A kézírás titkai: vallanak a betűk

Jómagam – sietek kijelenteni – nem végeztem grafológusnak minősítő tanfolyamot, ilyen foglalkozásra nincs diplomám, ám középiskolás korom óta folyamatosan, az önképzés és tesztelő gyakorlás révén, több forrásértékű könyv birtokában – miként a neves grafológusok is – vitatkoznék a fenti sommás kijelentéssel.

Bűnügyek, orvosok, munkavállalók

Hivatkozhatnék a 19–20. századtól már elfogadott gyakorlatokra, mint a bűnügyek felderítése, az orvosi gyakorlat vagy akár a munkavállalók kézírásos jelentkezése – valamennyi esetben hivatásos grafológusok véleményezésére – ám nem teszem (jóllehet akár bizonyítékként elegendő lehetne a grafológia tudományos értékelése). Ehelyett lássuk, a grafológia nemzetközileg elismert tekintélyeinek mi a véleménye az általuk szakmaszerűen gyakorolt grafológiáról? Idéznék a magyar grafológusok egyik nagy személyiségétől, Rákosné Ács Klárától, illetve a könyvét ajánló Klein Sándortól.

A könyv 1985-ben jelent meg (Vallanak a betűk, Bp., Magvető Könyvkiadó) és történelmi személyiségek kézírását vizsgálja, többnyire irodalomtörténészek felkérésére. Íme: “...a grafológia egy olyan tan, ami természetesnek veszi, hogy a kézírásnak pszichológiai jelentéstartalma van, és ezt a jelentéstartalmat szubjektív megfigyeléssel, ellenőrizhetetlen »megérzéssel« axiómaként deklarált analógiákkal stb. igyekszik megfejteni. Ha a pszichológia számára is kötelező tudományos kritériumok felől közelítünk, akkor az (ilyen értelemben vett) grafológia áltudomány.

Az íráspszichológia ezzel szemben rendszeres kutatással, pszichológiai, statisztikai stb. minden szakember által tudományosan ellenőrizhető módon vizsgálja a kéziratnak azokat a sajátosságait, amelyek összefüggnek az ember személyiségével. Az íráspszichológia tehát tudományos diszciplína, amely úgy viszonylik a grafológiához, mint a kémia az alkímiához.”

Klein Sándor fejtegetéseit ekként zárja: „...áltudomány-e a grafológia vagy a személyiség pszichológiai-pszichiátriai vizsgálatának nagy jövő előtt álló segédeszköze? Felhasználható-e bizonyos szellemi vagy testi betegségek korai felismerésére?  (...) a kézírás elemzésének jelenlegi helyzete biztató, de további módszertani vizsgálatra van szükség ahhoz, hogy minden kétséget kizáróan bebizonyosodjék: valóban az egyik leghasznosabb pszichológiai mérőeszköz, diagnosztikai módszer lehet.”

Az elektronikus levelek személytelensége

Egyébként a rövid Krónika-beli ismertetésben olvasható a francia Jean Hippolyte Michon (a „grafológia” névadója) könyvéről is említés (Systéme de graphologie, 1875). Michonnak tanítványa volt Jules Grémieux-Jamin (1858–1940), aki az egyes írásjeleknek pszichológiai értelmezést adott. A magyar szakterületen a „grafológia” helyett alkalmazott „íráspszichológia” megnevezés a német Ludwig Klagestől származik (Kézírás és jellem, 1917), aki könyvében egyúttal tudományos értékeléssel jeleníti meg a kézírást, azzal érvelve, hogy kezünk minden mozdulatát az agyunk irányítja, s ekként rögzül értelmezhető grafikai képként a kézírásunk (azaz: agyírás).

Ma már alig találkozunk kézírással. Az internetkapcsolat világszerte korszerűtlenné tette a valamikor postás hozta leveleket, a személyes, füzetekbe vezetett jegyzeteket, naplókat. Sajnálhatjuk, hogy így van, mert egyetlen elektronikus levél sem adja meg azt a személyességet, amit egy jól ismert kézírás elolvasása. Megmaradt azonban a hitelességet bizonyító és a személyről tájékoztató aláírás vagy kézjegy (paráf). És bizonyára még sokáig megmarad.

Ez is jellemző az aláíró személyiségére (l. Dr. Albert Lang – Alfonz Lüke Az aláírás grafológiája, Bp. Animus K.k., 2004). Egyik leggyakoribb példa Napóleon aláírása életének emelkedő, illetve hanyatló korszakában. Jómagam végeztem – kísérletképp és csak felkérésre vagy magam kedvére – néhány elemzést, és meggyőződéssel vallom, hogy akárcsak a kézmozdulatokkal színesített szónoklatok vagy beszélgetések, akárcsak a kézfogás jellege (határozott vagy lágy), a szeretetet jelző ölelés és hátveregetés sem egyéb, mint szótlan, de egyértelmű, kézi jelzés (üzenet) embertársunk felé. Egyik elemzésem sorsfordító hatású volt. Erre emlékezve mondom: csak felelősséggel és valódi tudással szabad (felkérésre) ismeretlen írást elemezni. És a szaktudást nem helyettesítheti sem az inspiráció, sem az empátia.

Puskás Attila