HIRDETÉS
Etnikai diszkriminációra és ebből fakadó agresszióra panaszkodik Imecs-Magdó Levente, a kolozsvári Váróterem Projekt vezetője, aki azt állítja, hogy egy héttel ezelőtt harmadmagával azért bántalmazták egy italboltban, mert magyarul beszéltek. A független színtársulat vezetője szombaton villámpostán számolt be a kolozsvári magyar sajtónak – köztük a Krónikának – az október 27-én éjjel történtekről. A fiatal színész elmondása szerint múlt péntek éjjel sörözés után budapesti unokafivérével és egy barátjával betértek a Deák Ferenc (Eroilor) utcában működő TopDrinks italboltba, ahol rögtön feltűnt nekik, hogy a pult mögött álló kiszolgáló férfi „szemmel láthatóan ittas állapotban volt”.
Épp azt tárgyalták egymás között – magyarul –, hogy mit is vásároljanak, amikor megjelent az üzlet hátsó helyiségéből egy magas és szerinte szintén ittas, kopasz férfi, és feltette nekik a kérdést: „De ce vorbiți în limba maghiară în România?” (Miért beszéltek magyarul Romániában?)
Ezután szóváltás kerekedett köztük, amelynek során Imecs-Magdó és kolozsvári társa magyarázni próbálta, hogy unokafivére magyarországi, nem tud románul, és különben is joguk van az anyanyelvhasználathoz. A színész állítása szerint dulakodásig fajult a dolog, odajött hozzájuk a pultnál álló magas fiatalember és az éjjeliőr is, akik a támadó pártjára álltak.
„Budapesti unokatestvérem volt mindvégig a leghiggadtabb, ő mondta, hogy tegyünk le minden dolgot, amit vásárolni szerettünk volna, és menjünk el innen, s ezzel ő ki is ment az üzletből – emlékszik vissza a történtekre a Váróterem Projekt vezetője –. Mi megfogadtuk tanácsát: visszatettük a kiválasztott italokat a hűtőbe – fontos megjegyeznem, mert magam is csodálkozom rajta, hogy nem csapkodtuk, nem dobtuk, hanem visszatettük szépen a sorba – és elindultunk kifelé. Ekkor már hosszabb ideje a magas kopasz fickó – aki az egészet kezdte – ütött felénk, hadonászott, de mivel egy szűk helyiségről van szó, sok áruval telepakolva, nem igazán ért le bennünket. Mikor kiértünk és azt hittük, hogy ezt megúsztuk ennyivel, az éjjeliőr és a pultnál álló ittas elárusító utánunk jött, és azzal vádaskodott, hogy loptunk a boltból, majd se szó, se beszéd utánunk jöttek és ütni kezdtek.”
Imecs-Magdó szerint ökölütést mértek az állára, amitől megtántorodva a szomszéd üzlethelyiség ajtajának csapódott.
Határozottan állítja, hogy általában békítő szándékkal lépett fel, két kezét feltartva arra szólította fel őket: „Haideți să ne calmăm!” (Gyertek, nyugodjunk le!) – emlékei szerint ekkor kaphatta az öklöst.
A színész szerint a magas elárusító – aki időközben egy rúgáskísérletnél elesett, annyira részeg volt – az utcai terasz egyik székét felkapta, azt akarva hozzájuk vágni, ezután el tudtak menni a helyszínről, mielőtt nagyobb baj történt volna. „A korrektség és a minél nagyobb objektivitás miatt fontosnak tartom megjegyezni, hogy nyilván bennünk is volt alkohol, illetve az engem ért ökölütést leszámítva más fizikai bántalmazás nem ért bennünket. Feljelentést nem tettünk. Bánom” – közölte a harmincéves színész.
Imecs-Magdó felháborítónak tartja az etnikai alapú hátrányos megkülönböztetést, amely szerinte egyértelműen jelzi, hogy „valami nagyon nincs rendben, és hogy a politikum által generált nacionalizmus milyen káros hatással van mindennapjaink biztonságára”.
