Másfél évszázada segítenek a nővérek

Egyszerűség és hozzáértés jellemezte leginkább a Tisztítótűzben Szenvedő Lelkeket Segítő Nővérek Rendjének múlt heti ünnepségét Marosvásárhelyen. A 150 éves fennállását ünneplő szerzetesrend jubileumán dr. Jakubinyi György gyulafehérvári érsek celebrálta a szentmisét, Csató Béla főesperes pedig ünnepi szónokként a szerzetesi élet fogadalmairól beszélt. A jelenlévők megtudhatták, mit jelent a mai értelemben vett szegénységi, tisztasági, engedelmességi, illetve hivatásbeli elkötelezettség. Gudrun Bohle, kelet-európai tartományfőnöknő magyar nyelven tartott előadása az alapítónő, Eugenie Smet életéről, illetve a segítő nővérek rendjének kialakulásáról szólt. A tartományfőnöknő előadását követően Darvas Piroska nővér beszélt Loyolai Szent Ignácról, a rend lelkiségét meghatározó szentről. Piroska nővér humoros előadásából kiderült, hogy a szentek is emberek voltak, akik néha hibáztak, néha megtorpantak, viszont mindvégig töretlen hittel próbálták követni a Mestert, Jézus Krisztust. A segítő nővérek áldozatos munkájáról Albert Krisztina tartott számítógép segítségével bemutatót – a kommentár nélkül, csendben végigkövetett képsorokból megtudhattuk, hogy Erdélyben a nővérek jelen vannak a szociális munka szinte minden területén a szenvedélybetegségek megelőzésétől a beteg és idős emberek lelkigondozásáig, de ott vannak az iskolákban, a kórházakban, és a lelkipásztorokat is segítik a pasztorációs munkában.
A pódiumbeszélgetések témája a tisztítótűz, a halál utáni lét volt. A vitázók egyetértettek abban, hogy a mai teológia sem térben, sem időben nem határolja be a halál utáni létet, sokkal inkább a lélek magasabb szintű létezési formájának tekinti azt.