„Nincs alternatívája a Temesváron elkezdett útnak” – Tőkés László a Krónikának az elmúlt harminc év tanulságairól

Makkay József 2019. december 14., 10:19 utolsó módosítás: 2019. december 14., 10:25

„Azt gondolom, Temesvártól kell kiindulnunk most is. Annál felemelőbb és igazabb nem volt, mint amikor egymásra találtak a magyarok és a románok. Ezt az utat torlaszolták el, dúlták fel a nacionalista-kommunista visszarendeződés hívei. Meggyőződésem, hogy más út nincs” – nyilatkozta lapunknak a temesvári népfelkelés és a romániai forradalom szikrájának számító Tőkés László. Az egykori temesvári református lelkésszel az 1989-es forradalom napjait, a visszarendeződés főbb állomásait, valamint a kerek évforduló tanulságait vettük számba.

 

Fotó: Tőkéslászló.eu

– Pert nyert a bukaresti táblabíróságon az önt lehazaárulózó és magyar ügynököző volt szekuritátés tisztek ellen. Öt év pereskedés után mekkora elégtételt jelent ez Önnek?

– Számomra abszurd és megalázó, hogy harminc évvel a kommunista diktatúra bukása után még mindig azokkal kell pereskednem, akik az átkos rendszer legfőbb tartóoszlopai voltak. Ez a körülmény mindent elárul a romániai forradalom kimeneteléről és arról, hogy három évtized után hova jutott az ország. Egyértelmű tanulsága az, hogy

a román politikai és társadalmi élet hátterében még mindig meghúzódik a Szekuritáté.

Úgy tűnik, mégis érdemes volt pert indítani a volt szekusok ellen. Abban reménykedem, hogy a mostani ítélet nem egy ördögi színjáték része, hogy a forradalom 30. évfordulójára való tekintettel a bukaresti táblabíróság viszonylag kedvező döntést hozott. Megtörténhet az is, hogy a várható fellebbezés nyomán az ügy ismét más fordulatot vesz majd. Mostani két perem – közben hadakozom a Románia Csillaga kitüntetés önkényes visszavétele miatt is – jól tükrözi azt a posztkommunista visszarendeződést, amelyben Románia abszolút rekordot döntött a volt kommunista szovjet táborban.

– Az Önt megvádoló egykori kommunista állambiztonsági tisztek nincsenek egyedül álláspontjukkal, hiszen román körökben elég sokan állítják, hogy a romániai forradalomban több külföldi, elsősorban a szovjet titkosszolgálat is aktív szerepet vállalt. Ezt mennyire tekinti reális forgatókönyvnek?

– Nyugat-ellenes fóbiájuk miatt a volt kommunista országok minden belső elégedetlenség mögött valamilyen külső hatalmi beavatkozást gyanítottak. Románia esetében a szovjeteket illetik azokkal a vádakkal, amivel korábban a kapitalistákat volt szokás megbélyegezni. Ez az oroszellenesség-képre vezethető vissza, de a magyar beavatkozás is ilyen vád.

Fotó: Archív

Ugyanakkor az sem kizárt, hogy voltak titkosszolgálati beavatkozások, de ilyen esetben sem lehet felmenteni a Ceaușescu-rezsimet politikájának felelőssége alól. Nicolae Ceaușescu magának kereste a bajt. Kommunista rendszere lehetne az utolsó, amelyik követ vethet az ilyen módszerekre, miután a román hírszerzés toronymagasan élen járt a más országokban folytatott titkosszolgálati tevékenységével.

– A magyar titkosszolgálat is jelen lehetett Erdélyben?

– Erről személyes tudomásom nincs, de a magyarországi szolgálatok érdeklődését is legitimnek tartanám.

Elvileg lehetett ilyen jelenlét, mint ahogy volt keletnémet jelenlét Nyugat-Németországban, vagy a kivándorlók tízezrei között a román titkosszolgálat beépítette ügynökeit Magyarországon is.

Véleményem szerint van legitim, illetve kárhozatos beavatkozás. Példa rá az Egyesült Államok, hogy annak idején az amerikai kongresszus és Lantos Tamás a rendelkezésükre álló eszközökkel beavatkoztak a volt kommunista tábor országainak életébe a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény okán.

Fotó: Tőkéslászló.eu

– Harminc évvel a rendszerváltás után nagy vonalakban már tudjuk, hogy a népfelkelés oldalvizein hogyan történt meg az Iliescu-féle posztkommunista rendszer hatalmi restaurációja. Lehetett-e erről 1989 decemberében valamit sejteni?

