Bogdán Szabolcs János új királyhágómelléki püspök: érezze otthon magát mindenki a gyülekezetében

– Fő püspöki célkitűzéseként a lélekmentést nevezte meg, programja szerint mindent ennek kell alárendelni. Miért tartja fontosnak kihangsúlyozni ezt, nem ez volt az egyház fő feladata mindig is?

– Fontos hangsúlyozni a lélekmentést mint az egyház fő feladatát azért, mivel a megszokottság, a rutin könnyen közömbössé tehet, és ez akadályozza a szolgálatban való megújulást. Nem új a célkitűzés, de szükségünk van arra, hogy naponta emlékeztessük magunkat: ez az egyház fő célja, Jézus Krisztus ezt bízta ránk, és ezt semmi mással nem lehet helyettesíteni.

– A fogyasztói társadalomban szocializálódott ember egyre inkább eltávolodik az egyháztól, Nyugaton alig járnak templomba, de mifelénk is inkább csak az idősek. Ilyen körülmények között hogyan képzeli el az említett lélekmentést?

– A világot mindig közel kellett hozni Isten igéjéhez. Ez a kezdetektől fogva igaz, soha nem volt könnyű a keresztyének küldetése, így ma sem az. Az imádkozáson túl ez nagyon sok energiát, kitartó és odaadó szolgálatot igényel.

Jézus arra biztat, hogy menjünk utána a századik juhnak is, amely elszakadt a nyájtól.

Ezt leginkább az élet igéjének, Isten szeretetének a hirdetésével és az azt alátámasztó hiteles keresztyén élettel lehet elérni. Szeretni egymást, odafigyelni, időt szánni egymásra! Nemcsak a lelkipásztorok feladata ez, hanem mindenkié, aki Krisztus által Isten gyermekének vallja magát. De azt is tudni kell: a lélekmentést Isten végzi, viszont nekünk is odaadóan tennünk kell a tőle kapott feladatainkat.

– A fiatalok számára hogyan tenné vonzóbbá az egyházi életet? Milyen módszerekkel próbálná elérni őket?

– Kiemelt figyelmet fogunk fordítani a fiatalokra. Nagyon fontos minden olyan munkatársnak a bevonása, aki az ifjak közötti szolgálatra egyfelől tehetséget, másfelől Istentől származó elhívást kapott.

A fiatalok nemcsak az egyház jövőjét jelentik, hanem a jelenét is. S az egyháznak, ha nem lesz jelene, akkor nem lesz jövője sem.

Nem kell nekünk ezen a téren a világgal versenyeznünk. Odafigyelve ifjaink igényeire, szükségeire, nagyon nagy szeretettel kell közel vinni hozzájuk az evangéliumot. A Biblia örök, lényege nem változik az idő múlásával, viszont figyelembe kell vennünk, hogy a fiatalok számára az „üzenetet” érdeklődési körüknek megfelelően kell hirdetnünk. Komolyan kell vennünk kérdéseiket, javaslataikat, gondolataikat és akár a lázadásaikat is. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok nagyon nyitottak, és érdeklődnek Isten iránt. Ezt a lehetőséget kell megragadnunk, kihasználnunk.

– Programjában arra is figyelmeztet, hogy „nem szabad szégyellni az evangéliumot”. Ön szerint mi tartja távol a városon, de akár falvakban élő híveket az evangéliumtól, mik a lelki és közösségi építkezés fő akadályai?

– A mai fogyasztói társadalom, mely mindenek felé az egyén érdekét helyezi, egyik negatív következménye a közösségek meggyengülése. Ez az élet minden területén tetten érhető. Miközben magamat akarom megvalósítani, szinte észrevétlenül, de valóságosan elszakadok másoktól. A koronavírus időszaka erre még jobban rásegített. Viszont nem ez a természetes, Istentől rendelt állapotunk, ő az embert közösségi létre teremtette. Igéjének az örömüzenete, az evangélium is erről szól! A gyülekezeti közösség az a hely, ahol testvérekre lehet találni. Ezt viszont sokan nem tudják, pontosan azért, mert eltávolodtak az egyháztól. Feladatunk, hogy újra felmutassuk az ilyenek számára Isten szeretetét.

