Mikor indokolt a gyerekek hallásvizsgálata?

Hallás- és beszédfejlődés

A hallás fokozatos fejlődésével alakul ki a beszéd, amelynek megvannak a jól meghatározott stádiumai. Ezek egymásra épülve, fokozatosan válnak érthető beszéddé. A még teljes függőségben élő újszülött folyamatosan – hatalmas fejlődésen átmenve – fejlődik értelmesen kommunikáló, önállóan gondolkodó és tanuló lénnyé az iskoláskorig. Ebben a nyelvtanulási folyamatban a hallott nyelv megértése mindig megelőzi az expresszív nyelv fejlődését.

Nem célom a fejlődés összes állomásainak részletezése, inkább a születés utáni első hónapokban  – a hallás és beszéd szempontjából fontos – történő változásokat emelném ki. Így az élet első három hónapjában  a csecsemő reagál a hangokra (mosolygással, mozdulatlansággal, meglepődéssel, fejforgatással), felismeri az anya beszédhangját. Az első kommunikációs eszköze a sírás, majd elkezd más hangot is kiadni (gőgicsélés, gurgulázás).

A következő három hónapban a hang fokozatosan értelmet kap, elkezdve társítani a jelentéssel (pl. alkalmanként reagál saját nevére), hangváltozásokra reagál, figyel saját hangjára. Vokalizál válaszadásként a beszédre, ezzel fejezi ki szükségleteit, akaratát. Változatosan kezdi használni a hangadást (ezzel kifejezve örömét és elégedetlenségét). Ha a féléves kor utáni három hónapot nézzük, ami a hallás- és beszédfejlődést illeti, megállapítható, hogy ebben az időszakban már pontosan beazonosítja a hangforrást, felismeri a családtagok neveit, figyeli a mások közötti párbeszédet, egyre gyakrabban áll meg tevékenysége közben, reagálva a „nem” felszólításra.

Elkezdődik a gagyogás, egy mássalhangzót és egy magánhangzót tartalmazó szótagokat használ. Az első év utolsó két hónapjában egyre több szóhoz rendel jelentést. Megfigyeli a saját és mások hangját, és már képes távolról lokalizálni a hangokat.

Alkalmanként egyszerű utasításokat hajt végre (pl. tedd le, add ide, stb.). 4 vagy több szótagos halandzsát használ – rövid mondatokat mint szerkezetek –, igazi szavak nélkül. Számos, más által használt hangot és szótagot utánoz. Elkezdheti használni az első szavakat, amit aztán a felnőtt segítségével – a megerősítés által – jelentéssé alakít, egyre több új szóval gazdagodva.

A hallás- és beszédfejlődés
változásai

A fentiekben ismertetett a hallás- és beszédfejlődésre jellemző változások természetesen az átlagon alapulnak, lehetnek kisebb ingadozások, eltérések, de mint útmutató elfogadható megállapításokat tartalmaznak. Kiemeltem az első hónapok történéseit, mivel ebben az időszakban (főleg az első életév második felében) nyilvánvalóvá válhat az esetleges hallássérülés.

Ha nem történik meg a gyermek élete első napjaiban a hallásvizsgálat (és ez gyakori, főleg ha nem volt addig a családba erre előzmény, és a terhesség alatt sem volt semmi olyan fertőzés, ami indokolttá tenné ezt), a szülők gyanútlanul nevelik gyermeküket. Gyanújuk egy kétévesnél kisebb gyermek esetében megalapozott lehet, ha a gyermek nem reagál a zajokra, zörejekre, beszédre. Fontos jel lehet az is, ha feltűnően figyeli a beszélő szájmozgását, arcát. Jellemző lehet az is, ha hangosabban játszik a játékokkal, hangosabban beszél.

Nagyobb gyermek esetében a hangiránytévesztés jellemző viselkedés lehet. Gyakoriak a viszszakérdezések, ezért sokszor meg kell ismételni a mondatokat. Nehezen érti a beszédet, főleg ha egyszerre több hangforrás is működik. Hallássérülésre utalhat a beszédhibák tartóssága, a gyermek szegényesebb szókincse, nyelvtanilag hibás használata.

