Hét éve választották pápává XVI. Benedeket

A pápaválasztó konklávé bíborosai 2005. április 19-én Joseph Ratzinger bíborost, a Hittani Kongregáció prefektusát választották meg II. János Pál utódjának, aki XVI. Benedek néven a római egyház 265. vezetője lett. XVI. Benedeket megválasztásakor az „átmenet” pápájának nevezték, akinek az a feladata, hogy elődje nyomdokában haladva, a következő pápáig vezesse a katolikus egyházat.

„Tévedtek, akik azt hitték, hogy XVI. Benedek ideiglenes pápa lesz. Átmenet helyett valami egészen más történt” – írta Marco Tosatti, a La Stampa napilap blogger vatikanistája. Tosatti szerint XVI. Benedek teljesítette feladatát: „megőrizte a profetikus lengyel pápa gyakran terhes és kétértelmű örökségét; megvédte önmagát és az egyházat a hidegháború óta nem tapasztalt támadássorozattól és rosszindulattól, még ha erre alkalmatlan és elégtelen eszközökkel is, és főleg sokaknak meglepetést keltő ellenálló és fizikai képességet tanúsított”.

A vatikanista szerint XVI. Benedekről kiderült, hogy „kényelmetlen pápa”: megválasztásakor „Panzerkardinalnak” nevezték, és konzervatívnak tartották, később innovatív üzeneteiért került kereszttűzbe. Az egyházban és ezen kívül is a jobb- és baloldal egyaránt kritizálja: a lefebvristák felé való nyitás és a mise ősi ritusának visszaállítása a püspökök között is nemtetszést váltott ki.

Mások még nagyobb doktrinális szigorúságot vártak a muzulmánokkal szembeni keresztény identitás megerősítése érdekében. A kiskorúak megrontásával szembeni határozott fellépése, a vatikáni pénzügyek átláthatósága érdekében tett intézkedései belső feszültséget okoztak a római kúrián is – vélte Tosatti. Tévedtek azok, akik a hétéves évfordulóra jósolták XVI. Benedek lemondását – hangsúlyozta a VaticanInsider.it portálon Andrea Tornielli. A Vatikánnal foglalkozó újságíró szerint „átmeneti pápaság helyett XVI. Benedek alapvető regnumköveit helyezte el”.

Pápaként Ratzinger nem tesz mást, mint amit a Hittani Kongregáció prefektusaként tett: „elkötelezetten, csendben végzi munkáját, úgy gondolva, hogy az egyház ereje és egyben gyengesége is a helyi egyházakban rejlik”. A forradalmárnak tartott II. János Pál után XVI. Benedek valóban másfajta egyházfő, aki az alázatot és a türelmes munkát testesíti meg – írta Andrea Monda az évfordulóra megjelent Áldott szerénység. Joseph Ratzinger egyszerű erényei című könyvében, hangsúlyozva, hogy a pápa által leggyakrabban használt szó az öröm. Georg Gänswein, a pápa személyi titkára XVI. Benedek pápaságát bátornak nevezte. „A pápa nem fél a kényes ügyektől.

Szolgálata központi kérdésének a hit és a ráció kapcsolatát tartja. Úgy gondolja, hogy Európa akkor tud visszatérni a kereszténységhez, ha megérti, hogy hit és értelem nincsen ellentmondásban egymással” – mondta Gänswein.

Az olasz újságok az utóbbi hét év eseményei között XVI. Benedeknek a 2006-ban Regensburgban mondott Mohamed-beszédét említették, az egyházat megrázó pedofíliabotrányt, a Vatikánból kiszivárogtatott bizalmas dokumentumokat, a pénzmosás gyanújába keveredett vatikáni bankot. A sajtó hangsúlyozta, hogy a pápai évfordulót az egyházszakadás árnyékolja be: a Vatikánba várják a lefebvristák válaszát a szakadár püspökök visszafogadásáról szóló feltételekről, és Rómának való hátat fordítással fenyegetnek a cölibátus és a nők pappá szentelésének kérdésében is engedetlen osztrák papok.

Nyolcvanötévesen pápa

XVI. Benedek pápa április 16-án töltötte be nyolcvanötödik életévét. Joseph Alois Ratzinger a felső-bajorországi Marktl am Innben született, mélységesen vallásos szülei még aznap – lévén nagyszombat – megkereszteltették. Kamaszéveit Traunsteinben töltötte, itt kezdett latinul és görögül tanulni, s itt iratkozott be 1939-ben a kisszemináriumba.

