Újjáéledő közösség

„Gyülekezetünk szinte fele idõskorú. Viszont ennél is nagyobb az aránya, pontosabban 52 százalék, a harmincévesnél fiatalabbaknak\" – büszkélkedik Kézdi László Zorán. A fiatal lelkész egyetlen magyarázatot talált „a logikai bukfencre\": a zaklatásoktól tartó idõsebb templomjárók közül sokan nem nevelték a kommunizmus éveiben vallásos szellemben gyermekeiket. Unokáikat viszont az egyház és a német nyelvû iskola felé próbálják irányítani. „Ami elveszett az ötvenes-hatvanas és hetvenes években, az a ’89-es változás után kezd most visszaszivárogni\" – állítja Kézdi. Õ maga is „nyereség\" a szász evangélikusok számára. Mint mondja, egy segesvári magyar család gyerekeként született 32 évvel ezelõtt. Unitárius szülei saját vallásuk szerint keresztelték meg, de a német környezet hatására addig járt az evangélikusok ifjúsági óráira, míg egy napon barátaival együtt konfirmált. Innen már csak egy lépés volt a nagyszebeni evangélikus teológiáig. Ma már német nyelven tartja az istentiszteleteket, németül keresztel, esket és temet, de, ha a közösség igényli, mondandóját románul is, magyarul is összefoglalja.

Pezsgõ közösségi élet

A régeni evangélikus közösségben pezseg az élet. Ezt mi sem jelzi jobban, mint az a tény, hogy beszélgetésünk alatt egymásnak adják át a kilincset a parókiára bekopogtatók. Van, aki falinaptárért, van, aki valamiféle okiratért tér be, de tiszteletét teszi a magyarrégeniek nyugalmazott református papja is, akivel egy ökumenikus szertartás keretében Kézdi a római katolikus templomban készül szolgálni. A viszszaszerzett német iskola épületével szemben, a Bogner-házban két nõi kör mûködik. Külön csoportosulnak a fiatalok, és külön gyûlnek össze az idõsek. Ugyanitt tartják a bibliaórákat, és itt készítik fel konfirmálásra a fiatalokat, akik – koruktól függõen – a Kinderklubba (gyermekklub) vagy a Jugendstundéra (ifjúsági óra) járhatnak. A gyülekezeti házat, az 1945-ben Adolf Bogner kurátortól örökölt emeletes épületet a Régenbõl elszármazott szászok támogatásával sikerült rendbe tenni. Jó állapotban található az 1330-ban gótikus stílusban épült, azóta számos tûzvészt átélt mûemlék értékû templom is. Évközi istentiszteletek alkalmával csupán huszonöt-harmincan koptatják évszázados padsorait, viszont nagy ünnepeken, mint amilyen a karácsony vagy az anyák napja a gyermekek alkalmi fellépése telt ház elõtt zajlik.

A templom melletti iskolában mintegy százhúszan alkotják a német tagozatot. „Az épületet visszakaptuk, de 2009-ig bérbe adtuk az önkormányzatnak. Hogy mi lesz utána, pontosan még nem tudjuk. Nem hinném, hogy újjá tudnánk indítani a valamikori önálló német iskolát. Már az elõrelépésnek számít, hogy osztályainkat egy épületszárnyba tömörítettük. Nemsokára el kell hogy jöjjön annak az ideje, hogy párhuzamosan két elsõ osztályt indíthassunk, késõbb meg egy gimnáziumot is létesíthessünk\" – bizakodik a lelkipásztor, akinek tervei között német óvoda létrehozása is szerepel. Szerinte a gyereklétszámmal nincs gond, mert egyre több román, illetve magyar szülõ íratja csemetéjét német tagozatra. Becslése szerint a jelenlegi létszámnak mindössze tíz százaléka szász.

Nem felhõtlen a helyzet

A kis és nagy örömök közé néha üröm vegyül. Bár visszakapott már három épületet, az evangélikus egyház szélmalomharcot vív az összes ingatlan visszaszerzéséért. Az iparosok egyesületének székházára, amit jóval az államosítás elõtt a szervezet az egyháznak adományozott, a Frãþia szakszervezeti tömb tett kezet. A törvényszéken alapfokon megnyert per után az egyház veszített a Maros megyei táblabíróságon. Nem került vissza az evangélikusok tulajdonába az egykori árvaház sem. A polgármesteri hivataltól pedig további 51 hektár föld kimérését várják az eddig visszaszerzett tíz mellé. „Csak azt követeljük, ami a miénk. Szükségünk lenne az ingatlanokra, mert kis közösségként nehezen teremtjük elõ az egyházfenntartáshoz szükséges pénzösszegeket. Amíg itt szolgált, elõdöm, Wolfgang Rehner nyolc év alatt rendbe tette a szászrégeni meg az ide tartozó hét falu evangélikus templomát, de nem lehet mindegyre csak az elszármazottak meg a német állam támogatására alapozni\" – mondja Kézdi László Zorán.