Nagyböjt utolsó hetéhez értünk

Nagyböjt ötödik vasárnapján a katolikus templomokban az oltár előtt álló kereszteket lila kendővel takarják el, hogy nagypénteken, a Krisztus kereszthaláláról való megemlékezéskor annál drámaibban táruljon a hívek elé a keresztleleplezés szertartásában az Úr értünk vállalt áldozata. A lila a bűnbánat színe, amely az egész nagyböjti időszakot jellemzi. Ezt a vasárnapot, amelyet az elmúlt hét végén ünnepeltünk, feketevasárnapnak is nevezik.
A nagyböjti időszak hatodik, egyben utolsó vasárnapja virágvasárnap, ami a hétvégén lesz. Virágvasárnapon arra emlékezünk, hogy Jézus a kínszenvedését megelőző napokban szamárháton bevonult Jeruzsálembe, és az emberek mint királyt köszöntötték, virágot, pálmaágakat szórva eléje. Erről az eseményről barkaszenteléssel, körmenettel és a passió (Jézus szenvedéstörténete) eléneklésével, illetve eljátszásával emlékezünk meg. A hagyomány szerint ezen a napon minden évben Szent Máté evangéliumából énekeljük a szenvedés evangéliumát dramatizálva, szereplőkre és kórusra felosztva. A János-passiót minden évben nagypénteken adjuk elő.
A virágvasárnapi istentisztelet a katolikus egyházban az egyik leggazdagabban kiépített vasárnapi liturgia, annak ellenére, hogy a II. vatikáni zsinat utáni reformok igen leegyszerűsítették az azelőtti, több évszázados szertartást. Alkalmas helyen megáldják a barkaágakat, majd énekes körmenet után azonnal az orációval kezdődik a mise. Virágvasárnap után következik a nagyhét, a nagyböjt legszentebb időszaka. Ebből kiemelkedik a három szent nap: nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat. Az egyház arra buzdít, hogy ebben az időszakban fokozottabban figyeljünk embertársainkra, gyakoroljuk az irgalmasságot és tartsunk bűnbánatot, hogy tiszta lélekkel és méltóképpen örvendezhessünk egy hét múlva a húsvéti feltámadásnak.