2009. május 08., 13:442009. május 08., 13:44
A gyűjtemény nevét az 1887 és 1905 között Szatmáron szolgáló Meszlényi Gyula megyés püspökről kapta, aki műértőként előszeretettel gyűjtött értékes és finoman megmunkált kegytárgyakat, festményeket. A püspök végrendeletében gyűjteményét az utókorra bízta, és a szatmári püspökség nagy odafigyeléssel kezeli azt. A kiállítással egyháztörténeti áttekintést szeretnének nyújtani a látogatóknak, ugyanakkor tanúbizonyságot tenni az egyházi értékek megőrzéséről.
A kollekció az évek során állandóan bővült, amint új tárgyakat fedeznek fel az egyházmegye különböző plébániáin, restaurálják és kiállítják azokat. A kiállítás anyagát nagyrészt a 18., 19., illetve a 20. század elején készített darabok teszik ki. „Mivel viszonylag kevés kiállítási felülettel rendelkezünk, néha változtatnunk kell a tárlat anyagán. Nem szeretnénk mindent bezsúfolni egy helyre, mert akkor a bőség zavarában a kiállítás darabjai elveszítenék jellegüket” – magyarázta lapunknak Puskás Éva restaurátor, a kiállítás gondozója.
A tárlat jelenleg 217 vásárolt és adományozott műkincset tartalmaz. Itt látható többek között Meszlényi több miseruhája, pásztorbotja és az ő idejében használt rituális eszközök. Értékes ötvös- és textilmunkák is bőven akadnak az egykori sekrestye ódon falai között, amelyek tárolása különleges odafigyelést igényel. Mivel a tárgyakat szigorú előírások szerint kell kiállítani, a termekben az állandó hőmérsékletet klímaberendezésekkel biztosítják.
Puskás Éva szerint nagyon fontos a megfelelő páratartalom, hiszen a régi eszközök nagyrészt szerves anyagokból készültek.
„A textilszálak, a festékek és a képek fakeretei különbözőképpen reagálnak a környezeti viszonyokra, ezért ki kell alakítani egy optimális közeget, amelyben nem rongálódnak. Sok értékes festményt őrzünk, amelyek szerzői mindmáig ismeretlenek előttünk. Sajnos a képeket nem látták el semmiféle szignóval, csupán a püspöki pecsét látható a hátoldalukon. Reméljük, egyszer előkerülnek a régi leltári leírások, amelyek tartalmazzák a több mint száz éve összegyűjtött relikviák származási helyét” – tette hozzá a restaurátor, aki 2004 óta foglalkozik a püspökség műkincseinek gondozásával.
A restaurátor szerint a kommunizmus idején a régi sekrestye le volt zárva, és ide rejtették az értékes műkincseket. Ám a sok hányattatás során elvesztek a leírások, és a legtöbb tárgyat csupán találgatások alapján tudják datálni. Így van ez az egyik legrégebbi darabbal, egy kehellyel is, amely Nagybányáról került Szatmárnémetibe, és vélhetően a 16–17. században készült. A kelyhen gót betűs, rövidített felirat olvasható, amelyet már budapesti szakértők is vizsgáltak, de pontos leírást eddig sehol nem találtak róla. A kiállított tárgyak mindegyikének felbecsülhetetlen az eszmei értéke, és anyagi értékük is jelentős, hiszen olyan oltáriszentség-tartó is akad közöttük, amelyik öt kilogramm tömör ezüstből készült.
A kiállított kelyhek, úrmutatók, ereklyetartók között egy olyan aranyszálakkal átszőtt miseruhát is találni, amelyik Mária Terézia osztrák uralkodó, magyar királynő koronázási palástjából készült. Emellett számos változatos ornamentikájú, színgazdag, hímzett textília is található a kiállítás anyagában, amelyek az elődök igényességéről tanúskodnak. A gyűjteményben olyan ereklyetartó is van, amelyik Szent Benedek és János reme teszerzetesek csontdarabkáit rejti. Eredetiségét latin nyelvű okirat bizonyítja. A kiállítás áprilistól október végéig minden hónap első keddjén 10 és 16 óra között tart nyitva, de csoportok, előzetes bejelentkezéssel más napokon is látogathatják. Ebbéli igényüket a 0749-121564-es telefonszámon jelezhetik.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
A Gyulafehérvári Római Katolikus Főegyházmegye Családpasztorációs Központja szemléletformáló és gyakorlati alapképzésre hívja az egyházmegye házaspárjait.
Látogatottsági adatok