A család mély ellenszenvvel viseltetett a nemzetiszocialista rendszerrel szemben, de semmit sem tehettek az ellen, hogy Josephet és testvérét tizennegyedik életévük betöltése után be ne sorozzák a Hitlerjugendbe. Ratzingert 16 éves korában a légelhárítókhoz, a München melletti BMW-gyár védelmére, később Magyarországra vezényelték.

A hadseregből dezertált, rövid időre hadifogságba esett, majd 1945 júniusában bátyjával, Georggal együtt hazatért, és mindketten folytatták tanulmányaikat a papi szemináriumban. Ratzingert testvérével együtt 1951-ben szentelték pappá. Két évvel később Isten népe és háza Szent Ágoston egyháztanában című diszszertációjával teológiai doktorátusi címet szerzett, majd Szent Bonaventura történetteológiájáról írt dolgozatával habilitált.

A későbbi pápa 1962 és 1965 között a kölni érsek teológiai tanácsadójaként részt vett a II. vatikáni zsinaton, tanított dogmatikát és dogmatörténetet Freisingben, Bonnban, Münsterben, Tübingenben, Regensburgban. Az egyházi hierarchiában egyre magasabbra jutott: 1977-ben VI. Pál pápa München és Freising érsekévé nevezte ki, és bíborosi címet adományozott neki. 1981-ben II. János Pál pápa az egyházi tanítóhivatal, a vatikáni Hittani Doktrínák Szent Kongregációjának prefektusává nevezte ki a konzervatív nézeteiről ismert Ratzingert, aki aztán 24 éven át vezette rendkívüli szigorral az egyik legbefolyásosabb vatikáni szervezetet.

Ezzel egyidejűleg a Nemzetközi Teológiai Tanács és a Pápai Biblikus Tanács elnöke is volt. 1986 és 1992 között ellátta a Katolikus Egyház Katekizmusát összeállító pápai bizottság elnöki teendőit, ő terjesztette II. János Pál pápa elé a több mint 900 oldalas Új Katekizmust. 2004-ben ugyancsak az ő vezetésével készült el az Új Katekizmus mindössze 150 oldalas rövidítése, az egyszerű és világos formában megfogalmazott hittani összefoglaló.

Ratzinger 1982-ben lemondott a müncheni érsekségről, majd 1993-ban Velletri-Segni bíboros-érseke lett. 2002-ben, hetvenötödik életévének betöltése után az egyházjog értelmében be kellett nyújtania lemondási kérelmét, ám II. János Pál pápa – élve a prorogatio, a meghosszabbítás jogával – hivatalában tartotta egyik legfőbb tanácsadóját.

Ratzinger bíborost még abban az évben megválasztották a bíborosok dékánjának, így a katolikus egyházi hierarchia második emberévé lépett elő, az egyetlen bíborossá, aki jogosult volt a pápához való állandó bejárásra, és aki felelős lett a pápaválasztás levezetéséért is. II. János Pál 2005-ben bekövetkezett halála után a bíborosi konklávé az egyháztörténet egyik legrövidebb, alig 26 órás ilyen jellegű tanácskozása után Joseph Ratzingert választotta meg a 256. pápává.

Elődje nézeteit vallja

Bár sokan konzervatív fordulatot vártak, a „Cooperatores veritatis” (az igazság segítőtársai) jelmondatot valló pápa inkább fontolva haladó reformer egyházvezetőnek bizonyult. Tisztában van azzal, hogy a katolikus egyháznak meg kell birkóznia a szekularizálódó világ kihívásaival, de úgy kell megreformálnia önmagát, hogy megőrizze identitását, évszázados hagyományait és értékeit. XVI. Benedek elődjéhez hasonlóan elutasítja az abortuszt, a mesterséges születésszabályozást és az eutanáziát, ellenzi az egynemű párok együttélésének törvényesítését, a nők pappá szentelését és a cölibátus eltörlését.

A pápa és egyháza számára is súlyos teher az egyházi személyek által elkövetett szexuális visszaélések napvilágra kerülése, amelyekért a katolikus egyházfő több alkalommal is bocsánatot kért. XVI. Benedek pápa szabadidejében szeret zongorázni, legszívesebben Beethovent játszik. Tíz nyelven beszélő, igen nagy műveltségű ember, aki enciklopédikus teológiai tudással, átfogó bibliai, skolasztikus, az egyházatyákra vonatkozó és a mai forrásanyagokkal kapcsolatos széles körű ismeretekkel bír.