Megújult templomba
megújult híveket várnak
Korszerûen felújított, tizenharmadik századbeli mûemlék templomot szenteltek újra vasárnap a Maros megyei Pókakeresztúron. Amint a felszólalók egyike fogalmazott, „a templom tornyának csillagjától a talajvíz elvezetéséig” szinte minden megújult. A restaurálást nem csupán esztétikai szempontok követelték meg. Az elkorhadt tetõgerendák és szarufák, repedezõ falak, illetve hulló vakolat miatt a pókakeresztúri templomban már-már életveszélyes volt istentiszteletet tartani.
Két év alatt viszont tetõszerkezetet, mennyezetet és padlózatot kapott az Isten háza, újrafestették a tornyot, és megjavították az egy híján százéves toronyórát, hõszigetelõ ablakra cserélték a régieket, kívül-belül újravakolták a falakat, újrafestették a padokat, új faragott csillárral és új szószékkoronával ékesítették a belsõ teret. A helybéli asszonyok ígérete szerint karácsonyra elkészül az összes új varrottas is. A munkálatokhoz szükséges mintegy 75 ezer lej jelentõs része támogatásokból került ki. Az önzetlen támogatásért és munkáért Kristóf István helyi lelkipásztor köszönetet mondott a holland kamperweeni testvérgyülekezetnek, az anyaországi Hejõkeresztúr önkormányzatának, a Gustav Adolf Alapítványnak, Csegedi Ákos nyugalmazott pókakeresztúri lelkipásztornak, valamint minden helyi és környékbeli adakozónak és közmunkázónak. A falu lelkipásztora abbéli reményét fejezte ki, hogy a templom külsejének megújulását a szép számban megjelent hívek belsõ világának megújulása fogja követni. „Mit ér a szentelés, ha e hajlék nem tölti be hivatását, ha nem folyik benne imádságos munka, ha az emberek nem járnak templomba, ha a külsõ építkezést nem követi belsõ építkezés, ha a külsõ megújulást nem követi a lelkeknek a megújulása?!” – fogalmazta meg gondolatát a kis, alig kétszáz hívet számláló gyülekezet lelkésze, akinek munkáját mind elõdei, mind Pap Géza erdélyi püspök méltányolta. Prédikációjában az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke is arra hívta fel az egybegyûltek figyelmét, hogy soha sem szabad megfeledkezni arról, hogy az ember ebbe a hajlékba sohasem önmagát dicsõítve, önmagát magasztalva léphet be, hisz a templom falai között csakis Isten dicsõségét lehet magasztalni.
A falu szülöttje, Adorjáni László nyugalmazott lelkipásztor – akit több mint hat évtizeddel ezelõtt ebben a hajlékban tartottak keresztvíz alá – a maga és az elkövetkezendõ nemzedékek nevében mondott köszönetet a felújítást szorgalmazó Kristóf házaspárnak. „Ahol templom épül, ahol a templom felé vezetõ ösvényt nem lepi be a fû, ott lesz következõ nemzedék” – üzente egyben a következõ generációknak a lelkipásztor.
---------