Mivel az első hónapokban a hallássérült gyermek is ad hangokat, gurgulázik, gügyög – a legkisebb gyanú sem merül fel az esetleges halláskárosodás meglétére. Akkor kezd nyilvánvalóvá válni, hogy valami nem a természetes módon történik a gyermek fejlődésében, amikor a gagyogni kezdő csecsemőnél lassan abbamarad a gagyogás, a beszédfejlődés leáll. Mivel magyarázható ez? Éppen az előzőekben tárgyalt hallás-beszéd fejlődésének szoros kapcsolatával: a kisgyermek utánozza a hallott hangokat, így egy hallássérült csecsemő esetén – mivel az auditív inger kiesik – nem utánoz, fokozatosan elmarad az addigi hangadás.

Kockázati tényezők

Ugyanakkor fontos tájékozódni a rizikófaktorokról is, amelyek megléte esetén nagyobb valószínűséggel jelentkezhet a hallássérülés. Születéskor 3 alatti Apgar- érték, veleszületett rendellenességek, magzati korban ért mérgezések (gyógyszerek, alkohol, kábítószer stb.), a családban előforduló fiatalkori hallássérülés, 1500 g alatti születési súly, a terhesség és/vagy születés alatt fennálló hipoxia (oxigénhiány), súlyosabb fertőző megbetegedések (pl. meningitis – agyhártyagulladás, encephalitis – agyvelőgyulladás, komolyabb vírusos fertőzések, pl. CMV-fertőzés).

Hallássérült gyermeket nevelő szülők beszámolójából kiderül, hogy sokszor (a felsorolt rizikótényezők hiányában) gyermekük hallásveszteségét a gyógyszeres kezeléseknek tulajdonítják, vezető helyen az antibiotikumos kezelések állnak. Megtörténhet, hogy a gyermek túl érzékeny ezekre az orvosságokra, vagy egyszerűen túladagolás miatt jelentkezik a hallássérülés.

Ha a szülőnek a legkisebb gyanúja is felmerül arra nézve, hogy a gyermeke nem megfelelően reagál a hangokra, utasításokra stb., kérje szakember segítségét. Megtörténhet, hogy nem a szülő, hanem például a logopédus figyel fel arra, hogy bizonyos hangokra nem reagál, megfelelő fejlesztő gyakorlatok nyomán sem képes különböző hangokat differenciálni stb. Ezekben az esetekben egy hallásmérés pontos képet nyújthat a gyermek hallásáról. Jó elvégezni egy hallásmérést egy súlyos beszédhibás gyermeknél már csak azért is, hogy kizárható legyen az esetleges hallásveszteség.

A háziorvos által kiállított küldőpapírral jelentkezhet a szülő egy fül-orr-gégészeti klinikán (ezt főleg csecsemők, kisgyermekek esetében fontos igénybe venni, mivel itt tudnak olyan méréseket végezni, amelyek nem igénylik a gyermek aktív közreműködését – altatással végzett mérések). Nagyobb gyermek esetében felkeresheti az ezzel foglalkozó cégek bármelyikét, ahol ingyenes hallásmérést biztosítanak. Ezenkívül igénybe veheti a szülő egy hallássérültek oktatására szakosodott intézmény (Romániában az egyetlen ilyen típusú intézmény Kolozsváron van) audiológiai szakszolgáltatásait is.

Amennyiben az audiológus bizonyos hangfrekvenciákon halláscsökkenést állapít meg, a hallókészülékkel való mihamarabbi ellátást fogja javasolni. Ennek eredményeképpen azok a hangfrekvenciák, ahol a gyermek gyengébben hall, kiegyenlítve lesznek, és így a meglévő beszédhibák is korrigálhatókká válnak.

Nagy Szilárd

A szerző gyógypedagógus