Tőkés László szerint a múlttal való szembenézés nélkül nem lehet teljes és hiteles a demokráciába való átmenet
Fotó: Makkay József
Harmincegy évvel ezelőtt a temesvári forradalom szikrájának számító református lelkészt, Tőkés Lászlót utolsó kétségbeesésében a kommunista hatalom akár tortúrával is arra akarta rávenni, hogy nyilvánosan vallja be, külföldi titkosszolgálatoknak dolgozik. Interjúnkban a Ceaușescu-rendszer bukását előidéző eseményeket elevenítjük fel Tőkés Lászlóval.
2020. december 18., 08:572020. december 18., 08:57
2020. december 18., 12:142020. december 18., 12:14
– Az 1989. decemberi események óta eltelt harmincegy év távlatából hogyan látja, drasztikusabb következménye is lehetett volna, ha Nicolae Ceaușescu brutálisabb fellépést rendel el a temesvári magyar lelkésszel szemben?
– A keményebb fellépés elmaradása nem a Temes megyei Szekuritátén múlott. Radu Tinu, a Temes megyei Szekuritáté parancsnokhelyettese dühöngött, hogy az ellenem irányuló kemény fellépésről szóló javaslataikat Bukarestben nem fogadták el. Bizonyossággal kijelenthetem, hogy furcsa mód Ceaușescu mentette meg az életemet, amikor temesvári zaklatásaim oldalvizein azt a parancsot adta a szekusoknak, hogy ne fogjanak le, ne zárjanak be, és ne likvidáljanak. Konkrét rendelkezése nagyjából így szólt: „Követni kell, ellensúlyozni, és a propagandáját semlegesíteni.” Iulian Vlad tábornok szerint december 16-án Ceaușescu adta ki a temesvári kilakoltatásomról szóló parancsot.
– Amit a temesvári Szekuritáté részletekbe menően teljesített...
– Utólag derült ki, hogy a szekuritátés tisztek és a kommunista párt helyi potentátjainak a kilakoltatással kapcsolatos véleménye megoszlott. December 15-én és 16-án a helyszínen érzékelték, hogy a tiltakozásból nagyobb baj lehet, ezért a kommunista elnyomó gépezet egy része visszatáncolt volna, hogy lehűtsék a felforrósodott kedélyeket. Ceaușescu parancsa azonban fellebbezhetetlen volt: a diktátor végül is akkor tette a legjobbat, amikor kiprovokálta a robbanásig feszült helyzetet.
– Az emberek többsége Tőkés Lászlót az 1989. decemberi megmozdulás szikrájaként ismeri, holott a temesvári eseményekig hosszú út vezetett. Visszaemlékszik arra, hogy mikor került először a Szekuritáté célkeresztjébe?
– Sejtéseim voltak arról, hogy teológus hallgatóként már figyelnek. Ezzel brassói segédlelkész koromban szembesítettek, amikor kétnapos kihallgatásra vittek a Szekuritáté székházába. 1975 őszén kerültem Brassóba, és ekkor látták elérkezettnek az időt, hogy figyelmeztessenek, rajtam tartják a szemüket. Egy Onac nevű szekuritátés tiszt elémbe tette a rólam készült kolozsvári feljegyzéseket, hogy én egy nacionalista-irredenta ember vagyok. Innentől fogva világossá vált, hogy minden lépésemet figyelik.
– Tudatosult önben, hogy ez akár börtönhöz is vezethet?
– Ez a fajta megtorlás azért nem merült fel bennem, mert tiltakozásaimmal legitim célt követtem.
Ezek az akciók rendszerint nem akkor derültek ki, amikor a Szekuritáté tudomást szerzett róla, hanem jóval korábban beszélgettem erről a református püspökökkel vagy a vallásügyi inspektorral. Első körben őket kerestem meg, amikor a dési egyházmegyében például felmérést készítettem, hogy híveinknek hány falinaptárra és énekeskönyvre van szüksége. De az legitim kérés volt, hogy a magyar szülők magyar osztályba írassák gyerekeiket.
– A kérést hogyan juttatták el a magyar szülőkhöz?
