A jó pálinka nem romlik meg: az erdélyi gyümölcspárlatok forgalmazási gondjairól meséltek érintettek a Krónikának

A Székely Gazdaszervezetek Egyesülete a magyarországi Pálinka Nemzeti Tanáccsal közösen immár harmadik éve szervezi meg június 16–18. között Csíkszeredában az ÁKOVITA Nemzetközi Párlat- és Pálinkaversenyt, amelyre szerte a Kárpát-medencéből lehet nevezni május 2. és június 9. között. Az egyéni és vállalkozói kategóriában meghirdetett pálinkaverseny indulása óta fontos szakmai húzóerőt jelentett az erdélyi pálinkapiac fejlődésében. A magyarországi versenyekről érmet hozó erdélyi pálinkák eddig is bizonyították minőségüket, egy Kárpát-medencei megmérettetésben azonban nagyobb lehetőség van arra, hogy az itt készült párlat felkerüljön a csúcsminőségű gyümölcspárlatok nemzetközi listájára.

Az ÁKOVITA versenyek minősítője – a korábbi két megmérettetés bírálóbiztosságának a tagja – Antalfi Zoltán, az Erdélyi Pálinka Lovagrend elnöke a Krónikának elmondta, hogy

a népes részvétellel megrendezésre kerülő pálinkaverseny kiváló tapasztalatcsere a résztvevők számára.

,,Mindenki tanul valami újat. Meghallja, hogy a másik termelő milyen gyümölcsélesztővel boldogul, hogyan oldja meg a cefreelőállítást és a lepárlást. Melyek a leghatékonyabb módszerek ahhoz, hogy jó minőségű pálinkát tudjunk előállítani?” – fogalmazott portálunknak a székelyföldi szakember. A Marosvásárhelytől 18 kilométerre fekvő Marossárpatakon dolgozó vállalkozó pálinkafőző műhelye az egyik leghíresebb Maros megyében, amely bérmunkában főzi ki minden évben a környék gazdáinak gyümölcscefréjét. Számos gyümölcsből nagy mennyiségű pálinkát állít elő saját forgalmazásra is, amihez a cég palackozási engedéllyel rendelkezik. A zárjegyes palackokban forgalmazott marossárpataki pálinka ma már országszerte megvásárolható a kereskedelemben.

A romániai pálinkapiac a rendszerváltás óta a feketegazdaság árnyékában keresi boldogulási lehetőségét. A pálinkafőzést szabályozó törvény előírja, hogy családi felhasználásra egy termelő maximum évi 50 liter gyümölcspárlatot készíthet adómentesen. Ezen mennyiség fölött jövedéki adót kell fizetni. A törvény azt is rögzíti, hogy

magánszemélyek által főzött pálinkát nem szabad forgalmazni, kizárólag saját fogyasztásra használható.

Antalfi Zoltán szerint a törvény előírásait senki nem ellenőrzi Romániában. Ezzel szemben azok a vállalkozók, akik a törvény szigorú előírásai szerint pálinkafőző üstöket üzemelnek, és engedélyt kapnak a párlatok nagy- és kiskereskedelmi forgalmazására, állandó ellenőrzés alatt állnak. A zárjegyes palackokban forgalmazott félliteres pálinkának 11 lej a jövedéki adója. A marossárpataki vállalkozó szerint ez azt jelenti, hogy az üzletekben megvásárolható szeszesital árának feléért lehet magánemberektől venni gyümölcspálinkát.

,,Az erdélyi utak mentén magánemberek tucatnyi helyen árulják a pálinkát, miközben

ha a vámhivatal szakemberei valamilyen hibát fedeznek fel a nyilvántartásokban. Számomra ez a kettős mérce nagyon bosszantó” – panaszolta kérdésünkre Antalfi Zoltán.