Úgy kell végeznünk ezt a szolgálatot (itt nemcsak a lelkipásztorokra gondolok, hanem minden református hívőre), hogy legyen benne személyesség. Szívtől szívig kell haladni, hogy megérezzék a távolabb sodródók is: Isten szereti őket, és nagyon fontosak a gyülekezet, a közösség számára is!

Ismét nagy hangsúlyt kell fektetni a családlátogatásra, ami a koronavírus ideje alatt sok helyen elmaradt. Újra kell gondolni a nagyvárosok, a vidék és a szórványok misszióját, hiszen nagyon sokan vannak, akik reformátusnak vallják magukat népszámláláskor, de az egyháznak még csak a nyilvántartásában sem szerepelnek. Nagyon fontos az is, hogy a gyülekezetben, az istentiszteleteken mindenki otthon érezze magát. Az istentiszteleteken kívül a gyülekezet különböző rétegeit megszólító alkalmakra van szükség, amelyek által egyre többen megtalálják helyüket a nagyobb közösségen belül. Nagyon sok jó példa van erre, ezeket kell közkinccsé, közös erőforrássá tenni.

– Melyek azok a területek, ahol Ön szerint a legsürgősebb beavatkozásra van szükség, mivel készül elkezdeni püspöki megbízatását?

– Mindenekelőtt szeretném alaposan áttekinteni, megismerni egyházkerületünk életének minden területét. Nyilván, esperesként is volt rálátásom az egyház életére, de az új feladatkör új megismerést igényel. Szükségesnek tartom a munkatársakkal való jó együttműködést. Mindenki számára le kell tisztázni a feladatköröket, hogy így a lehető legnagyobb hatékonysággal végezzük a ránk bízottakat. Lényeges a számonkérés is, ami szintén előre viszi az egyházkerület különböző ügyeit.

Mivel Csűry István püspök elődöm egy rendezett egyházkerületet hagyott maga után, nem nevezhetek meg sürgős beavatkozási területet.

Az előttünk álló időszak fogja eldönteni, mikor melyik kérdésre kell nagyobb hangsúlyt fektetni. Célom jól megszervezni, megalapozni az előttünk álló hat-éves ciklust.

– Nem csak lelki válság van a világban, hanem gazdasági is. Hogyan fogja felvenni ezzel a versenyt a Királyhágómelléki Református Egyházkerület, van-e anyagi forrás a szűkös lehetőségekkel rendelkező gyülekezetek megsegítésére?

– A Királyhágómelléki Református Egyházkerületben eddig is odafigyeltek a szerényebb anyagi forrással rendelkező gyülekezetekre. Jól működött a szeretetszolgálat intézménye is, persze nagy anyagi erőfeszítés árán, mégis oda tudtunk figyelni az elesettekre.

Egymás terhének hordozása jól működött egyházmegyei szinteken is, ahol erre a célra közös alapokat hoztak létre és a nagyobb gyülekezetek segítettek a kisebbeken.

A jövőben erre még nagyobb hangsúlyt fogunk fektetni egyházkerületi szinten is. Viszont meggyőződésem, tapasztalatom az is, hogy az anyagiak is a lelkiekből fakadnak. Ahol a gyülekezet élő lelki közösség, ott anyagi téren sem lesznek gondok, vagy olyan nagy gondok, amelyeket ne lehetne orvosolni.

– Hogyan próbálják majd segíteni az egyedül élő, nélkülöző időseket? Sok kis gyülekezetben ők teszik ki a hívek javát.

– A szeretetszolgálat (diakónia) egyházkerületünk szolgálatának egyik hangsúlyos pontja. A nélkülözőkre való odafigyelés, azok hatékony segítése tulajdonképpen az evangélium megélését jelenti a mindennapokban.