– Megszereztük több erdélyi megye telefonkönyveit, és kimásoltunk 10-15 ezer magyar nevet. A magyar iskolamentő akció felhívását borítékoltuk, és biztonság kedvéért Kárpátokon túli városokban adtuk postára, hogy ne szúrjon szemet a nagy mennyiségű küldemény. Mindez hiú ábránd volt, mert lebuktunk, és 15-20 megyére lebontott kihallgatási hullám kezdődött el.
A korabeli román törvények szerint is a szülő szabadon dönthetett, hogy magyar vagy román osztályba írassa-e a gyerekét.
– Volt, akit hasonló akciókért agyonvert a Szekuritáté. Ön szerencsés embernek tartja magát, hogy verés nélkül, „csak” kihallgatásokkal megúszta?
– Engem is mindig fenyegettek, de a verést megúsztam. Talán a családi és a nemzetközi kapcsolatrendszerünk nyújtott némi védelmet a brutálisabb fellépéssel szemben. Sokat jelentett Nagy Gyula püspök fia, Nagy László, aki szintén részt vett akcióinkban, és nálam radikálisabb fellépésekre is hajlandó lett volna. Együtt buktunk el, a hatalommal kollaboráló apja pedig gondolom, védte. Másrészt a nyolcvanas években a Szekuritáté tartózkodott a nyílt erőszaktól: inkább arra törekedtek, hogy a „delikvenseket” megnyerjék. Akit lehetett, beszerveztek és lefizettek.
– Amikor 1989. december 17-én hajnalban a Tőkés házaspárt Szilágymenyőbe hurcolták, volt-e sejtése arról, mire készül a hatalom?
– Ez hamarosan kiderült a vallatások idején. Mindkettőnket külön-külön vallattak a községközpontban, Szilágyszegen. Hajnalban vittek, és késő este hoztak vissza a parókiára, hogy ne legyen a faluban feltűnő. A parókiát teljesen elzárták a külvilágtól, időnként egyedül a gondnokot engedték be hozzánk.
A Ceaușescu-beszédet követően, december 20-án este a vallatótisztek bedurvultak. Nem fért kétség ahhoz, hogy másnap testi kínzással próbálnak rávenni a számukra kedvező vallomás kicsikarására.
A volt református lelkész legitim célt követett tiltakozásaival a kommunizmus idején
Fotó: Makkay József
– Korábbi beszélgetésünkkor mondta, hogy miközben december 21-én Ceaușescu még teljhatalmú diktátor volt, a vallatótisztek megmagyarázhatatlan módon teljesen megváltoztak. Ezt akkor mire vélte?
– Akkor nagyon kísértett a magyar történelemből jól ismert Török Bálint esete, akit a törökök ilyen mézesmadzaggal hálóztak be. Tény, hogy a vallatótisztek megváltoztak, és elkezdtek barátságos hangnemben beszélgetni, majd nyilatkozatot írattak alá velünk arról, hogy a vallatások során nem bántalmaztak. Mintha mi sem történt volna, 21-én este a helyi milíciaőrs vezetője pazar vacsorával látott vendégül a lakásában, másnap, december 22-én pedig nem vittek kihallgatásra. Délben derült ki, hogy a Ceușescu házaspár menekül. Utólag végiggondolva a velünk megesett december 21-ei eseményeket, világos, hogy akkor állt át a másik oldalra a Ceaușescu-klánt kiszolgáló apparátus.
– Mire emlékszik a Ceaușescuék menekülésének idejéről?
– Megjelent a parókia előtt egy fekete Volga, amitől nagyon megijedtünk. Aztán kiszállt belőle a feleségem nagybátyja. A kocsit korábban egy árverésen vásárolta. Ők voltak az első vendégek, akit átengedtek a falut addig hermetikusan elzáró rendőrségi ellenőrzésen.
– A rendszerváltás után találkozott-e a vallatótisztjeivel? Van-e arról tudomása, hogy manapság mivel foglalkoznak?
– Sokat elmond az a tény, hogy amikor hozzájutottam a Szekuritáté irattárában őrzött, sok ezer oldalnyi megfigyelési dossziémhoz, 1989. december 13-a után nem találtam több bejegyzést. A temesvári megmozdulások időszakáról és az azt követő szilágysági kihallgatásokról egyetlen feljegyzést sem adtak át, pedig azokban a napokban legalább 60-70 oldalt írattak le velem.
