Kevesen ismerik a közigazgatási magyar nyelvet

A civil szervezet mintegy hat éve szervezi a nyelvi jogok használatának ellenőrzését célzó akcióit a Körös-parti városban, és Csomortányi szerint a tapasztalatok siralmasak. Mint mondja, elsősorban a városházát vegzálják, hiszen ott akad a polgárnak a legtöbb ügyes-bajos intéznivalója. Amikor az anyanyelv-használati jogról beszélnek, elsősorban a helyi közigazgatásról szóló 2001-es törvényre építenek, illetve az 1995-ben Románia által is ratifikált kisebbségvédelmi keretegyezményre és a 2007-ben elfogadott regionális és kisebbségi nyelvek chartájára.

Csomortányi szerint már csak egy kis jóindulat kellene a hatóságok részéről, és gyakorlatilag az utolsó formanyomtatványig mindent magyarul lehetne intézni a közigazgatásban – az adóügy és az igazságszolgáltatás kivételével, itt ugyanis szinte semmilyen nyelvi jog nem érvényesül, leszámítva azt, hogy ha valaki nem beszél románul, kérhet tolmácsot egy bírósági tárgyaláson. Az azonban, hogy a dolog nem működik simán, nemcsak a hatósági segítőkészség hiányának tudható be, hanem annak is, hogy a magyarok egyszerűen nem tudják magyarul elmondani, amit szeretnének.

„A városrendezési osztályon minimális a magyar alkalmazottak száma, s azok sincsenek tisztában a  román szakszavak magyar megfelelőjével, és ez érvényes az ügyet intéző polgárra is” – magyarázza Csomortányi. „Ez nem úgy működik, hogy az erdélyi magyarság hirtelen nemzeti öntudatra ébred, és asztalt csapkodva követeli nyelvi jogait. Miután 60 éven át szisztematikusan kiirtotta a magyar kifejezéseket az adminisztrációs nyelvből a rendszer, ugyanilyen kemény munkára van szükség ahhoz is, hogy azokat visszaplántáljuk a helyükre” – fogalmaz. Úgy véli, ahhoz, hogy jogainkat megismerjük, és élni is tudjunk velük, átfogó kampányra van szükség, amely a lakosságot célozza, de az önkormányzatoknak is képezniük kellene alkalmazottaikat.