Így varrta az ÖVP a témát teljesen méltánytalanul és bármilyen észérv hiányában Románia nyakába. Szerintem már rövidtávon kevesebbet fog az ÖVP ezzel a lépéssel nyerni, mint amire számít. Túl radikális lépés, amire a társadalmat, a választóikat nem készítették fel, így mindenki értetlenül állt a bejelentés előtt. Ezt magam is tapasztaltam, hiszen a vétó idején Bécsben voltam. Az osztrák kancellár beszéde a leginkább Európa-ellenes beszéd volt, amit valaha európai vezetőtől hallottam.

– Milyen utóhatása lesz a diplomáciai kudarcnak Romániában?

– Én nem tartom diplomáciai kudarcnak, sőt azt gondolom, hogy az adott stratégián belül, ami alapvetően a csendes diplomáciát jelenti – a román külügyet az elmúlt évtizedekben ez jellemzte –, minden követ megmozgattunk. Az erőfeszítés része volt a román külügy, az állami vezetők és az európai parlamenti képviselők.

Az ausztriai ellenvetés korai felismerése az utolsó akadályt is elháríthatta volna, de nekem meggyőződésem, hogy a vétó szándéka spontán ötlet volt a kormányzó Osztrák Néppártban, amit a koalíciós partnerrel sem egyeztettek. Idő sem volt már hárítani, annyira határozott volt, hogy nem adott mozgásteret a megegyezésre. A román–osztrák kétoldalú kapcsolatban viszont még sokáig nyomot hagy ez az esztelen elutasítás.

Románia szerintem teljesen jogosan érzi úgy, hogy ezernyi, elsősorban gazdasági szál köti össze Ausztriával, hatalmas piacot kaptak osztrák vállalatok, nagy részesedést szereztek stratégiai ágazatokban, cserébe pedig Ausztria képletesen hátba szúrta Romániát, amikor a legnagyobb szükség lett volna a támogatására.

Bogdan Aurescu külügyminiszter, aki szociáldemokrata hátterű, az államfő feltétlen híve, a miniszterelnöknek kevés affinitása van a külpolitika iránt, a parlamentnek pedig kevés beleszólást hagynak ezen a területen. A 2024-ben megválasztott új elnöknek lesz először lehetősége külpolitikai fordulatot végrehajtani, de nem lepődnék meg, ha ez mégsem következik be.

– Az erdélyi magyarok egy részében tapasztalható egy kis káröröm is a schengeni kudarccal kapcsolatban. Ebben vélhetően közrejátszik az is, hogy a kisebbségi jogok, a magyarokhoz való viszonyulás tekintetében a román uniós csatlakozás nem hozott áttörést.

– Érthető, hogy a romániai magyar közösség nehezményezi, hogy a kisebbségi jogok tekintetében az európa tanácsi, az EU- és NATO-csatlakozás nem hozott biztosítékokat, sem Románia számonkérését a kisebbségi törvényi szabályozás javítása vagy a törvények hiányos alkalmazása miatt. De alapvetően tudjuk és érezzük azt is, hogy a döntések Bukarest kezében vannak: a parlamenti többség, a kormány hozhat új törvényeket, új intézkedéseket.

Ez természetes, a nagyobb baj az, hogy sem Bukarest, sem Brüsszel nem tudatosította azt, hogy az elégedett nemzeti közösségek lojálisabbak, támogatóbbak, jobban hozzájárulnak a stabilitáshoz, hiszen kölcsönösen nem az ellenfelet látjuk egymásban. Az RMDSZ európai kisebbségvédelmi erőfeszítéseivel erre szeretné rávenni az EU intézményeit, hogy a kisebbségeket tekintse partnereknek, a nyelvük és kultúrájuk védelmére vonatkozó javaslataikat vegyék komolyan.