„Megdolgoztathat” a bírság és a behajtása is: nagy terhet ró az önkormányzatokra a ki nem fizetett pénzbüntetések bevasalása

Hosszas papírmunkával, levelezéssel, olykor pereskedéssel szembesülnek az önkormányzatok az adófizetők tartozásainak behajtásai során. Az állampolgárok többsége kötelességének érzi ingatlanadója kifizetését: sokan – a 10 százalékos kedvezmény miatt – teljes összegben, március 31-ig letudják a feladatot. Ezzel szemben

a kihágásokért kapott rendőrségi büntetéseket egyesek megpróbálják elodázni.

Ezt főként azok tehetik meg, akiknek nem szerepel semmiféle ingatlan a nevükön. A jogszabály szerint ugyanis az önkormányzatok csak úgy szedhetik be a ház, garázs, telek vagy autó után kiszabott adót, ha előbb bevasalják az időrendben előbbi tartozást.

Nemrég Sergiu Papuc, Marosvásárhely korábbi alpolgármestere úgy vélekedett, hogy semmi gond, ha az adósok nem fizetnek: az önkormányzat munkára fogja őket.

– fejtette ki Marosvásárhely leköszönt alpolgármestere.

A helyzet azonban nem ilyen egyszerű. A pert legalább egy írásbeli felszólításnak kell megelőznie.

Ha az illető személy nem reagál, bírósági eljárás indítható ellene, de a pereskedés két évig is elhúzódhat. Az ellene meghozott jogerős döntés csak abban az esetben végrehajtható, ha a vétkes elérhető. Sok esetben ugyanis valahol külföldön tartózkodik. Az ítélet végrehajtásának megtagadása újabb pénzbírságot von maga után. És az egész játék kezdődik elölről.

Nem sajnálja a pereskedésre fordított időt Jedd újraválasztott polgármestere, Bányai István. A Marosvásárhely tőszomszédságában fekvő nagyközség elöljárója azt is eredménynek tekinti, ha a bíróság kétéves huzavona után kimondja, hogy a pénzügyi kötelességeit elmulasztó személynek közmunkát kell végeznie. Jedden kevesen kerültek ebbe a helyzetbe: a legtöbb adós, ha nem is az első, de a második felszólítás után fizetett.

– állítja Bányai, hozzátéve, hogy az általa vezetett településen 99 százalékban a romák azok, akik megpróbálják kicselezni a kötelezettségek teljesítését.

Ugyanez a helyzet a Brassó megyei Apácán is, amelynek 3500 lakójából kétezer roma nemzetiségű. Többségük „jövevény”, akik engedély nélkül építkeztek a falu szélén, így még csak ingatlanadót sem lehet igényelni tőlük. „Nagyon sok gondot okoznak: nyáron a mezei lopások miatt kapják a bírságokat, télen a falopásért. Aztán van három, magát út szélén kínáló fiatal lány, aki naponta összeszed egy-egy bírságot. Közülük egyiküknek már 300 ezer lejes tartozása gyűlt össze. Kérdem én: mikor fogja törleszteni?” – teszi fel a költői kérdést Bölöni László leköszönt polgármester.

A behajthatatlan bírságokat a kőhalmi bíróság közmunkára szokta változtatni az apácai önkormányzat kérésére, de mire az illető ledolgozná azt a bizonyos óraszámot, további kihágásokért újabb büntetéseket gyűjt be.

Bölöni szerint a polgármesteri hivatal akkor jár jól, ha az illetőnek hivatalos munkahelye, bankszámlája van, amelyről be lehetne hajtani a pénzt. Az önkormányzat nyilvántartásában van viszont egy kisnyugdíjas is, akitől havonta 7 lejt vonnak le.

Amíg a szociális segélyeket a községházán osztották, még csurrant-cseppent egy kis pénz, az adósoktól havi 10-20 lejt sikerült visszatartani. Amióta viszont a kedvezményezettek postán keresztül kapják a segélyt, egy fillér sem jut az önkormányzati kasszába. „Azt is megtettük, hogy nem adtuk ki a személyazonossági igazolvány cseréjéhez szükséges igazolást. Egy hét múlva az illetőt egy más településen elkapták valamiért, és rám telefonált a rendőr, hogy helyezzem legalitásba, különben én követek el törvénytelenséget” – meséli az immár csak expolgármester, akit egy liberális színekben induló roma politikus váltott.