Hozzátette, nem akar a székelyudvarhelyi „Kauflandos-miccses” eset (egy román videóblogger azt állította, hogy nemzetisége miatt nem szolgálták ki az áruházlánc székelyudvarhelyi grilljénél – szerk. megj.) szintjére jutni, de leegyszerűsítve szerinte tulajdonképpen az történt, hogy egyértelműen azért nem szolgálták ki Kolozsváron, mert magyarul beszéltek, ráadásul ezért meg is verték kicsit.
A szóban forgó központi italboltban azonban másképp emlékeznek az incidensre. Lapunk szombaton délután felkereste a Deák Ferenc utcai TopDrinks üzletet, ahol sikerült szóba állnunk azzal az elárusítóval, aki Imecs-Magdó szerint az éjjeli történet idején „beszámíthatatlanul ittas állapotban végezte a munkáját”, majd odakint is rájuk támadt. „Emlékszem a történetre, de szó sem volt semmiféle fizikai bántalmazásról.
Ami pedig ennél is fontosabb: az illető társaság nem a mi alkalmazottainkkal került szóváltásba, hanem más vendégekkel. Nekünk nincs is éjjeliőrünk” – nyilatkozta lapunknak Alexandru Tiberiu.
Kérdéseinkre a huszonéves, magas fiatalember elmondta, nagyon ritkán iszik alkoholt, munkaidőben soha, és ha akkor ittasnak tűnt, az szerinte azért volt, mert azokban a napokban ételmérgezésben szenvedett, betegen dolgozott. Felidézte, azon az éjszakán is egyedül szolgált ki, és felfigyelt az üzlet hátsó feléből hallatszó szóváltásra. „Felemelt hangon beszéltek, de csak most tudom öntől, hogy min vitáztak. Hátramentem, és felkértem valamennyiüket, hogy hagyják el az üzletet, ne itt veszekedjenek” – magyarázta az 1994 óta működő bolt elárusítója, leszögezve: akkor látta először a feltételezett agresszort és a másik férfit is – aki Imecs-Magdóék szerint éjjeliőr lehetett –, szerinte nem tartoztak a törzsvásárlóik közé.
A TopDrinks alkalmazottja állítja: a két csoport távozása után ki se lépett a boltból, hiszen ezt tiltja a szabályzat, és nemhogy ő nem ütött, nem is tapasztalt fizikai bántalmazást; szerinte ha ilyesmit lát vagy hall, azonnal megnyomja a pánikgombot.
Ha a háromtagú társaságot odakint valóban agresszió érte, akkor az üzlet nevében bocsánatot kérek tőlük, de én semmi ilyesmit nem láttam” – hangsúlyozta a bolti dolgozó. Alexandru Tiberiu felkérte lapunkat, tolmácsoljuk Imecs-Magdó Leventének és barátainak: kész tisztázni velük a történteket, és bármikor szívesen látott vendégek az üzletben. Érdekes adalék egyébként, hogy az elárusító elmondása szerint egy nappal a történtek után egy ismeretlen személy bement a boltba, és arról érdeklődött a kollégájánál, hozzá lehet-e férni a bel- és kültéri videófelvételekhez.
Szerkesztőségünkhöz eljuttatott levelében egyébként a kolozsvári színész közölte: azért nem tettek rendőrségi feljelentést, mert „nem történt nagy baj”, olyan közegből jönnek, ahol azt tanulták, hogy ezeket a dolgokat „jobb nem piszkálni”,
ugyanakkor valamennyien elfoglaltak, „nincs idő ilyen apró-cseprő dolgokkal foglalkozni”. „De egy olyan világban, ahol végre-valahára Erdélybe is begyűrűzött a társadalmi felelősségvállalás (gondolok itt például a családon belüli erőszak elleni halvány kezdeményezésekre, vagy a #metoo kampány – bár még többnyire anonim – felvállalására, melyek mind abszolút üdvözlendő cselekedetek ), úgy gondolom, hogy állampolgári kötelességünk felhívni a figyelmet az ilyen ügyekre. Még akkor is ha ezt későn tesszük meg, mivel kényelmes, elhallgató reflexeinkből nehezen tudunk kitörni” – állapította meg Imecs-Magdó Levente.
