A szakember, aki amúgy idén kapta meg az Év Zöld Embere díjat az Infomediu Europa szaklaptól, kifejtette, csapdahelyzetet teremt, hogy eleve van olyan szelektív hulladék, aminek Romániában nincs feldolgozóipara. Rajta van a címke, hogy újrahasznosítható, elméletileg valahol a világon, például Kínában, újra is lehet hasznosítani, de Romániában nem. Kína viszont egy ideje már nem vásárolja fel a fóliát, így patthelyzet alakult ki. Elvihetnék Curtea de Argeșre energetikai újrahasznosításra, ám azért a hulladékgazdálkodási vállalatnak kell fizetnie, tehát így többe kerül, mint ha egyszerűen leteszik a lerakóba a vegyes szemét közé.

A szaktárca nem lép, a lakosság fizeti meg

„A környezetvédelmi minisztérium is beismeri, hogy ez hiányosság, de nem lép. Ha látjuk, hogy nem lehet értékesíteni a szelektív hulladék egy részét, akkor csökkenteni kellene a célkitűzéseket, a büntetéseket, ezen a téren is jogharmonizációra lenne szükség” – húzta alá a szakértő. Meglátása szerint az nem elég, hogy a kormány átveszi a szelektív hulladékgyűjtés terén alkalmazott európai uniós elveket, célkitűzéseket, hanem ösztönöznie kellene a felvásárlópiac és a feldolgozóipar létrehozását.

Idén például a hulladékkezelő központok azzal is szembesültek, hogy drasztikusan csökkent a felvásárlási ár, míg tavaly egy tonna újrahasznosítható pillepalackért 1400 lejt kaptak, idén már csak 300–400 lejt fizetnek érte. A rendszer annyiban segít, hogy a kiesést még átruházhatják a felelősségátvállalási szervezetekre (OTR), ám ez az együttműködés bizonytalan, folyamatosan változtatja a kormány a játékszabályokat. Jelenleg azt tervezik, hogy a hulladékgazdálkodási vállalatok kötelesek mindegyik ilyen szervezettel együtt dolgozni. Az elv jó, de a hulladékgazdálkodási vállalatok egy része jó együttműködést alakított ki néhány szervezettel, ha be kell vonni a többieket is, növekszik a bizonytalanság – mutatott rá a szakember.

Ambrus József hangsúlyozta, minél nagyobbak a szelektíven gyűjtött mennyiségek, annál inkább függ egy hulladékgazdálkodási vállalat az OTR-ektől. Mint magyarázta, Kovászna megyében például az újrahasznosítható hulladék mintegy 60 százaléka csomagolóanyag, ezért évi mintegy egymillió eurót fizetnek ki a felelősségátvállalási szervezetek.

„Ez most viszonylag zökkenőmentesen zajlik, de ha homok kerül a gépezetbe, bajban vagyunk. Ha ezek a szervezetek nem folyósítják a szerződés szerint 30 napon belül a pénzeket, csak egy-két hónapra van tartalék, ami a rendszer működését fedezi. Utána vagy bebukik a hulladékbegyűjtő cég, vagy lemond a költségesebb szelektív gyűjtésről” – mondta ki az egyesület igazgatója.

– részletezte a szakértő, aki szerint félő, hogy amikor a szelektív gyűjtés terén vállalt célkitűzések be nem tartása miatt kötelezettségszegési eljárást indít Románia ellen az EU, akkor minden megye „egy kalapba kerül”, és egyformán viseli a következményeket. Ez történt a lakossági hulladéktározók bezárásakor is, két megye nem teljesítette a vállalásokat, ám a következményeket nem kellett viselniük, a környezetvédelmi alap beszállt a költségekbe.

Ambrus József szerint ilyen esetekben felmerül a kérdés, hogy a többiek miért kínlódtak. „Magunkért dolgozunk, mert már több száz évvel ezelőtt is megfogalmazták Székelyföldön, hogy »a gazt, a szemetet a patak partjára ne vidd«. A környezetvédelmi elvárások teljesülnek, de az embereket a pénz érdekli, mennyi szemétdíjat kell fizetniük” – fejtette ki az egyesület igazgatója.

Az uniós nagy elv, hogy minél kevesebb vegyes szemét kerüljön a lerakóba, ám ezen felül még sok a begyűjtéshez köthető más célkitűzést kell teljesíteni, például hogy az újrahasznosítható hulladék hány százalékát kell külön gyűjteni. Nem mindegy, hogy kimennek a falvakba, és elviszik a válogatatlan szemetet a lerakóba, mint ahogy történik sok helyen az országban, vagy kapuról kapura mennek, és már válogatva szállítják el.

Kovászna megyében átlátszó műanyag zsákokba egybe gyűjtik falvakon az újrahasznosítható hulladékot, ezt a csarnokban tizennyolcfelé válogatják, például a pillepalackot is szín szerint ötfelé, mert így nagyobb árat lehet elkérni érte, mintha egyben értékesítenék.

Nem csökkent a mennyiség, csak a begyűjtött összeg

A szakember kérdésünkre ugyanakkor arra is kitért, hogy a járványhelyzet miatt a cégek egy része leállt, felmondták a szerződést a hulladékelszállító céggel. Ebből kiindulva arra számítottak, hogy csökkenni fog a szemétmennyiség, viszont nem ez történt, a szemétdíjból begyűjtött összegek azonban visszaestek. Ambrus József szerint ennek a hátterében az áll, hogy

A törvény szerint a begyűjtőcégek kötelesek minden hulladékot elszállítani, viszont arra már nem biztosít keretet és eszközt, hogy az ügyfeleket azonosítsák, és fizetésre bírják, ezt csak a települések önkormányzatai tehetik meg.

„Azt látjuk, hogy a szemétmennyiség megnőtt, a pénz kevesebb, de a joghézag miatt a begyűjtőcégnek nincs lehetősége arra, hogy ezt kövesse” – irányította rá a figyelmünket Ambrus József.
Hozzátette: az is akadályozza a hatékony hulladékgazdálkodást, hogy a statisztikai adatok nem egyeznek a valósággal.

„Megépül a hulladékgazdálkodási infrastruktúra, kiírják a közbeszerzést a működtetésre. A statisztikai adatokból kinézik, hogy a faluban van 4400 lakos, ezt beszorozzák, kijön évi 100 tonna szemét, egy bizonyos összeg a szemétdíjból, majd félévi működés után kiderül, hogy a pénz és a hulladék is sokkal kevesebb, mert fele annyi lakosa van tulajdonképpen a falunak, és egy részük kivonja magát az illeték befizetése alól” – sorolta a rendszer további visszásságát Ambrus József.