Az önkormányzatoknak nemcsak hogy megkötötték a kezüket, de „mókuskerékbe” is kényszerítették. Mivel

néhány éve a közmunkát nem lehet börtönbüntetésre váltani, azt újabb pénzbírságra kell alakítani. És minden kezdődik elölről.

A Maros megyei Makfalván ritka az az eset, amikor valaki inkább közmunkát vállal, mintsem kifizesse az adóját vagy a rendőrségi büntetéseket. A Küküllő menti településen is inkább a romák egy része hajlik a közösségi munkára. Az utóbbi években viszont sikerült visszaszorítani az adósok számát, községi szinten mindenki igyekszik eleget tenni állampolgári kötelességeinek.

Bár nem szabályos, a makfalvi önkormányzatnál attól is elveszik az ingatlanadót, aki nem fizette ki a korábban „begyűjtött” bírságot.

„Elvesszük, mert szükségünk van a pénzre, ráadásul az állampolgár is jól jár, mert a kamathordozó házadója nem marad el” – magyarázza a községgazda, Vass Imre.

Volt parajdi kollégája, Bokor Sándor is azt vallja, hogy az önkormányzatok nem lehetnek merevek, bár a törvény a hátralékok behajtására kötelezi őket. „A polgármesteri hivatal van az adófizető polgárokért, és nem fordítva. Hál’ Istennek nálunk nincsenek gondok, 95 százalékos adóbehajtással tudunk dicsekedni” – büszkélkedik a dinamikusan fejlődő nagyközség visszavonult elöljárója. Bokor azon csodálkozik, hogy Romániában még mindig vannak olyan települések, ahol az adók felét sem sikerül év végére behajtani. A pénzbírságok bevasalása viszont más fejezet – hangsúlyozza a községgazda. „Akár örülhetnénk is ezeknek a bírságoknak, mert elméletileg a község kasszáját gazdagítják. Csakhogy nekünk tízszer annyiba kerül az a munka, amelyet a felszólítások, esetenként a pereskedések eredményeznek. Ráadásul a határidő is szorít, a Számvevőszék kilencven napot ad arra, hogy bevasaljuk a tartozást” – tette hozzá.

Az adósok zömének semmiféle ingatlan nem szerepel a nevén; egyeseknek még munkahelyük sincs, mások meg külföldön dolgoznak.

Olyan is akad, akit a bíróság 120 órás közmunkára ítélt, de a rendőrség azóta sem találja. A parajdi polgármester szerint a törvényt kellene módosítani:  tehermentesíteni kellene az önkormányzatot a behajtói munka alól, azt az adóhatóságra, az ANAF-ra kellene bízni.

Ugyanakkor Szövérfi László, a marosvásárhelyi polgármesteri hivatal adó- és illetékügyi igazgatóságának vezetője úgy véli, valamelyest mégiscsak hasznos, hogy az önkormányzatoknak kell begyűjteniük a bírságokat.

– magyarázza az igazgató.

Az utóbbi években, főként a nagyobb városokban, lényegesen nőtt a tranzakciók száma. A családok nemcsak járműveiket váltogatják sűrűbben, mint a vidéken élők, de mobilisabbak is, gyakrabban költöznek egyik lakásból a másikba. Ugyanakkor a városiak zöme hivatalos bevételi forrással is rendelkezik, ami megkönnyíti a hatóságok feladatát, amikor valahonnan be szeretnék hajtani a tartozást. „Nagyon ritkán jutunk el oda, hogy valakinek ne lenne se pénze, se jövedelme, ezért le kellene foglalnunk az ingatlanját. Azt pedig végképp nem tesszük meg, hogy az otthonában használt tárgyakat zálogosítsunk. Bírósághoz fordulunk, és az ítélet következményeként az érintett személlyel közmunkát végeztetünk” – avatott be a kényszervégrehajtás lépéseibe Szövérfi László igazgató.

Marosvásárhelyen több mint 1200 olyan lakost tartanak nyilván, aki elmulasztotta befizetni a városkasszába a tartozásait.

A felgyűlt adósság összértéke meghaladja a hatmillió lejt. Ezzel együtt a tartozást felhalmozók csupán kis részét láthatjuk a város utcáin vagy intézményeiben közmunkát végezni. A munkára fogott személyekkel főként a Víkendtelepen találkozhatunk: ők azok, akik a több hektáron elterülő zöldövezetek és sétányok tisztaságára ügyelnek.