Nőszövetségi konferencia a Maros megyei Pókában

Szövérffy Melinda, a Marosi Egyházmegye Nőszövetségének elnöke az Eklézsiának elmondta, a szövetség négy körzetének tagjai rendszeres évi találkozókon vesznek részt. Ezeken nemcsak erőt merítenek az együttlétből, hanem egy-egy előadást hallgatnak meg, majd annak alapján saját tapasztalataikat is megbeszélik. Az idén a húsz gyülekezet nőszövetségi képviselőit a pókai református egyházközség látta vendégül. Amint azt Ferenczi György Csaba lelkipásztor lapunknak elmondta, ez az esemény a helybeliek számára is ünnep volt, az előadást és a beszélgetéseket követően a helyi kultúrotthonban vendégelték meg a résztvevőket, közöttük olyanokat is, akik első alkalommal jártak a településen.
A gyülekezeti nőszövetségek tagjai azért tartják fontosnak a nagyobb találkozókon való részvételt, mert olyan többlethez jutnak itt, amit később hétköznapjaikban értékesíthetnek – mondta Szövérffy Melinda elnök. Míg a tavaly decemberi összejövetelen a betegek és haldoklók lelki gondozásáról tartott előadást Péter Júlia marosszentannai lelkész, az idei konferencia központi témája a gyász és a vigasztalódás volt. Az előadást követően a résztvevők kiscsoportos beszélgetéseken osztották meg egymással tapasztalataikat, illetve vártak választ az őket foglalkoztató kérdésekre.
„Mindannyian gyászoltunk már, vagy ezután fogunk gyászolni, nem kerülhetjük ezt el” – mutatott rá előadásában Péter Júlia marosszentannai református lelkipásztor. Kifejtette, mennyire fontos a léleknek, hogy a gyász folyamatát végig tudja élni. A gyászolásnak négy fázisával ismertette meg a konferencia résztvevőit a lelkész: az első a sokkfázis, amit a szeretett lény elvesztését követő órákban él át a gyászoló. Ez körülbelül két napig tart: a lélek a fájdalmat lassan engedi be, mert ha nem, megroppanna. Ezt a rövid szakaszt egy másik periódus követi, szaknyelven kontrollált fázisnak hívják, és azt jelenti, hogy a temetésig a gyászoló az elintéznivalók miatt nem törődhet a gyászával, és higgadtan szervezi az ügyeket. „Talán a legnehezebb időszak a regresszív periódus, ami a temetés után következik, amikor a gyászoló magára marad a veszteséggel” – véli a szakember, hozzátéve, hogy ilyenkor nehéz vigasztalni a gyászolót, és a legokosabb, amit tehetünk, ha hagyjuk, hogy érzelmeinek utat engedjen. Ezt az egyénenként változó ideig tartó szakaszt végül az adaptív fázis váltja fel, amikor a gyászoló megtanul együtt élni a veszteséggel. Lassan új célokat tűz ki maga elé, új kapcsolatokat létesít, újból tud örvendezni, anélkül, hogy hűtlenséggel vádolná magát. A lelkésznő isteni ajándéknak tartja azt, amikor a szenvedő emberek lelki támaszért fordulnak hozzá.