A szoborállítással a Magyar Unitárius Egyház 150 éves álma válik valóra – mondta el a Krónikának Rácz Norbert belvárosi unitárius lelkész. Az egyház elöljáróiban már a 19. században megfogalmazódott a gondolat, hogy szobrot állítsanak Dávid Ferencnek a szülővárosában, és egyben az unitarianizmus szülővárosában, Kolozsváron. A 20. század tragédiái miatt erre nem volt lehetőség, így az adósságot most, 30 évvel a rendszerváltás után sikerül törleszteni.

Rácz Norbert kifejtette, a különböző unitárius egyházközségekben vannak ugyan kisebb méretű szobrok, melyek a vallásalapító püspököt ábrázolják, de a kolozsvári Dávid Ferenc-szobor kiemelkedő jelentőségű.

Unitárius térvisszafoglalás

A kiemelkedő alkotás ennek megfelelő helyszínt is érdemel, és mivel Kolozsvár belvárosában nem egyszerű magyar vonatkozású szobrot állítani, az unitárius egyház saját terültén hozott létre egy kis teret a műalkotás számára.

Rácz Norbert azt mondta, nem akarták az udvaron elrejteni, kerítések közé zárni a nagy püspököt, inkább kis teret alakítottak ki számára. Mégpedig úgy, hogy az utcafrontról pár méterrel beljebb költöztették a Kolozsvár neves építésze, Pákey Lajos által tervezett kaput, és az előtt kap helyett Gergely Zoltán szobrászművész alkotása.

és az ő vonásai alapján teremtette meg azt a Dávid Ferenc-arcot, -ábrázolást, mely utána széles körben elterjedt” - emlékeztetett Rácz Norbert. Kifejtette, amikor az unitárius egyház meghirdette a pályázatot, azt mondta, nem ragaszkodik ahhoz, hogy a Körösfői-Kriesch Aladár által megteremtett ábrázolást kövessék, hanem rájuk bízza, hogy milyen arcot álmodnak meg az unitárius püspöknek.

- vázolta a Krónikának az unitáriusok vallásalapító püspökéről benne kialakult képet a szobrász.

Dávid Ferencet nagy reformátorként, szónokként írják le a korabeli források, és sok más nemes tulajdonságáról is beszámolnak. S bár képi anyag nincs hozzá, a művészek ilyenkor megpróbálják elhelyezni az adott korban.

„Ilyenkor, amikor nincs konkrét fogódzó, a szobrászat nyelvén, a formák, arányok, a kifejezőerő, a dinamizmus nyelvezetén lehet beszélni. A szobrász szempontjából ez bizonyos mértékben hálás feladat, mert nagy a kihívás. Úgy érzem, hogy pusztán szobrászati, plasztikai eszközökkel is lehet valamilyen szinten nem pótolni, de másféleképpen beszélni az egészről.

Hogy milyen kisugárzása van, arányaiban, mozgásában, attitűdjében mit üzen, milyen kifejezéssel bír” - magyarázta az alkotó.

„Nem hitbeszédet kellett írjak”

Gergely Zoltán fejben a pályázat meghirdetése óta, ténylegesen 15 hónapja foglalkozik a szobor elkészítésével. A pályázati maketten kívül második makettet is készített, majd ennek alapján készült el a fémvázra felrakott agyagminta, a gipszmásolat, utána pedig az öntődében a kerámiabevonatok és a bronzöntés. A 2,65 méter magas bronzszobor egy 90 centiméteres andezit talapzaton áll.

Tisztelek és becsülök minden magyar és más felekezetet, nem próbálok senkit meggyőzni, de professzionális szinten közelítettem meg a kérdést” - magyarázta.

Statikus szobor helyett „lépő ember”

Kérdésünkre, hogy szerinte mi foghatja meg alkotásában az arra járót, kifejtette: a dinamizmusa. „Számomra Dávid Ferenc dinamikus, szellemiségében az igazságot, a meg nem alkuvást kereső ember.

- magyarázta. A püspök kezei is mozgásban vannak, a bal kezével a könyvet tartja, a jobb pedig ki van nyújtva prédikáció, szónoklat közben. De nem mutat valamerre, inkább befogadó és kinyilatkoztató kéztartás ez, magyarázta a művész. A jobb keze a templom felé esik, a bal az iskola felé, ami szintén egyfajta kapcsolódás.

„Mindenki számára világos, hogy ez hátrányos helyzetet teremt a szobor szempontjából” - ért egyet a tervvel Gergely Zoltán is, aki szerint a megálló valójában az unitáriusok által kialakított belső tér egyetlen szépséghibája, lényegében szinte teljesen eltakarja a szobrot. Az lenne a cél, mondta, hogy az amúgy is kis, szűk tér kicsit felszabaduljon, lélegzetet kapjon, és a másik oldalról, a szemközti járdáról is lessen látni az egyedülálló alkotást.