A hulladékgazdálkodást „az ág is húzza”: megnehezíti a szelektív gyűjtést a hiányos feldolgozóipar

Az újrahasznosítható hulladék mintegy húsz százaléka nem értékesíthető – igazolják ezt a környezetvédelmi minisztérium elemzései és helyi tanulmányok egyaránt. Mint Ambrus József, a Kovászna Megyei Integrált Hulladékgazdálkodási Egyesület igazgatója a Krónika megkeresésére kifejtette,

a begyűjtött, majd az integrált hulladékkezelő központokban újra szétválogatott, elvben újrahasznosítható hulladék bizonyos részét valóban nem tudják eladni, mert Romániában nincs feldolgozóipar.

A szakember, aki amúgy idén kapta meg az Év Zöld Embere díjat az Infomediu Europa szaklaptól, kifejtette, csapdahelyzetet teremt, hogy eleve van olyan szelektív hulladék, aminek Romániában nincs feldolgozóipara. Rajta van a címke, hogy újrahasznosítható, elméletileg valahol a világon, például Kínában, újra is lehet hasznosítani, de Romániában nem. Kína viszont egy ideje már nem vásárolja fel a fóliát, így patthelyzet alakult ki. Elvihetnék Curtea de Argeșre energetikai újrahasznosításra, ám azért a hulladékgazdálkodási vállalatnak kell fizetnie, tehát így többe kerül, mint ha egyszerűen leteszik a lerakóba a vegyes szemét közé.

„A környezetvédelmi minisztérium is beismeri, hogy ez hiányosság, de nem lép. Ha látjuk, hogy nem lehet értékesíteni a szelektív hulladék egy részét, akkor csökkenteni kellene a célkitűzéseket, a büntetéseket, ezen a téren is jogharmonizációra lenne szükség” – húzta alá a szakértő. Meglátása szerint az nem elég, hogy a kormány átveszi a szelektív hulladékgyűjtés terén alkalmazott európai uniós elveket, célkitűzéseket, hanem ösztönöznie kellene a felvásárlópiac és a feldolgozóipar létrehozását.

Ellenkező esetben a szelektív gyűjtés, a bírságok költségének terhe átkerül a polgárokra, és drágább lesz a hulladékdíj.

Idén például a hulladékkezelő központok azzal is szembesültek, hogy drasztikusan csökkent a felvásárlási ár, míg tavaly egy tonna újrahasznosítható pillepalackért 1400 lejt kaptak, idén már csak 300–400 lejt fizetnek érte. A rendszer annyiban segít, hogy a kiesést még átruházhatják a felelősségátvállalási szervezetekre (OTR), ám ez az együttműködés bizonytalan, folyamatosan változtatja a kormány a játékszabályokat. Jelenleg azt tervezik, hogy a hulladékgazdálkodási vállalatok kötelesek mindegyik ilyen szervezettel együtt dolgozni. Az elv jó, de a hulladékgazdálkodási vállalatok egy része jó együttműködést alakított ki néhány szervezettel, ha be kell vonni a többieket is, növekszik a bizonytalanság – mutatott rá a szakember.

Ambrus József hangsúlyozta, minél nagyobbak a szelektíven gyűjtött mennyiségek, annál inkább függ egy hulladékgazdálkodási vállalat az OTR-ektől. Mint magyarázta, Kovászna megyében például az újrahasznosítható hulladék mintegy 60 százaléka csomagolóanyag, ezért évi mintegy egymillió eurót fizetnek ki a felelősségátvállalási szervezetek.

„Ez most viszonylag zökkenőmentesen zajlik, de ha homok kerül a gépezetbe, bajban vagyunk. Ha ezek a szervezetek nem folyósítják a szerződés szerint 30 napon belül a pénzeket, csak egy-két hónapra van tartalék, ami a rendszer működését fedezi. Utána vagy bebukik a hulladékbegyűjtő cég, vagy lemond a költségesebb szelektív gyűjtésről” – mondta ki az egyesület igazgatója.

A hulladékgazdálkodási rendszer begyűjtésből, válogatásból, komposztálásból, lerakásból is áll, minél nagyobb egy megye, annál összetettebb a rendszere. Romániában nagy vonalakban kiépült az infrastruktúra, jobb mint az Európai Unió déli részében – Dél-Spanyolországban vagy Dél-Olaszországban – csak éppen nem működik.

