Istené kellene hogy legyen a templom

Önök már a felekezeti törvény tervezetét sem írták alá. Miért?

Azért, mert szerintünk nem oldotta meg a volt görög katolikus templomok visszaszolgáltatását, a temetők használatát, és a felekezeti oktatás ügyét sem rendezte. Az ügy megoldására meghozták ugyan 1990-ben a felemás megoldást hozó 126-os kormányrendeletet, ám mi azt kértük, hogy külön jogszabály rendezze a helyzetet. Hadd említsem meg, hogy az egyházunk betiltását követően Nagyvárad körzetében 220 templomot vettek el tőlünk és adtak át ortodox használatba, eddig ezekből 19-et sikerült botrányok közepette visszaszereznünk. 2005-ben megkérdeztek minket, hogy az ortodox egyháztól hol, milyen templomokat szeretnénk visszakérni. Akkor többek közt azt javasoltuk, hogy azokon a településeken, ahol nincsenek hajlékaink, az ortodox testvéreinkkel közösen használjuk az elkobzott templomokat, hogy felváltva mindkét felekezet misézhessen. Szerintünk ez lenne a legjobb megoldás, hiszen a templom nem az enyém, nem a tied, hanem az Istené, és az ő házában bárki imádkozhat. Sajnos nem fogadták el a javaslatunkat, így hát nem marad más választásunk, mint tovább pereskedni a templomainkért.

Mi a helyzet a temetőkkel?

A temetőket illetően főleg itt Erdélyben katasztrofális a helyzet. A volt görög katolikus temetőink az ortodoxok tulajdonában vannak, így azokban csak ortodox pap temethet. Amíg a mienk volt, bármilyen felekezethez vagy nemzetiséghez tartozó ember temetkezhetett ezekbe, ám most ők kisajátították a sírkerteket. Súlyosbítja a dolgot, hogy temetkezés esetén hatalmas összegeket kérnek híveinktől, nyomást gyakorolnak azokra a gyászoló családokra, akik görög katolikus pappal szeretnék tartani a temetkezési szertartást. Éppen itt Nagyváradon történt meg, hogy a temetőig a mi papunk kísérte a halottat, ám a gyászmenetet az ortodox pópa csak azzal a feltétellel engedte be, ha ő tartja a szertartást. Nagykároly környékén, Máramarosban nem harangozhatnak a halottainknak. Főleg vidéken vannak nagy nehézségeink, ezért úgy gondoljuk, hogy a temetőknek a települések tulajdonában kellene maradniuk, hogy oda bárki temetkezhessék. Különös, hogy a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot a törvény garantálja, ám egy halott Romániában nem kaphatja meg kívánsága szerint a végtisztességet.

A felekezeti oktatást elismeri a törvény. E téren mi a kifogás?

Az európai gyakorlatnak megfelelően mi is azt szerettük volna, ha az állam átvállalja a felekezeti iskolák finanszírozását. A baptisták, a katolikusok, a protestánsok is számtalan iskolát, óvodát, egyetemet működtetnek, ezekben a fiatalokat nem az egyház számára, hanem a társadalomnak nevelik. Az államosításkor mindenünket elvették, és az iskolák fenntartásához szükséges vagyonunkat ma sem kaptuk vissza. Másrészt a román államnak adózó polgárok gyermekei tanulnak a felekezeti iskoláinkban, így elvárható lenne az állami támogatás biztosítása.