Borral az egyházi iskoláért

A véckei római katolikusok, miután visszaszerezték a száz évvel ezelõtt épített iskolájukat, most új rendeltetést szánnak a megrongálódott állapotban lévõ ingatlannak. „A községi I–VIII. osztályos iskolába alig járnak huszonöten. Pedig szakképzett tantestületünk van, csak éppen gyermekünk nincs elég. Ezért is sikerült viszonylag könnyen visszaszerezni az egyházi ingatlant, hisz gyermekhiány miatt a kilencvenes évek elejétõl üresen áll. Csoda, hogy még nem szüntették meg a tanintézetet. Ha sikerül befejeznünk a javítást, több új, a kornak megfelelõ rendeltetést szánunk az épületnek” – magyarázta lapunknak Bene atya.
A pap és valamivel több mint háromszáz hívének reményei szerint az ingatlanban a katolikus Kolping-mozgalom helyi képviselõi mellett gyermekek és felnõttek egyaránt megtalálnák a helyüket. A kolpingosok számára egy helyiséget már sikerült rendbe tenni. A tervek szerint az iskolás gyermekeknek afféle napközit rendeznének be, ahova az órák után visszatérhetnének másnapi leckéiket elkészíteni pedagógus felügyeletével és irányításával. Ha a konyhát is sikerül befejezni, akkor a házban akár déli meleg ebéddel is szolgálhatnának. Mindemellett fiataloknak és felnõtteknek különbözõ számítógépes és nyelvtanfolyamokra, illetve különbözõ képzésekre alkalmas termet alakítanának ki. Eddig mintegy 5000 eurót fordítottak a templom és a parókia szomszédságában fekvõ épület felújítására, számítások szerint további 3500 euróra lenne szükség.
A borárverés ötlete Fekete Pál szobrászmûvészben és a faluban egy évvel korábban házat vásárló Tihanyi Istvánban, valamint anyaországi barátaiban született meg. A magyarországi orvos a múlt hétvégi akcióra megnyerte az önzésrõl érdekfeszítõ elõadást tartó Freud Tamás neves neurobiológus-agykutatót és Gere Attila borászt, aki a kiváló vörösborok hazájából, Villányból hozta el a pincészetében palackozott nedût. A számos marosvásárhelyi és környékbeli személyiség részvételével lezajlott árverésen mintegy 7000 lejt sikerült összegyûjteni az egyházi ingatlan és a hozzá kapcsolódó tervek javára. Egy üveg Kopárnak hívott, de nevével ellentétben egészen másnak bizonyuló borért a marosvásárhelyi Rusz Sándor például kétezer lejt ajánlott fel. „A 7000 lej elég szép összeg, nem is hittem volna, hogy enynyi begyûl. Nem baj, hogy a vártnál több jut az egyháznak” – tréfálkozott a Krónika által a végsõ elszámolás után megkérdezett Bene Gábor esperes.