségleteit, mintha irányították volna, ebből kifolyólag szoronghat, nem mindig érzi kompetens szülőnek magát” – osztotta meg velünk tapasztalatait Cosma Sonja.

Hozzátette: a mai orvosi, kórházi rendszerek, protokollok – nem csak Romániában – az azonnali beavatkozásra és a megelőzésre összpontosítanak. Ami nagyon jól működik életmentő vészhelyzetek, betegség esetén. „Viszont a szülés nem egy vészhelyzetes állapot, legkevésbé betegség. Ha erre tesszük a hangsúlyt, az anya félni fog, ami köztudottan a vajúdás hátrányára fog válni, vagyis elő fogják idézni a művi beavatkozások sorát” – fogalmazta meg a dúla.