– A forradalom napjaiban információim erről nem voltak. Az eseményeknek ezzel a dimenziójával december 27-én találkoztam először, amikor egy zilahi katonatiszt megkeresett Szilágymenyőben és nagy nehezen meggyőzött arról, hogy vegyek részt a Nemzeti Megmentési Front (FSN) bukaresti tárgyalásain. Varga Jenő szomszédom és presbiter testvérem kísért el, mert óvakodtam egyedül elindulni az ismeretlenbe az úgymond terroristáktól hemzsegő országban.

Vonattal jöttünk visszafele Kolozsvárig és valakik rálőttek a vagonokra.

Akkoriban mindenféle rémtörténetet elhittünk. Azt gondoltam, hogy Ion Iliescu áll a jó oldalon – élet-halál harc folyik a forradalomért és a szabadságért –, a másik oldalon pedig a terroristák és a szekusok nem engedik ki a hatalmat a kezükből.

– Volt-e valamilyen szerepe az átmeneti hatalomban?

– Doinea Corneával együtt csak futólagos szerepet kaptunk. Nem volt rálátásom arra, hogy Brucanék, Iliescuék és Maziluék mit csináltak, hogyan ragadták meg a hatalmat. Mindössze egy-két ünnepélyes ülésen vettem részt. Arra emlékszem, hogy

első találkozásunkon Ion Iliescu Románia hőseként üdvözölt.

Fotó: Tőkéslászló.eu

– Mikor mutatkoztak meg a posztkommunista visszarendeződés első jelei?

– Bukarestben 1990 januárjában volt az első tüntetés az „Iliescu-rendszer” ellen, majd lemondott FSN-tagságáról Doinea Cornea. Akkor még kételkedtem Cornea asszony lépésének helyességében. 1990 márciusában az Egyesült Államokban tartózkodtam, és ott értek a marosvásárhelyi összecsapások és vérengzések hírei.

A fekete március időpontja volt az a fordulat, amikor rádöbbentem, hogy itt már a forradalom eltérítéséről van szó.

Tisztán látszott, hogy véghez vitték az utólag felismert államcsínyt.

– Hogyan vált az Iliescu-rendszer kiközösített emberévé?

– A véres marosvásárhelyi események után Ion Iliescuék arra akartak rávenni, hogy vállaljam el a bukaresti hatalom magyar szárnyának vezetői tisztségét. Élesen emlékszem egyik mondatára:

ti a magyarokkal, mi a románokkal!

Még Cazimir Ionescut is elküldte hozzám, hogy meggyőzzön, vállaljam a felkínált szerepet. Amikor egyértelművé vált, hogy nem találtak emberükre, fokozatosan kegyvesztett lettem. Elindultak a magyarellenes hecckampányok Tőkés László, Király Károly és Sütő András ellen. Ebből a beszervezési kísérletből tudtam kikövetkeztetni, hogy valójában mi is történt a neptuni tárgyalások idején, amikor az RMDSZ bizonyos tisztségviselőivel egyezett ki kalap alatt a hatalom.

Meg akarták találni a maguk embereit a magyarok között is, ami megítélésem szerint sikerült is.

– Hosszú ideig sem az igazságszolgáltatás, sem a politikum nem kereste a válaszokat az 1989. decemberi és az azt követő eseményekre. Önt megkérdezték erről?

– Az elmúlt harminc évben a forradalommal kapcsolatban egyetlen alkalommal, két vagy három évvel ezelőtt hallgattak meg a főügyész által felállított bizottságban, Bukarestben, miután hosszas jegelés és halogatás után újra elővették a forradalom perét. Helyemről, szerepemről és az Iliescu-csoporttal kapcsolatos viszonyomról érdeklődtek az ügyészek.

Túl sokat nem mondhattam, mert mint utólag kiderült, Doinea Corneával együtt kirakatembernek szánt bennünket az 1989 decemberében megalakult új hatalom.
Fotó: Tőkéslászló.eu

– Nem tartja furcsának, hogy manapság Romániában elég sokan visszasírják a kommunista időket?

– Az egyiptomi húsos fazékkal jellemezném a jelenséget. A magyar közmondás szavaival: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok. A szűkös létbiztonság mindig fontosabb a hétköznapi emberek számára, mint a teljes bizonytalanság. Ezek az emberek azt látják, hogy városaink szélén gombamód szaporodnak az újgazdagok, a politikai osztály képviselőinek és az állami adminisztrációban vezető beosztásban dolgozók palotái. A kommunizmus kiegyenlítő szerepével szakítva kialakult egy mély szakadék gazdagok és szegények, a sorsukra maradottak és a pozícióba jutottak között, ami éles ellentétben áll a régi látszatdemokratikus egyenlőséggel. Ez a fajta nosztalgia főleg az idősebb korosztályra jellemző, amelynek tagjai akkor voltak fiatalok és életük fontos eseményei az adott korszakhoz kötődtek. Mostani csalódottságukban arra emlékeznek:

tudat alatt nem a rendszert, hanem életük szép időszakait kívánják vissza.

