„Az orvos a nehéz helyzetben is legyen orvos” – Benedek István a járványról, egészségügyi dolgozók felmondásáról

– Mit válaszolna, ha egy diákja megkérdezné, hogy orvost veszélyeztető helyzetben mitévő legyen: mondjon fel, és mielőbb hagyja el a kórházat, vagy a hippokratészi esküjére gondolva, egészségét kockáztatva maradjon a fertőzött betegek szolgálatában?

– Ha valaki az orvosi szakmát választotta, az érezze is hivatásának. Magyarán: nemcsak könnyű helyzetben kell felölteni a fehér köpenyt, hanem nehéz helyzetben is helyt kell állni. A megfutamodás nem megoldás! Természetesen vannak bizonyos szabályok, amelyeket kötelező módon be kell tartani. A gondok onnan adódtak, hogy hiányoztak – és egyes kórházakból talán még mindig hiányoznak – azok a védőfelszerelések, amelyek nélkül sem az orvosok, sem az egészségügyi személyzet nem érezheti biztonságban magát.

Védőeszközökkel, illetve a szabályok szigorú betartásával szinte kizárt, hogy egy orvos a kórházban megfertőződjék.

Elvégre orvosként tudnod kell, hogy egy ilyen agresszív járvány esetében, mint amilyet az új típusú koronavírus okozott, nagyon fontos a szemedet, orrodat, szádat védeni, és közben állandóan szellőztetni ott, ahol ez megoldható, hisz az intenzív terápia zárt hely.

– Olyannak kellene lennie az orvosnak, mint a süllyedő hajó kapitányának, aki utolsóként hagyja el a fedélzetet?

– Dehogyis! Nem süllyed a hajó, nem közeledik a világvége. Egy nehéz helyzettel állunk szemben, amelyet megfelelő módon, kellő komolysággal, higgadtsággal és szakszerűséggel kell kezelnünk. Az orvos az, akinek a legjobban kell tudnia, mit kell tennie a maga és környezete védelmében.

– Világszerte mégis nagyon sok a fertőzött orvos és asszisztens a mostani járvány idején. Gondolja, hogy ezek az emberek mind-mind szabályt szegtek, vagy egyáltalán nem vették komolyan a figyelmeztetéseket?

– Nem arról van szó, hogy mindenki elővigyázatlanul járt volna el, vagy szabályt szegett volna. Egy-két hónappal ezelőtt egyéb gondok is léteztek: a legtöbb állam egészségügyi hálózatát teljesen felkészületlenül érte a járvány, mert nem mérte fel a helyzet súlyosságát. Ezenkívül sokak számára az sem volt világos, miként történik a fertőzés. Az első eseteknél a szakemberek többsége még azt hitte, hogy szokványos módon. Ehhez képest a SARS-CoV2 rendkívüli módon terjed. Másrészt az is megtévesztően hat, hogy a betegek közt nagyon sok olyan van, aki szinte tünetmentesen vészeli át a járványt. Kissé fájnak az ízületei, kicsit az izmai, lehet, hogy a feje is, de lényegében nincs rosszul, jár-kel az emberek közt, és közben fertőz.

A japánok bemutatták, miként fertőz egy olyan személy is, aki zárt helyen, tőlünk aránylag távol van, de közben maszk használata nélkül szónokol. Beszéd közben a szájából parányi vírusos cseppecskék kerülnek a levegőbe, ahol lebegni kezdenek. Ezektől csak a gyakori szellőztetéssel lehet megszabadulni.

Orbán Viktor miniszterelnök már hetekkel ezelőtt arról beszélt, hogy mindenkinek a száján ott kellene legyen a védőeszköz. Egyesek kinevették, mások kigúnyolták. Most viszont azok is igazat adnak neki, akik eddig csak azt szajkózták, hogy tartsd be a másfél méteres távolságot, és moss kezet. Ennyi nem elég, az arcot is védeni kell!

– Ha a „megfutamodott” kórházmenedzserek és orvosok szemszögéből vizsgáljuk a helyzetet, őket is meg kell vagy legalábbis meg lehet érteni?

– A hazai orvosi egyetemek egyáltalán felkészítik – mind szakmai, mind etikai szempontból – a diákokat arra, hogy miként járjanak el hasonló esetben? Elvégre ha sokakat meg is lepett, a mostani világjárványról nem lehet azt mondani, hogy soha senki nem számolt vele.

– Nem tudom, hogy más egyetemeken érintették-e a témát, de a marosvásárhelyi orvosin nemcsak ez nem merült fel, sok minden más sem. Itt mélyrepülésben van az oktatás, de ez talán már más téma. A szakmának, az egészségügyi rendszernek, az állami vezetésnek, az Európai Uniónak sokkal, de sokkal jobban fel kellett volna készülnie erre.

Ha Bill Gates, a világ talán leggazdagabb embere már 2015-ben laikusként meg tudta jósolni, hogy mi vár ránk, amikor azt mondta, hogy a vírusjárványtól jobban kell tartanunk, mint a nukleáris fegyverektől, akkor az egészségügyi rendszertől is elvárható lett volna, hogy foglalkozzon a témával. Amúgy nem az amerikai multimilliárdos volt az egyetlen, aki megkongatta a vészharangokat.

– Gondolja, hogy a román kormány által nagy hirtelenjében feldobott 500 eurós bérpótlékkal röghöz lehet kötni az első vonalban harcoló orvosokat?

– Ez megalázó. Nem az összeg, hanem maga az intézkedés.

Ilyenkor nem pénzt kell ígérni. Nem pluszjövedelemre, hanem megfelelő munkakörülményekre lenne most szükség. Az orvosok és a személyzet megfelelő védelmét kellene biztosítani.

Ahhoz, hogy gyógyítani tudjon, egy orvosnak mindenekelőtt egészségesnek kell lennie.

– Exponenciálisan nő a fertőzöttek száma, és Románia még nem érte el a kritikus csúcsot. Milyen lesz az ön által remélt mérleg két-három hónap elteltével?

– Lényeges, hogy a betegek számát kordában tartsuk. Hogy ne jussunk oda, mint Olaszország, ahol a beutaltak a kórházi folyosón fekszenek. Szerintem a lakosság több mint fele, legalább hatvan százaléka megfertőződik. De nem mindegy, hogy mikor. Nem kell bepánikolni: a legtöbben tünetmentesen vagy minimális fájdalommal, néhány nap leforgása alatt fogják átvészelni a koronavírust.