Ambrus József szerint olyan romániai megye is van, ahol öt-hat éve elkészült a hulladékgazdálkodási rendszer, és „eszi a rozsda”, mert elakadtak a közbeszerzéseknél, vagy a megyei és helyi önkormányzatok közötti politikai viszály miatt. Az egyenlőtlenségek miatt is káosz alakult ki a romániai rendszerben, hiszen vannak megyék, ahol a hulladék 1-2 százalékát gyűjtik szelektíven, más megyében a húsz százalékát.

– részletezte a szakértő, aki szerint félő, hogy amikor a szelektív gyűjtés terén vállalt célkitűzések be nem tartása miatt kötelezettségszegési eljárást indít Románia ellen az EU, akkor minden megye „egy kalapba kerül”, és egyformán viseli a következményeket. Ez történt a lakossági hulladéktározók bezárásakor is, két megye nem teljesítette a vállalásokat, ám a következményeket nem kellett viselniük, a környezetvédelmi alap beszállt a költségekbe.

Ambrus József szerint ilyen esetekben felmerül a kérdés, hogy a többiek miért kínlódtak. „Magunkért dolgozunk, mert már több száz évvel ezelőtt is megfogalmazták Székelyföldön, hogy »a gazt, a szemetet a patak partjára ne vidd«. A környezetvédelmi elvárások teljesülnek, de az embereket a pénz érdekli, mennyi szemétdíjat kell fizetniük” – fejtette ki az egyesület igazgatója.

Az uniós nagy elv, hogy minél kevesebb vegyes szemét kerüljön a lerakóba, ám ezen felül még sok a begyűjtéshez köthető más célkitűzést kell teljesíteni, például hogy az újrahasznosítható hulladék hány százalékát kell külön gyűjteni. Nem mindegy, hogy kimennek a falvakba, és elviszik a válogatatlan szemetet a lerakóba, mint ahogy történik sok helyen az országban, vagy kapuról kapura mennek, és már válogatva szállítják el.

Ez azt jelenti, hogy több gépkocsi, több ember megy ki, ez többletköltséget generál.

Kovászna megyében átlátszó műanyag zsákokba egybe gyűjtik falvakon az újrahasznosítható hulladékot, ezt a csarnokban tizennyolcfelé válogatják, például a pillepalackot is szín szerint ötfelé, mert így nagyobb árat lehet elkérni érte, mintha egyben értékesítenék.

A szakember kérdésünkre ugyanakkor arra is kitért, hogy a járványhelyzet miatt a cégek egy része leállt, felmondták a szerződést a hulladékelszállító céggel. Ebből kiindulva arra számítottak, hogy csökkenni fog a szemétmennyiség, viszont nem ez történt, a szemétdíjból begyűjtött összegek azonban visszaestek. Ambrus József szerint ennek a hátterében az áll, hogy

hazatértek az egyetemisták, a külföldön dolgozók, és egy részük nem jelentkezett be a hulladékszállító vállalatnál, nem fizeti a személyre kiszámolt díjat, viszont hulladékot termel.

A törvény szerint a begyűjtőcégek kötelesek minden hulladékot elszállítani, viszont arra már nem biztosít keretet és eszközt, hogy az ügyfeleket azonosítsák, és fizetésre bírják, ezt csak a települések önkormányzatai tehetik meg.

„Azt látjuk, hogy a szemétmennyiség megnőtt, a pénz kevesebb, de a joghézag miatt a begyűjtőcégnek nincs lehetősége arra, hogy ezt kövesse” – irányította rá a figyelmünket Ambrus József.
Hozzátette: az is akadályozza a hatékony hulladékgazdálkodást, hogy a statisztikai adatok nem egyeznek a valósággal.

„Megépül a hulladékgazdálkodási infrastruktúra, kiírják a közbeszerzést a működtetésre. A statisztikai adatokból kinézik, hogy a faluban van 4400 lakos, ezt beszorozzák, kijön évi 100 tonna szemét, egy bizonyos összeg a szemétdíjból, majd félévi működés után kiderül, hogy a pénz és a hulladék is sokkal kevesebb, mert fele annyi lakosa van tulajdonképpen a falunak, és egy részük kivonja magát az illeték befizetése alól” – sorolta a rendszer további visszásságát Ambrus József.