Fotó: Tőkéslászló.eu

– Mekkora jelentősége van annak, hogy az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) mellett az idei temesvári megemlékezések másik szervezője az Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform?

– A platform az Európai Parlament egy 2009-es határozata nyomán született. Kiemelt szerepe van abban, hogy egyszerre és azonos mértékkel ítélte el a nácizmust és a kommunizmust.

Ezzel a történelmi gesztussal megérdemelt helyére – a társadalmi és a történelmi vádlottak padjára – került a kommunista világrendszer és ideológia.

Az Európai Parlamentben jómagam voltam ennek a határozatnak az egyik kezdeményezője. Különleges intézményként ennek nyomán jött létre a platform, amely az Európai Unió háttértámogatásával működik és jelenleg lengyel elnöke van. A kommunista múlt kutatását, az igazságszolgáltatást és a történelmi jóvátételt tűzte ki célul.

Tökéletes társintézmény a romániai forradalom 30 éves évfordulójának temesvári megszervezéséhez. Jelenléte arra utal, hogy az egész kelet-közép-európai kommunista világrend bukását együtt kell szemlélni. Kelet-Európa népeinek – románoknak, magyaroknak, lengyeleknek, cseheknek, szlovákoknak és németeknek – együtt kell vizsgálni a sorsát, és együtt kell folytatnunk a küzdelmet az igazi rendszerváltozásért.

– Hogyan viszonyulnak az eseményhez a helyi román szervezetek?

– Közvetlen barátaink és meghívottaink a Temesvár Társaság képviselői. Megítélésünk szerint náluk tisztább képviselői a forradalom eszméjének nemigen vannak. Hozzájuk kapcsolódik a Temesvári Kiáltvány, amely annak idején programként fogalmazta meg a rendszerváltozás alapvető célkitűzéseit. Ez komoly szerepet játszott és játszik ma is az új kommunizmus elleni harcban: 1990 márciusától kezdve az Egyetem téri tüntetéseken – a békés polgári ellenállás eszközeivel – harcolt a kommunizmus ellen és a rendszerváltozás kiteljesítése érdekében. Ez az eszmeiség állítja mellénk őket.

Fotó: EMNT

– Közéleti tevékenységében mire emlékszik szívesen harminc év távlatából, illetve melyek a kudarcélményei?

– Látni kell, hogy más országoktól eltérően Romániában gyakorlatilag senki nem maradt a pályán azok közül, akik 1989-ben kiálltak a szabadságért és részt vállaltak a forradalomban. Vagy visszavonultak, vagy félreállították őket. Már önmagában nagy eredménynek tartom, hogy három évtized után még mindig a pályán vagyok. Minekutána a román politikai életből gyakorlatilag kiszorítottak – beleértve a román versenypártként működő RMDSZ-t is –, ezek után az Európai Parlamentben, valamint a romániai magyar autonómiaküzdelmekben, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácsban folytatom pályafutásomat.

Sajnálom, hogy temesvári vállalásaink között a magyarügy is a visszarendeződő kommunizmus áldozatául esett.

Ilyen értelemben kudarcként élem meg az akkor elkezdett küzdelem eredménytelenségét vagy részeredményeit. Annak tudatában, persze, hogy nem mi voltunk gyengék, hanem a visszatérő kommunizmus volt aránytalanul erős. Ez nem érinti 1989 történetét, hiszen az Isten csodája volt, és egy győztes rendszerbuktató küzdelem kezdetét jelentette Temesváron. Saját életemben nagy eredménynek tartom, hogy egyéni jelöltként sikerült bejutnom az Európai Parlamentbe és ott folytathattam a temesvári gyülekezetben elkezdett, és a királyhágómelléki püspökségen áthaladó egyházi és közéleti munkámat.

Fotó: EMNT

– Mi az üzenete Ön szerint 2019 decemberében a harminc évvel ezelőtti temesvári népfelkelésnek?

– Azt gondolom, hogy Temesvártól kell kiindulnunk most is. Annál felemelőbb és igazabb érzés nem volt, mint amikor egymásra talált az ország népe, hiteles módon az alulról szerveződő magyarok és a románok egyaránt. Abban az időben ez jelentette a kiút ígéretét. Ezt az utat torlaszolták el és dúlták fel a nacionalista-kommunista visszarendeződés hívei.

Meggyőződésem, hogy más út nincs. Most is úgy készülök Temesvárra, hogy egymásra kell találnunk.

Az erdélyi magyarságnak végképp nincs esélye semmilyen gyökeres változásra, túlélésre, felemelkedésre, hogyha a román féllel nem sikerül megbékélnie és egyezségre jutnia.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Hallgassa online rádióinkat