Hátrányból kovácsolt előnyök

A Kelemen- és a Görgényi-havasok között elterülő, román többségű falu Maros megyének Vásárhelytől legtávolabb eső közigazgatási egysége. A közel száz kilométeres távolság, számos hátránya mellett, a kis közösség szempontjából előnyt is jelent. Míg ’89 előtt sokan a megyeszékhelyen, Szászrégenben vagy a szomszédságban lévő Maroshévízen keresték a boldogulást, ma már egyre kevesebben hagyják el szülőfalujukat. Bár a mesés táj kínálta faluturizmus lehetőségével a gödeiek nem igazán élnek, mégis gyarapodóban a helyi munkalehetőségek. A falu egy része az ásványvíztöltőnél kapott munkát, a másik fele fafeldolgozásból él.

Diszkó helyett ifi óra
A katolikusok száma 157, körülbelül ugyanannyi, mint 1882-ben, amikor Göde egyházi szempontból még Hévízhez tartozott. Igaz, az 1913-as adatok szerint 435-en vallották magukat katolikusoknak. „A tavaly is többet temettünk, mint amennyit kereszteltünk, de különösebb gond nincs, mert ez nem elöregedő gyülekezet. Sőt mondhatni, hogy készül az utánpótlás, hisz a magyar óvodába már több mint tíz gyerek jár” – újságolja örömmel Menyhárt János egyháztanácsos. A gödemesterházi magyar fiatalság már nemcsak hogy nem vágyik el a faluból, de mindinkább az egyház mellett találja meg a helyét. A falutól tíz kilométerre lévő Maroshévízen több diszkó és szórakozóhely biztosíthatná a fiatalok menetrendszerű szombat esti szórakozását. „Ezzel szemben a gödeiek számára az ifjúsági órák jelentik a hétvégi kikapcsolódást” – mondja Bacâlcea Sándor, az egyház gondnoka. A fiatal plébános kínálta program olyannyira vonzó, hogy a 13 évestől a 27 esztendősig szinte minden gödei római katolikus fiatal begyűl a heti eseményre. „A korkülönbség semmiféle gondot nem jelent. Pedagógus lévén, a legidősebb még be is segít a kicsik foglalkoztatásában. Időnként még a fiatal házasok is eljönnek az ifi órákra. Az a bevett szokás, hogy a gyerekek határozzák meg a következő beszélgetés témáját, nekem pedig egy hetem van felkészülni” – vázolja az egyre népszerűbb hittanórák szabályzatát Márton István.

Nincs erdő, nincs viszály
A plébános által emlegetett lelki nyugalmat nemcsak a táj szépsége és csendje biztosítja. Bár senki nem tagadja, hogy egy kis visszaszolgáltatott erdő vagy legelő jól jönne az egyház fenntartásához, mind a pap, mind a gondnoka határozottan állítja, hogy a vagyontalanságnak is megvan a maga előnye. „Itt nem kellett viaskodni a restitúciós törvény alkalmazásáért, mert nem volt mit visszaigényelni. Legalább is írásos dokumentumunk nincs semmiféle erdőről. Így aztán nincs mit eladni, nincs mit bérbe adni, ebből következően nincs min összeveszni” – nyugtázza jellegzetes székely humorral Márton István. Szerinte a közösség összetartása bármekkora erdőnél vagy legelőnél többet ér. Az öszszefogás az 1890-ben épült, Jézus Szent Szíve elnevezésű templom restaurálásakor is megmutatkozott. A hívek adományokkal és közmunkával vették ki a részüket, de besegítettek a lelkész gyergyószentmiklósi barátai is. A pénz egy részét pályázat útján a román államtól kapták, a támogatás javát pedig a kecskeméti Kunság Fenster cég nyújtotta, amelynek munkatársai Duffek Tivadar budapesti belső építész tervei alapján teljesen újjávarázsolták a több mint százéves hajlékot. A valamikor az Urmánczy grófok adományozta telekre épült Isten házába vasárnaponként mintegy hetvenen–százan jönnek el, ami jóval meghaladja az ötvenszázalékos látogatottságot.

Aki akar, megmarad magyarnak
A Felső-Marosmente vidékét többségében románok lakják, talán ezért is jellemző a környék magyarságára, hogy viszonylag nagy számban vannak vegyes házasságok. Az elrománosodás veszélyével mindenki számol, de a gondnok – saját példáját említve – úgy véli: akarat és mentalitás kérdése az egész. „Anyám gödei magyar, az apám Argeş megyei román. A húgom is római katolikus, akárcsak jómagam, de mivel az ország déli részén él, ortodox templomba jár, és sajnos magyarul sem tud. Én megtanultam a nyelvet, hazatértem, és magyarnak vallom magam” – mondja Bacâlcea Sándor. Egyébként Gödemesterházán végigsétálva, több magyart és románt kérdeztünk az együttélésről. Mindenki a másik tiszteletéről beszélt. Az évekkel ezelőtt lefestett és csak részlegesen letakarított falunévtáblán kívül szinte semmi jele a magyar–román viszálynak. „Nincs is gond itt az együttéléssel, nagyon sok román ért, sőt van, aki beszél is magyarul. Egyházi szinten az ortodoxokkal jó a viszony, eljárunk egymás templomába, a temetésekre pedig mindkettőnket meghívnak” – szögezi le a katolikus plébános.