A Diakónia Alapítvány munkatársai nagyon sok idős, rászoruló testvért gondoznak. Egyházkerületünk idősotthont is működtet Biharfélegyházán. Ezt a szolgálatot is fejleszteni kell, hogy minél többen részesüljenek áldásaiban.

Viszont az intézményes diakónián túl mindegyik gyülekezetnek oda kell figyelnie és segítenie kell az egyedül élő, nélkülöző időseket.

– Egyre nagyobb probléma az egyházak számára a lelkészhiány, egyre kevesebb fiatal választja ezt a pályát. Milyen megoldást lát ennek orvoslására?

– Régebben a lelkipásztori szolgálat sokkal nagyobb elismerést és tiszteletet kapott, mint a jelenben. Ezenkívül a lelkipásztori életforma, amely együtt jár több költözéssel, élettér-változtatással, sokak számára riasztó. De más okokat is lehetne sorolni. Kétségtelen, hogy ki kell dolgoznunk azt az életpályamodellt, amely által a lelkészi szolgálatban a hűséges munka és az életszerűség nincs ellentétben egymással.

Meggyőződésem, Isten mindig gondoskodni fog kellő számú szolgálattevőről. Eddig is gondoskodott, hiszen egyházkerületünkben nincs lelkészhiány, egy-egy gyülekezetben lehet időszakos fennakadás, viszont az egészet tekintve megfelelő a helyzet.

Persze ez törékeny állapot, ezért nagyon fontos állandó figyelemmel kísérnünk a folyamatokat. Ebben nekünk is megvan a felelősségünk. Egyre több lelkipásztor odafigyel gyülekezetében azokra az ifjakra, akikben vonzódást lát a lelkészi szolgálat iránt, és biztatja, mentorálja őket e pálya felé. A fiatalokra elsősorban a saját lelkipásztoraik gyakorolnak ebben a vonatkozásban döntő hatást. A hiteles lelkipásztori élet vezet sokakat a teológia irányába. Ezenkívül nagyon fontosak az ifjúsági táboraink is. Sok fiatal kapott elhívást a lelkészi szolgálatra ezekben a táborokban. Amikor a koronavírus miatt elmaradtak ezek az alkalmak, akkor érte el a történelmi mélypontot a teológiára jelentkezők száma.

– A papi hivatás ázsiója Erdélyben még mindig magasabb, mint Magyarországon. Ön szerint mit kell tenni azért, hogy ez így is maradjon?

– Követni kell Jézus parancsát: „...aki naggyá akar lenni közöttetek, az legyen a szolgátok...” (Mt 20,26). Az alázat útja teszi naggyá a lelkipásztorokat. Ez nem egy világi piedesztál, de nincs nagyobb megtiszteltetés ennél, mint amikor valaki Krisztus evangéliumát hirdetheti szavaival és cselekedeteivel egyaránt.

– Miként próbálja majd rendezni az egyházkerület megoldatlan restitúciós ügyeit? Gondolok itt főleg a zilahi Wesselényi-kollégiumra, mely évek óta perek tárgya?

– Püspök elődömhöz hasonlóan én is azért fogok küzdeni, hogy az egyházkerület megoldatlan restitúciós ügyei a számunkra kedvező megoldás irányába haladjanak. A Zilahi Református Wesselényi Kollégium ügyében jelenleg is folyik egy per, amely ugyan késlelteti a visszaszolgáltatást, de bízom abban, hogy az ingatlan hamarosan visszakerül jogos tulajdonosához. Ezentúl elkezdtük az új iskolaépület építését, amely reményeink szerint sok gondot meg fog oldani.

Bogdán Szabolcs János lett a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspöke

Bogdán Szabolcs Jánost választották a Királyhágómelléki Református Egyházkerület új püspökévé az egyházkerület pénteki közgyűlésén. A krasznai lelkipásztornak, szilágysomlyói esperesnek 54-49 arányban szavaztak bizalmat az egyházi grémium tagjai.

Lelki megerősödést ígérnek a királyhágómelléki püspökjelöltek