„A pálinka fontos része az életnek” – Érmihályfalvi párlat nyerte az erdélyi pálinkaversenyt

Jó pálinka csakis jó gyümölcsből, szakértelemmel készülhet, Erdélyben pedig mindkettőből bőven akad – vonták le a következtetést az I. Transylvanian Spirit Erdélyi pálinka- és párlatverseny szervezői. A megmérettetésre 868 mintét küldtek Erd

Az üzletláncokban a legtöbb gyümölcsből főzött párlatokat forgalmazó Maros megyei üzletember szerint a pálinkafőző cégeknek mindössze pár százaléka rendelkezik zárjegyes ital forgalmazására kiállított pénzügyminisztériumi engedéllyel. Ennek az az oka, hogy a tömény szeszesitalok forgalmazására kiváltható engedélyt rendszerint tőkeerős cégek igényelhetik, mert garancialapként jelentős összeget kell letétbe helyezni az államkincstárban. Ugyanakkor a adóhivatalok nagyon szigorúan veszik a havonta befizetésre kerülő jövedéki adó nyomon követését. A vállalkozó szerint ha ehhez hozzászámítja az állandó helyszíni ellenőrzéseket, akkor jobban megéri annak, aki feketén dolgozik, és nem számol el senkinek.

Még a kommunista időkbeli termelőszövetkezet idején is pálinkafőzéssel foglalkozó szilágysági Păcurar Ioan a tövisháti magyar falvak közé ékelődött, többségében román településen, Nagymonújfaluban a rendszerváltás után bejegyeztette saját pálinkafőző cégét. A Zilahtól 25 kilométerre fekvő Nagymonújfaluban – vagy, ahogyan a helyiek nevezik településüket, Csórában –, a kisvállalkozó mintegy három évtizeden át bérfőzésben szolgálta ki a környező gazdáit. Erdélyi és országos pálinkaversenyeken is több alkalommal aranyérmes párlatokat felvonultató

Păcurar Ioan szerint több megye pálinkafőzőit tömörítő egyesületben próbáltak megoldást találni a kistermelők párlatainak hivatalos forgalmazására.

Azt szerették volna elérni, hogy néhány más élelmiszerhez hasonlóan, a jó minőségű szilágysági pálinkát helyi termékként lehessen értékesíteni éttermeknek és üzleteknek.

,,Sokat kilincseltünk ebben az ügyben. Egy küldöttség a pénzügyminisztérium illetékeseivel is tárgyalt a kétezres években, de mindhiába. A pénzügy nem volt hajlandó kivételt tenni a nagy pálinkafőző üzemek és a kis műhelyek között, holott egyértelmű, hogy egy kistermelő nem tud versenyre kelni egy nagyüzemmel” – nyomatékosította a Krónikának a szilágysági pálinkafőző, aki mára felszámolta a családi kisipart, mert beleunt a szélmalomharcba.

A korábbi években az RMDSZ szilágysági politikusai is fel akarták karolni a pálinkafőző műhelyek ügyét, de

a pénzügyminisztériumtól érkező elutasítás szerint az adóügyi törvény módosítása uniós normákba ütközik.

Szakemberek szerint az igazi gond az, hogy az európai uniós csatlakozást megelőző tárgyalásokon a román delegáció nem vetette fel a kisgazdaságokban népszerű gyümölcspárlatok ügyét, hogy más helyi termékekhez hasonlóan külön megítélés alá essen. Az anakronisztikus helyzeten ma úgy próbál ,,segíteni” a román állam, hogy nem vesz tudomást a feketepiaci pálinkaforgalmazásról.

A gazdák által főzött pálinka azonban Erdély-szerte mindig vevőre talál. Ami érthető, hiszen ha az üzleti kiskereskedelmi ár feléért meg lehet vásárolni, a legtöbb ember ezt választja. Fodor István szatmárnémeti falugazdász – aki a megyéből mintegy 20–25 gazda jó minőségű gyümölcspárlatával nevez be az ÁKOVITA versenyre –, a Krónikának elmondta: a jó minőségű és tiszta gyümölcspálinkát gond nélkül lehet értékesítheti. ,,Arról még nem hallottam, hogy valakinek megromlott volna a pálinkája, mert nem tudta eladni.

Sok gazdának keresetkiegészítő foglalkozás ez” – magyarázta portálunknak a szatmári mezőgazdasági szakember.

Fodor István szerint a bihari, szatmári és szilágysági pálinkák egyre hangsúlyosabban jelennek meg az erdélyi ,,pálinkatérképen”: évi rendszerességgel egyre több díjjal térnek haza az erdélyi és a magyarországi pálinkaversenyekről.

Prémium minőségű pálinkák: a gyors felzárkóztatásban hisznek Erdélyben

Több erdélyi pálinkafőző műhely felzárkózott már a világszínvonalú magyar gyümölcspárlatok minőségi szintjére. A székelyhídi Nagy Botond vállalkozó az igazi pálinka készítésének műhelytitkaiba avatott be.