Új pápai enciklika

A pápa fontosnak tartotta kiemelni, hogy az Isten mindenekelõtt azzal kínálja fel a megváltást az embereknek, hogy megbízható reménnyel ajándékozza meg õket. „Akinek van miben reménykednie, az másképpen él\" – fogalmaz XVI. Benedek az enciklikában. Az egyházfõ megállapítása szerint az ember valódi, minden csalódásnak ellenálló reménysége csak Isten lehet, az embernek szüksége van Istenre, különben remény nélkül marad. XVI. Benedek meglátása szerint a hit jelenlegi válsága mindenekelõtt a keresztény remény válsága, az emberek az elveszett paradicsom helyreállítását ma már nem a hittõl, hanem a mûszaki-tudományos haladástól várják. A remény így a pápa szerint a haladásba vetett hitté válik, amelynek két alappillére az ész és a szabadság. Ezek önmagukban képesek biztosítani a tökéletes emberi közösség megvalósulását, de – mint arra a pápa rámutatott – ez csak a látszat. „Mindannyian tanúi voltunk, hogy a haladás rossz kezekbe kerülve a Gonosz embertelen térhódításához vezetett – fogalmaz a pápa. –Az, hogy az emberek az ész birodalmának eljövetelét várják, a francia forradalom és a marxizmus eredménye.\" A pápa keményen bírálta ez utóbbit, mondván, a proletárforradalom lesújtó pusztítást hagyott maga után. XVI. Benedek enciklikájában a remény megtapasztalásának négy helyét jelölte meg: az imát, a cselekvést, a szenvedést és az utolsó ítéletet, hiszen, mint írta, az abba vetett hit is elsõsorban reményt jelent. A pápa apostoli levelében arra is rámutatott, hogy a remény magában foglalja a másokért való reménykedést is; a keresztények soha nem gondolhatnak csak saját maguk üdvösségére.

XVI. Benedek pápa közel két éve, 2006 januárjában adta ki elsõ enciklikáját Deus Caritas Est (Isten szeretet) címmel. A jelenlegi katolikus egyházfõ elõdje, II. János Pál (1978–2005) összesen 14 enciklikát adott közre több mint 26 évig tartó pápasága alatt.