A News.ro cikkében emlékeztetnek: az 1224-ben keltezett okirat számos közigazgatási, adózási és kereskedelmi kedvezményt biztosított az Erdélyben letelepedett szászoknak, amelyek körülbelül 650 éven keresztül érvényben voltak, „de ami még ennél is fontosabb: a dokumentum szentesítette a tartományban élő szászok jogi identitását, olyan törvényes alapot nyújtva, mely biztosította a szász közösség fennmaradását nyolc évszázadon keresztül”.

Amint Vogel Sándor erdélyi magyar történész A szász autonómia Erdélyben című tanulmányában leírja, a szász önkormányzat létrehozásában alapvető jelentősége van az 1224-ben II. András által kiállított Andreanumnak, melyet a szász történetírás arany szabadságlevélnek (Goldene Freibrief) nevez. Az általa biztosított szabadságok Szeben provinciára terjedtek ki, és jogi egységbe fogták az ide települt szászokat. Így e tartomány, a később Királyföldnek (Fundus Regius, Königsboden) nevezett terület és lakosai számára biztosított kiváltságok a kialakuló szász jogi egység kiindulópontjává váltak, és olyan fejlődést indítottak el, amely 800 éven át biztosítani tudta a szász nép fennmaradását.

A szabadságlevél szövege így kezdődik: „Hűséges vendégeink, az erdőn túli szászok közösen királyi felségünk lábai elé borultak, és panaszaikkal alázatosan rámutattak arra, hogy szabadságukat, amellyel nagyatyánk, a jámbor emlékezetű Géza király hívta be őket, teljesen elvesztették. Ezért királyi felségünk szemeit a szokásos módon kegyesen rájuk vetette, és mivel nagy szegénységük miatt királyi felségünknek szolgálataikat teljesíteni nem tudták,

Az Andreanum hosszabb jogfejlődés eredménye volt, amely a betelepüléssel együtt kezdődött. A királynak, hogy a „vendégeket” rávegye a betelepülésre, több jogot kellett biztosítania számukra, mint amellyel azok otthon rendelkeztek. Az eredmény olyan településjog (Siedlerrecht) írásba foglalása volt, amely az államhatalmat képviselő király és a telepesek érdekeinek is megfelelt.

Az Andreanum alapján a szászok tehát a történész szerint politikai egységet képezhettek, saját igazgatásuk, maguk választotta bíráik, saját szokásjog szerinti törvénykezésük volt. A nekik adományozott földet a király elidegeníthetetlennek nyilvánította. Kötelezettségeiket (adó, hadállítás, vendégül látás) pontosan szabályozták, velük visszaélni nem lehetett. Pecséthasználathoz való joguk azt jelezte, hogy saját jogi személyiségük van. Vámmentességük és szabad vásártartási joguk pedig később bekövetkezett gazdasági fejlődésük szempontjából alapvető jelentőségű volt.

Az Andreanum egyedülálló volt a térségben, olyan jogalkotás, amely részleteiben szabályozta az uralkodó és a telepesek közötti viszonyt. A legjobban kidolgozott és a legmesszebbre menő településjogot foglalta magában, melyet nyugati telepesek Közép- és Kelet-Európában valaha is kaptak. Az általa biztosított kiváltságok évszázadokon át a magyar és erdélyi jog szerves részei voltak – írja Vogel Sándor.