A szekuritátés tisztek utóéletéről alig tudok valamit. Ungvári Iosifot – aki a kolozsvári megfigyeléseket végezte – egyik lelkésztársam temette el pár éve. A volt szekustisztek közül Radu Tinu bukkant fel Temesváron, aki később sikeres vállalkozóként folytatta a rendszerváltás után. Ő továbbra is kísért, mert az egyik bukaresti peremben – amit Filip Teodorescu szekusvezér és Ioan Talpeș, a kommunista nómenklatúra másik vezéregyénisége ellen indítottam a hazaárulózó és ügynököző vádjaik miatt – hajmeresztő módon Radu Tinut hívták meg tanúnak.
– Hisz még abban, hogy el lehet számoltatni a kommunista múltat Romániában?
– Erre voltak kézzelfogható törekvések, amikor az Európai Parlament 2009-ben a nácizmussal azonos mértékben ítélte el a kommunizmust. Tíz évre rá, 2019 decemberében a romániai forradalom 30. évfordulóján az Európai Parlament nyilatkozatban szorgalmazta az igazság feltárását, ami azóta is írott malaszt maradt, mert semmilyen jogi következménye nincs. A kommunizmus bűneit feltáró Európai Emlékezet és Lelkiismeret Platform munkája nem kapott anyagi támogatást.
– Kelet-Európa más országaiban jobb a helyzet e téren?
– A volt kommunista országok szintjén általános jelenséggel van dolgunk. Véleményem szerint Lengyelország és Csehország elvégezte a kötelező házi feladatot, a többi országban pedig együtt élnek a múlttal. Nagymértékben ez az oka a rendszerváltozás nagy ellentmondásainak. Kelet-európai tapasztalataink azt mutatják, hogy az átvilágítást, a múlttal való szembenézést nem lehet megspórolni. E nélkül nem lehet teljes és hiteles a demokráciába való átmenet.
Civil szakemberek szerint biztossá vált, hogy a dél-erdélyi sztráda még hiányzó, a „medvealagutakról” elhíresült szakasza lesz az első romániai autópályarész, amely kicsúszik az országos helyreállítási tervben kötelezőként kitűzött 2026-os határidőből.
Több száz méhcsaládban keletkezett súlyos veszteség Krasznabélteken, miután helyi repcetermesztő gazdák bejelentetlenül erős rovarölő szerrel permeteztek. A Szatmár megyei esetet több állami hivatal vizsgálja.
A nagyváradi városháza újabb rekordot döntött az online adóbefizetések terén: az év első három hónapjában, vagyis a kedvezmények időszakában begyűjtött összegek 78,4 százaléka online érkezett.
Nagy Elek erdélyi származású üzletember teljes körű szponzori és továbbtanulási támogatást ajánl fel a bántalmazott erdélyi tornászfiúnak, amennyiben úgy gondolja, a történtek miatt alternatíva lehet Magyarországon folytatnia a sportkarrierjét.
Terelőút tehermentesíthet idén több erdélyi települést: a szerencsés megyeszékhelyek, városok és községek közül Sepsiszentgyörgy, Temesvár, illetve a Bihar megyei Élesd, Belényes és Váradszentmárton is új útnak örülhet, ha minden jól megy.
A Kisiratos Kürtöstől való elszakadásáról tartott népszavazás eredményét megerősítő 2004. április 7-i kormányhatározat meghozatalának 20. évfordulóján ünnepség keretében emlékeztek meg az önálló községgé válásról vasárnap a helyi kultúrotthonban.
Harminckét évvel az alapkőletétel után Kovásznán hétfőn felavatták a Kőrösi Csoma Sándor Emlékközpontot.
Otthonról is megismerhetik a Kárpát-medencei fiatalok a kincses város felsőoktatási intézményeit – közölte a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ).
A sokévi átlagnál melegebb lesz a következő két hétben országszerte, esőre csak elszórtan lehet számítani – derül ki az Országos Meteorológiai Szolgálat (ANM) április 8. és 21. közötti időszakra vonatkozó előrejelzéséből.
Ki mentette meg Verespatakot? címmel szakemberek részvételével szervez kolozsvári fórumot április 11-én, Kolozsváron a Mathias Corvinus Collegium (MCC).
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!