Elkezdődött a nagyböjt

Ferenc pápa nagyböjti üzenetében ezt az időszakot a megújulás és a kegyelem idejének nevezte. Arra figyelmeztette a híveket, minden nagyböjtben szükségük van arra, hogy újra meghallják a próféták kiáltását, akik felemelik hangjukat, és felrázzák őket.

Ferenc pápa szerint Isten nem kér semmi olyat az embertől, amit előtte már meg ne adott volna neki, és nem közömbös vele szemben. Mindenkinek az életét a szívén viseli, név szerint ismer mindenkit, „gondoskodik rólunk, és keres minket akkor is, ha elhagyjuk Őt.”

Hamvazószerdán, illetve az azt követő vasárnapon a pap az előző év virágvasárnapján szentelt barka hamujával keresztet rajzol a hívők homlokára, közben pedig ezt mondja: Emlékezzél, ember, hogy por vagy, és porrá leszel! A hamu az elmúlást jelképezi.

A 7. század óta szerdai nappal kezdődik a nagyböjt. Hamvazószerdától húsvétvasárnapig így a böjti napok száma éppen negyven, mivel a vasárnapokat az egyház nem tekinti annak. A Szentírásban és az abból kiinduló keresztény hagyományban a negyvenes szám mindig az egyes események jelentőségét emeli ki.

Jézus Krisztus nyilvános működésének megkezdése előtt negyven napot töltött a pusztában, negyven napig tartott a vízözön, negyven évig vándorolt a pusztában a zsidó nép, Mózes negyven napig tartózkodott a Sínai-hegyen, és negyvennapos böjtöt hirdettek Ninivében.

A negyvennapos böjt a 4. századra vált általánossá a keresztény világban. A 11. századig olyannyira szigorú volt, hogy késő délutánig semmit sem ettek, húst, tejterméket és tojást pedig a böjti napokon egyáltalán nem fogyasztottak. Az egyház mára enyhített a böjti szabályokon, de hamvazószerdára és nagypéntekre szigorú böjtöt ír elő.