Digitalizálják a legrégebbi ismert Bibliát

Az Újszövetséget hiánytalanul, az Ószövetséget részben tartalmazza. A kódex egyik 43 pergamenlapból álló részletét 1844-ben találták meg a Sínai-hegyi Szent Katalin-kolostorban, véletlenül. Constanin von Tischendorf német kutató bukkant rá a tüzelésre szánt papírok között. A felbecsülhetetlen értékű dokumentum Lipcsébe került. Később egyre több részlet – összesen 390 pergamenlap – került elő a Codex Sinaiticusból. Ezeket a szentpétervári nemzeti könyvtárban, a londoni British Libraryben, illetve a Szent Katalin-kolostorban őrzik. Az emberiség írásos kulturális örökségéhez tartozó kódexet a négy intézmény virtuálisan összeilleszti, hogy minél többen hozzáférjenek. Most elkészült a Lipcsei Egyetem Könyvtárában őrzött 43 oldal digitalizált változata. „Az ősi kéziratok rendkívül sérülékeny dokumentumok, ezért évszázadokon keresztül alig lehetett kézbe venni őket. Olvasni sem könnyű egy ilyen iratot, a digitalizálással viszont mindez megváltozik; a kutatók és az érdeklődők a világ bármely pontján ezentúl néhány egérkattintással korlátozás nélkül tanulmányozhatják majd a kódexet” – mondta Reinhold Scholl, a lipcsei egyetem ókortörténeti professzora.

A munkát a Microsoft és a német Xplain közös fejlesztésű szkennelési technológiájával végzik. A pergamenlapokat az anyagot kímélő módon digitalizálták, továbbá a szamárfüleket és a foltokat is eltüntették. A digitális kódexoldalakat és a szöveg többnyelvű fordítását az x-manuscripts.org honlapon lehet tanulmányozni. A teljes fennmaradt Codex Sinaiticus 2009-ben kerül fel az x-manuscripts.org oldalra, ahol kultúrtörténeti háttéranyagok is segítik az olvasókat.

MTI